Kórházi gyakorlaton 17 évesen

Kórházi gyakorlat egy tizenéves szemével 1972-ben

A sebészet csendes folyosóján gondolataimban elmerülve lépkedek. Tegnap majdnem rám került a sor. Hetzmann, Hudecz, majd én következem. Tanulnom kellene, most meg itt rostokolok.

A hatvanhármasban az a hófehér hajú néni, ott az ablak melletti ágyban, folyton szekíroz:

-Így kisnővér, úgy kisnővér! Ültessen fel! Fektessen le! Gyűrött a lepedőm!

Egy perc nyugalma sincs itt az embernek. Most meg ez a matek is. Tudom, de azért mégis fél az ember, ha várja a felelést. Hogy is van? Sinus alfa egyenlő cosinus béta. Ha innen nézem sinus, ha onnan cosinus. Nézőpont dolga.

Megint csenget!

-Igen Szabó néni, itt vagyok. Máris hozom a teát és szólok a doktor úrnak is. Nem! Nem lesz semmi baj! Biztosan nem fog meghalni! Ne is tessék ilyenre gondolni!

Mikor kislány voltam, sokszor játszottunk doktorosdit. Lefeküdtünk a puha fűre, az volt a betegágy. Jajgatás, orvos, hatalmas nyögések és sírás, ha a hirtelen letört gallyal injekciót adott a másik. Aztán mikor meglátta a szomszéd fia és kiröhögött, nem törődtünk vele, csináltuk tovább.

-Igen megyek! A hatvanhármasban a néni? Most vittem neki teát, és szóltam a doktor úrnak is, mert panaszkodott, hogy rosszul érzi magát.

Hányadszor járok ezen a folyosón? Kék-fehér kövek, itt a harmadik repedt. Kanyar, aztán balra az első a hatvanhármas. Te jó isten! Milyen sápadt a néni! Biztosan nem nyerne szépségversenyt. Butaság.

Miért is jutott eszembe most meg ez a játék? Szépségverseny. Nem érdekelt, de bosszantott mikor Kati nyert. A zsűriből az egyik tag azt mondta, ha egy számmal kisebb pulcsi van rajtam, én nyerek.

Infúzió. Sós vizet csepegtetnek az egyik karjába, vénás injekció a másikba, injekció a combjába.

-Intramusculárisan!-hallom a főnővér hangját valahonnan távolról.

Vajon megmentjük az életét? Vagy már itt ólálkodik a halál? Tépelődöm. Milyen kevés az izom a néni karján. Vajon milyen lehetett fiatal korában? Jaj, már emlékszem. Mutatott egyszer egy képet.

-Nézze kedveském! Ilyen voltam annyi idős koromban, mint kegyed most. Te jó ég! Azt mondta, kegyed. Ha a lányok hallották volna!

Pulsus elégtelen! Még adrenalint! - hallom, és összerezzenek. A pulzus kihagy. Megszűnnek a reflexek, beáll a légzészavar, sípol a tüdő. Megbomlott a gépezet, a teste.

Hát nem lehet segíteni? Valóban a szemünk előtt áll meg a gép motorja?

Exitus.

Fehér lepedőt hozok. A bőrömön érzem a vasalt textília súrolását. A rostjaiig látok, mintha nagyítót tennének a szemem elé. Fehér lepedő, fehér ágy, fal, köpeny.

Fehér haj, fehéredő test, minden fehér!

Megfogom az ágyat-fehér, rideg, kemény.

Leveszem a kórlapot, fehér. Életkora 54 év.

Anyu is ennyi idős. Megborzongok.

Az ablak előtt borzas veréb ül a csupasz ágon.

Most látom, eleredt a hó, a szememből egy könnycsepp gördül alá.

-Kisnővér! Telefonon keresik! - hívnak halkan.

Bátyámnak kislánya született. Máris a boldogság kerít hatalmába! Köszöntelek te kis új élet!

Meghalt egy ember, egy 54 éves asszony - fehér szemfedő.

Született egy gyermek - hófehér pólya.

S én holnap suliba megyek és biztos, hogy felelni fogok matekból.