Kutyabarátok klubja (nyílt klub)
Szeretnék csatlakozni ehhez a klubhoz!
És ha még azt is elmondom, hogy a mi kutyaiskolánkban az oktatók (vagy hogy hívják öket) INGYEN, önkéntes alapon dolgoznak???? Mind a harmincan? A büfésnénikröl, adminisztrációt végzökröl nem is beszélve... Mert nem ebböl akarnak meggazdagodni, hanem szerelemböl csinálják... Hát igen, ennyit számít a pénz.... vagyis az, hogy egy országnak van-e, vagy nincs... :(Az általunk befizetett tandíjból meg benzint fizetnek az oktatóknak, meg fedett agility pályát építenek... Vagyis most arra gyüjtenek.
Egyébként vicces: mindenki (a kávét fözös büfés is) úgy mutatkozik be, hogy X.Y. vagyok, ilyen és ilyen kutyám van... :)
Lehet Lunának ez nem is feltétlen fedezék, inkább azért szereti ma már, mert az övé. Nem? Az a biztonságos kis vacka - megszokásból. Talán nem is menekül, csak félrevonul...?
Képzeld az első napokban Buksi az ágyneműtartómba bújt be. Nekem be se ér a kezem oda, csak ha kihúzom. Nem is találtam meg rögtön. Szegényke hogy meg lehetett ijedve:(
Ja, a gyerekem aranyos, de nagyon félénk.... :(
Haladunk a felbátorítással, de nem könnyü. Érdekes is: neki sokkal nagyobb szüksége van erre a búvóhelyre, mint a másiknak, aki eleve egy domináns pasas.... kölyökként ö is héderelt egy ideig az ülögarnitúra alatt, de leszokott róla, mert kinötte. Luna már alig bír bepréselödni, de még mindig oda menekül, ha úgy érzi, menekülni kell.... Csak nem tudom, mi elöl... :(
Voltunk Anyukáméknál majdnem 3 hétig, ott nem volt ilyen fedezék, és nekem nem tünt úgy, hogy annyira hiányzott volna neki. De a hazaérkezést követö harmadik másodpercben már csak a nózija látszott ki a dívány alól.
"... pedig beagle" Ez nagyon aranyos volt! :)
Ja, láttam, hogy a kutyaiskola az majdnem luxuskategória Magyarországon... Sajnálom, mert nagyon jó dolog!
:))) Túlzásnak minősül pl.amikor azt az egyszerű tényt, hogy gyere ide így adják elő: aranyos kiskutyám nagyon szépen kérlek tedd meg a mami kedvéért, hogy idejössz, mert késő van és haza kéne mennünk...mindezt egybe is írhattam volna. Ilyenkor monoton hangon folyamatosan mondja a gazdi a kutyának aki természetesen a füle botját se mozgatja.Többnyire ők szokták újságolni milyen okos kutyájuk van, mindent megért.El lehet vele beszélgetni és épp csak nem válaszol.:)
A simogatás persze kell és jól esik a kutyának, de ha állandósul azt már ő is zaklatásnak veszi.
A ketrec nekem se szimpatikus, de tény, hogy kell legyen saját helye. Mint nekünk embereknek is - ami az övé és ahol senki semmiért nem zaklathatja. Igen a kisgyerekek is keresnek maguknak búvóhelyet. Minden élőlény természetes igénye, hogy elvonulhasson néha a saját helyére. Nem?
Aranyos lehet a gyereked a főhadiszállásával!:)
Egy sztori-szerü...: a sulinkban mesélte a fönökasszony egy elméleti oktatás keretében.
Többször elöfordult, hogy egy-egy kutyát valamilyen oknál fogva a "szemeszter" második felében egy másik csoportba akartak tenni (vagy két csoportot akartak összevonni, vagy a gazdinak lett jobb az idöpont, vagy tök mindegy, miért...) Namost a néhány hét alatt összeszokott kutyacsapat (egy tanfolyam általában 4 hónap, 16 gyakorlati óra, meg néhány elmélet) a jövevényt kvázi kizárta a csapatból. Ez persze nem azt jelentette, hogy nem türték meg, de a tapasztalt szemnek evidens volt, hogy minden kutya betolakodóként kezelte az újat. Szóval nem csak, hogy szocializálódnak, de már-már csapattá alakulnak. (Pedig a mi iskolánkban nem játszanak egymással óra után az ebek.)
Finoman erre próbáltam célozni, amikor azt írtam: szeretetböl csinál valaki valamit rosszul... :)
A mi sulinkban úgy tanítják (de lehet, hogy ez csak egy féle hozzáállás), hogy a kutyának kell, hogy legyen egy saját helye, és a legjobb esetben ez egy ketrec! Én személy szerint idegenkedem ettöl (mármint a ketrectöl), de azt tapasztalom másoknál, hogy valóban nagyon jó dolog. A lényeg, hogy ezen a "saját helyen" békén kell hagynod a kutyát, még simizni sem szabad odamenni.... Az én kisebbikem az ülögarnitúra alatt rendezte be a föhadiszállását (még befér), és ott soha nem piszkálom, de még azért se, hogy jöjjön ki finomságért.
A simizést és a beszédet sem kell túlzásba vinni, de elég nehéz megfogalmazni, hogy mi minösül túlzásnak... :)
Bocs, az előző Kat07-nek szólt.
Viszont nem értek egyet azzal amit mondasz. A sok beszéd inkább megzavarja a kutyát, ahogy a túlzásba vitt simogatás is. Ők jelekből, hangszínből, gesztusokból értenek. Képzeld el, hogy te valami egészen más nyelven értesz. Folyamatosan elárasztanak számodra érthetetlen monoton hangokkal. Próbálod kiszűrni belőle amit meg is értesz, de esélyed sincs. Ráadásul arra ébredsz, hogy hozzád érnek...nem lehet ez inkább ijesztő?
Jó, hogy Nálad ez alapkövetelmény, nem mindenkinél az... :)
Kutyaiskola: ha egy iskola jó, akkor igenis jobb iskolába járni, mint nem járni, mert ott megtanulsz rengeteg olyan dolgot, amire álmodban sem gondoltál volna. Az is megeshet, hogy pusztán szeretetböl valamit nem jól csinál az ember, és tegyük hozzá: az iskola tökéletes hely lehet szocializálódni is. Szóval én kutyaiskola párti vagyok azzal a feltétellel, hogy nem valami kókler helyröl beszélünk...
A jó kutyaiskolában nem a kutya tanul meg ülni, hanem a gazdi tanul meg kutyát nevelni, és a gazdi - kutya páros tanulja meg az együtt dolgozás alapjait.
Greenlime: persze, hogy én is itthon foglalkozom a kutyákkal! Anélkül nem megy... Viszont mindehhez az iskolában kapok szakmai segítséget. De igazatok van: csak jó iskolába érdemes vinni az ebet.
Szerintem sem mindig jó a kutyaiskolák színvonala. Ha otthon egy picit jobban foglalkozunk a kis kedvenccel, lehet, hogy többet érünk el vele, mint, hogy pénzt dobjunk ki az ablakon!! az alap dolgokra, szerintem meg lehet tanítani a kutyusokat is! :D
Nálunk sem híres a kutyaiskola, mi a párommal otthon foglalkozunk a kutymorgónkkal!
Üdv, Tigrisliliom! Tünemény, amiket a kutymorgókról leírtál! :D nagyon jót derültem közben!
Üdv, a körünkben!
Sziasztok! Köszi a belépőt.
Két kutyusom van, egy mérföldes pedigréval rendelkező drótszőrű, vadkan színű tacsi, és egy közepes méretű keverék. A tacsi fiú, a keverék lány.
A tacskót nem kell bemutatni: ha valakinek van, jól tudja, milyen. Kilenc kiló az egész kutya, de azonnal elhatározta, hogy ő fogja dirigálni az egész családot, és ehhez tartja is magát, bár mi próbáljuk lebeszélni erről :-))))
A keverék rendkívül okos, igazi lány: bújós és kedves. Nagyon szeretjük őket. Mióta a gyerekek egyetemre mentek és alig látjuk őket, a kutyák léptek elő "gyereknek" :-))))
Néha tényleg úgy viselkednek, mint egy 2-3 éves gyerek... Mind a kettő ugyanazzal a játékkal akar játszani, hiába van két egyforma mindenből. És néha "bandáznak": mancs a mancsban rendetlenkednek, aztán persze ártatlan pofát vágnak, és fogalmuk sincs, ki ásta ki a dáliákat...
én is ilyeneket olvastam róla, hogy higgadt kiegyensúlyozott kutya.
És a területét nagyon védi.
Jelenleg 1 cica van a háznál 4 kicsivel.Őket is nagyon szeretjük.
Hát a kutyás tapasztalat annyi, amennyit a szülőí háznál tapasztaltunk mindketten.Házörzésre kell és játszótárs sem utolsó szempont.Mert van egy 3 éves lurkónk.
A kutya kölyökként kerülne ide, mert az első alomból kapnánk.Tehát még Ő is kicsi lessz.
Fontos lenne a számomra az, hogy nagytermetű, nyugodt, és ragaszkodó legyen.Ja és védje meg a területét..
De a legfontosabb, hogy bírja a gyűrődést.Mert a gyerekem biztosan megmássza.
Akié az anyakutya Ő azt mondta, hogy a 3 gyereke mellett nagyon jó ez a jószág, mert szeret játszani velük, és nagyon védi a területét.Csak amikor vemhes akkor kell elzárni mert bekattanik.
De nálunk ivartalíttatva lenne, mert nem tudok foglalkozni eladással, és tenyésztéssel.
Mert akkor már versenyre is kell vinni, hogy az alom többet érjen.
Szóval ezek a főbb szempontok.
köszi