Kutya, igen vagy nem? (beszélgetés)

nem nem nem nem... nem tökéletes sőt!! rossz! te tényleg nem érted a lényegét.. zárkózz be 8 órára a fürdőszobába.. megtudod mit fog érezni ő is... komolyan mondom!! ülj le a földre és ülj ott mondjuk 1 órát, látod a perpektívát, lásd az állat szemével hogy mit fog ő tudni kezdeni. nincs semmi amihez hozzáfér, jó, de ingerszegény is egyben és borzasztóan felerősít minden hangot (szomszédboldogítóan)

amit már a többiek is mondtak, napi 4-5 etetés.. szóval nem neked való ez, én mondom..

Nem!!!Még hozzá azért,mert már így indulsz neki!

Sok idő,pénz és türelem.

Szóval,inkább a kutya érdekében NE!!

Szia!

Ha egyszer hazaviszed és már a tiéd lesz,úgy megfogod szeretni(észre sem fogod venni) és már semmiért el nem engednéd utána :)

Hát akkor én nem voltam normális. :P

Én nem zártam el, mert úgy gondoltam az nem élet neki, hogy egy helyiségben tengeti a napjait, míg haza nem megyek.

A szobákba nem mehetett be, de a többi helyiségben szabadon közlekedhetett. Egy kutyánál számolni kell a "rombolással". Ha nincs lefárasztva szellemileg és fizikailag keres magának elfoglaltságot.

Tegyük fel, hogy hozzád kerül, hogy fogod napi 4-5 alkalommal etetni? Neki még nagyon pici a gyomor befogadóképessége, nem lehet csak reggel és este adni neki. Nem fedezi a tápanyag igényét, ráadásul ha sokat adsz neki és arra ráiszik a kaja megduzzad és gyomor repedést is kaphat.

Én most minden hátsó szándék nélkül mondom, nem gondolkodtál inkább cicán? Rengeteg ingyen kapható cica van a menhelyeken. Igény szerint kicsi ,idősebb, kedves, bújós bájgombócok.

ha szükséged van rá, ott lesz melletted, ha nincs elvonul. Nem tesz olyan mértékben mindent tönkre és nem utolsó sorban jól el van egyedül is, nem kell sétáltatni sem. Ja..., és a szomszédokat sem kergeti ki a világból, ha sír és ugat egész nap. :)

Mi? Te mondtad, hogy olyan helyre zárod, ahol nem tud rombolni.

Na mindegy, úgy látom az számít, hogy ki mondja, nem feltétlen az, hogy mit.

Az én kutyám két hónap alatt leamortizálta a lakást. Ha megkomolyodik , persze fel lehet újítani, de egy albérletet?

A tulaj biztos örülne neki! :P

Tavasszal vettünk kertes házat. Mindenképpen szerettünk volna kertet, hogy lehessen kutyánk. Lakásban én sem tartanék. Azóta ott volt a szép kert, a kis kényelmes életünk kettesben, gondoltam lehet egy kutyus nem is fér bele, hiszen mi is sokat dolgozunk. Nyár végén nézegettem, hogy milyen fajta is jöhetne mégis számításba. Kifejezetten csak kinti kutyust szerettem volna, férjem erősködött, hogy de azért néha be is jöhessen már, ha lesz egyszer. Nekem csak kinti kutyáim voltak mindig. Közepes testűt szerettem volna max., mert azért nem hatalmas a kertünk. Szeptemberben Balatonon voltunk, és a szállásunkon volt egy labrador kutyus. Azonnal szerelem. Mondtam is páromnak, nekem kell egy iylen. Mondta jó, keress egyet és elmegyünk érte. Egy hét múlva már velünk volt Molly. A lehető legjobb döntés volt. Imádjuk és nemcsak, hogy néha bejöhet, lassan benti kutyus. Eleinte kint aludt, (2 hét bent után), aztán ahogy megjöttek a hidegek, bent van velünk. Egész hamar teljesen szobatiszta lett, hétvégén is addig hagy minket aludni, míg akarunk. Hétköznap meg csak az ébresztőt várja, tudja, hogy kelünk. :) Szerintem ez nevelés kérdése, és persze fajtától is függ.Nekünk nagyon jó döntés volt, ő a második szerelmünk.Bár mi 7-18 óra között nem vagyunk itthon, a legjobb esetben sem, addig ő a kertben van, de szerintem ő is nagyon jól érzi magát velünk. Persze ha megyünk valahova, mindig visszük, akár a 3 órás autóutat is végigalussza. Persze rág, mert baba, de nekünk semmi komolyat nem rongált meg. Engem a vele való törődés, gondoskodás, sokkal közelebb hozott a gyerekvállalás gondolatához is. Szóval így lett a kicsi kintikutyánkból nagy, benti kutyánk. De itt is meg van határozva, hogy hova mehet.Nappaliba, hálóba nem. És így is vállalni kell azt is, hogy napi porszívózás,felmosás, takarítás, és így is sok kutyaszőr van mindenütt.

De ha nem szerettél bele elsőre és nem vagy benne biztos, hogy többek között a reggel-délben-este sétit tudod vele vállalni, szerintem se vágj bele.

Megjegyzem nekem ugyan nagytestű kutyám van, de nem olcsó mulatság a kicsi sem.

Az igazán minőségi táp nem kevésbe kerül, aztán az oltások, az orvos ha szükséges, a gyógyszerek.... stb.

A kutya nagyon sok évre le fog kötni, negatív és pozitív értelemben egyaránt.

Rengeteg ember van, aki menhelyre adja, mert rájön, hogy sok energia és pénz. Az első hetek boldogságát felváltja a nyűg és minden szívfájdalom nélkül kihajítják.

Ők 2-3 éves gyerek szellemi szintjén vannak és összetörnek lelkileg, ha elhagyja őket a szeretett lény, akit ők önzetlenül imádnak és felnéznek rá.

Szóval jól gondold át és ha belevágsz, akkor viszont nagyon sok boldogságot kívánok Nektek!

Én már el se tudnám kutya nélkül képzelni az életem, imádom őket! :)))

Hát megmondom őszintén az alábbiak ismeretében én nem vállalnám be, pedig nagyon szeretem a kutyákat és nekem is van.

Az egyedüllét és az albérlet így együtt még problémásabb. A kutya szenvedni fog egyedül, a szomszédok dühösek lesznek, mert ő nem rádió, amit lezárhatsz, ezenkívül a kisebb vagyonba fog kerülni az albérletet rendbe hozni.

A barátnőm hosszú hónapokig frágódott-legyen kutya,vagy ne legyen:OO

Aztán vett egy havaneset-a munkája révén ,alig volt otthon a csaj.A kutya meg unatkozott,mindent szétszedett,szétrágott,ami a lakásban volt-lebontotta a falat,kitépkedte a kábeleket-iszonyú rombolást végzett.Úgyhogy,amíg kicsi a kutya-jó,ha mindig van valaki otthon:DD