Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Kit válasszak? A gyerekem, vagy a férjem? fórum

Kit válasszak? A gyerekem, vagy a férjem? (beszélgetős fórum)


1 2
2009. jan. 25. 18:54
Ennek tényleg nem lenne szabad kérdésnek lennie! A gyerek az első
2009. jan. 25. 18:51
Ez most kérdés??????
2009. jan. 25. 18:42
a gyermeket!
2009. jan. 25. 16:50
Ez egyértelmű kéne, hogy legyen!!
2009. jan. 25. 16:44

Ilyen kerdest en NEM is tennek fel !

Termeszetes hogy a GYEREKEM/gyerekeim minden körulmenyek között !

2009. jan. 25. 14:47

Azt gondolom, hogy kutyából nem lesz szalonna!!

Vajon a "saját gyerekei" hol vannak??? Miért nincs Velük az Apjuk??? Nyilván ott

is "Legényélet"-et élt!!! Tehát, ha férjet akarsz, akkor ne Őt válaszd szerintem! Egyébként akármilyen rossz is az Apuka a lánygyerek akkor is

jobban fogja szeretni, ha tiltod, ha nem!

2008. jún. 14. 15:10
Mimi! ott kezdődik a baj hogy a te szived még mindig egy másik férfiért dobog!!! ebből kifolyolag mindenben a hibákat keresed! ha tudod hogy nem jó amit tesz-vagy csak úgy érzed - Evidens hogy a gyerekedet kell nézned!!!főképp ha szüleid segitenek!!!
2008. jún. 12. 10:09
A GYERMEKEDET!!!!!!!!!!!!!
2008. jún. 12. 09:50
Elnézést, hogy ilyen hosszú lett, a gépem ügyeskedett valamit. :)
2008. jún. 12. 09:49

Sziasztok!

Köszönöm szépen a hozzászólásokat! Bár az elején kicsit megijedtem, hogy szinte csak vádaskodó hozzászólásokat kaptam (persze nem mindenkitől), azért jól esik, hogy a végén már nem ugrott mindenki a torkomnak. Azért aki elolvasta a problémámat, és kicsit talán át is gondolta, az észrevette, hogy nem "vetélytárs" problémáról van itt szó, és nem is arról, hogy a kislányomat elhagynám bármiért is. Sokkal inkább arról, hogy a férjem soha nem fog változni, én hiába is szeretném. Attól pedig igenis féltem, hogy "megbolondítja".

Kedves Kandúrka és társai! Azt, hogy "nyilván férfi vagy", arra értettem, hogy a nevedből ítélve férfi vagy. Nem lebecsmérő kifejezés volt, ha így gondoltad, rossz tapasztalataid lehetnek. Volt itt más férfi hozzászóló is, aki nem vette magára, és értelmes választ írt, át is gondolta amit írtam és arra válaszolt, nem értelmezte félre és nem ugrott nekem. Ettől fügetlenül fenntartom, hogy van különbség férfi és női lélek között, de még női és anyai lélek között is. Te is nyilvá sok okosat tudnál írni "A Szülőszobán" és a "Szülés utáni depresszió" fórumon, de átélni soha nem fogod egyiket sem, annak ellenére, hogy nem vagy értelmi fogyatékos.



Kand

17. lily3
2008. jún. 11. 21:37
Nem tudom miért kell választani,de én a lányomat választanám.Tűzbe mennék érte.
16. rick87
2008. jún. 11. 14:55

Mimi31!


Nem értem, miért kellene döntened a gyereked és a férjed között.


Ha választanod kellene, mindenképpen a gyerek!

Ő a te gyereked, ha fel is akasztják akárhány évesen, TE vagy az, akinek le kell vágnia a kötélről!

Ezzel a fenti morbid mondattal csak azt akarom kihozni, hogy akármit csinál, bármilyen ember is lesz, Ő a TE GYEREKED.



Férjet találsz másikat, de a gyerekedet NEM lökheted el magadtól.


Minden kapcsolat kompromisszumokon alapul, igenis, meg kell beszélni a dolgokat.

Én így gondolom.


(Az a "Te nyilván férfi vagy"... nos, ilyet meg tényleg véletlen se a férjed előtt... Nekem sem esik jól, hogy becsmérlik a férfi nemet (vagy a nőit), az meg egyenesen a halálom, ha általánosítanak.)



Apa nélkül nem könnyű, de biztos vagyok benne, hogy anya nélkül nehezebb (szerencsémre ezt nem tapasztalatból kellett írnom).



A lényeg: mindent megbeszélni, ha minden kötél szakad, a gyereket válaszd!

2008. jún. 11. 10:14
a gyereked
2008. jún. 11. 06:02
Nem bántani akarlak,de azt irod,hogy több gyerek után sem tud lemondani a legény életéröl.Addig amig eggyütt jártatok nem tudtad?Egész nap eggyütt lehetsz a gyerekkel,hagyd hogy este az apja foglakozzon vele.Az a gyerek mindkettötöket szeretni fog.
13. ccd9bb7d17 (válaszként erre: 6. - Ee2dc2ea9a)
2008. jún. 9. 16:38

akkor most az a baj hogy a gyerek miatt féltékeny vagy rá,vagy hogy "beborozik?"

az én férjem meg "besörözik" vagy "bewiszkizik" időnként a haverokkal,mégsem jutna eszembe választás elé állítani őt vagy magam....

2008. jún. 9. 16:36
Nem értem miért kellene választani...ha olyan jól elvannak együtt,próbálj inkább kicsit kikapcsolni,megnyugodni,másfelé terelni a gondolataid addig,és feltöltődni.Sokan örülnének ha az apuka ennyit tudna foglalkozni a kicsivel.Ha nem törődne vele,akkor meg lehetne azért panaszkodni hogy semmit nem csinál....kb ez a helyzet mikor aztmondom hogy nekünk semmi sem jó,ha van rajta sapka azért,ha nincs azért....
2008. jún. 9. 16:23

Most féltékeny vagy, hogy a gyereked jól elvan az apjával? Más nő összetenné a két kezét, ha a párja ennyit foglalkozna a gyerekkel.

Milyen kérdés, hogy kit válasszak? Választanod kell? Miért?

10. cskata (válaszként erre: 5. - Ee2dc2ea9a)
2008. jún. 9. 15:55

hiba volt ezt válaszolni Kandúrkának - mivel ő ffi szemszögből is hozzászólhatott volna a témához..

egyébként a "De nyilván férfi vagy" kezdetű mondatot ne nagyon sütögesd az apukának (se), mert lehet, hogy picit neki is bemar majd..

2008. jún. 9. 15:50

Egy kapcsolat,hazassag alkalmazkodasrol is szol...


En mindenfelekepp a picim mellett dontenek.Nem is lenne kerdes.De mindenkinek meg van a sajat velemenye.

8. 274c9996b8 (válaszként erre: 1. - Ee2dc2ea9a)
2008. jún. 9. 15:24

szia !

Ha , ilyen "sok!" hibaja van a ferjednek ? ! Hogy lehet az hogy egyalltalan hozzamentel ?

Az en gyermekeim apja is egy BABAZO - TIPUS volt , aminek en nagyon örultem .

7. 6a062297d0 (válaszként erre: 5. - Ee2dc2ea9a)
2008. jún. 9. 15:13

Nem érthetem az érzéseidet? Miért? Szerinted fogyatékos vagyok, vagy mi? Na mindegy, hagyjuk.

Szia.

6. ee2dc2ea9a (válaszként erre: 2. - Dóri38)
2008. jún. 9. 14:09
Köszönöm a hozzászólásodat! Beszéltem már Vele, azt mondta igazam van, nem akart bántani soha, a viselkedése a jelleméből fakad. Soha nem akarta kivenni szándékosan a babát a kezemből, de nem ígéri, hogy ha hazamegyek, meg fog változni, nem akar csalódást okozni. Nekem nem is a babával való viselkedése fáj, hanem az, hogy még mindig nem tud lemondani a legényéletéről több gyerek után, és ameddig ez engem idegesít, addig nem vagyok teljes ember, tehát a gyerekemnek sem tudom azt nyújtani, amit szeretnék.
5. ee2dc2ea9a (válaszként erre: 3. - 6a062297d0)
2008. jún. 9. 14:03
Nem tekintem vetélytársnak, helyesebben nem én kezdtem ezt. Ő készült már arra a terhességem idején is, hogy a lányok jobban szeretik az apjukat. De nyilván férfi vagy, azért nem is értheted az érzéseimet.
4. spinneli (válaszként erre: 1. - Ee2dc2ea9a)
2008. jún. 9. 13:44
nem értem miért kezeled ezt versenyhelyzetnek, te az anyja vagy Ő pedig az apja, egy grammal nincs sem több sem pedig kevesebb jogotok a gyerekhez.
2008. jún. 9. 13:41
Talán nem kéne vetélytársnak tekinteni a párodat. Mindjárt könnyebb lenne, szerintem.
2008. jún. 9. 13:39
Szerintem próbálj meg beszélni vele, mond el, hogy mit érzel. Mond el, hogy szereted, és jó apának tartod, de ezt, meg ezt szeretnéd másként csinálni. A gyerek viszont ha szereted, ezt érezni fogja, de ne akard túl görcsösen a szeretetét. Szerintem egy anya ha szereti a gyerekét, az viszonozni fogja azt
2008. jún. 9. 13:21
Sziasztok! Az a nagy dilemmám, hogy van egy pár hónapos kislányom, és pillanatnyilag a szüleimnél élek vele, mert úgy érzem a férjem rossz hatással van a picire és a kapcsolatunkra a gyerekkel. A férjem sokkal lendületesebb, mint én, folyton nevetteti a babát, csiklandozza, ami szerintem nem normális, sokszor rázza a picit a hideg emiatt és sokszor csak ijedten néz rá. Persze erősebb ezért ringatásban is jobb, mint én. Engem pedig kiakaszt azzal, hogy folyton meccset néz, vagy este elmegy otthonról, vagy csak egyszerűen arogánsan viselkedik velem, amivel kiborít. Eleinte otthagyott a síró kicsivel, csak most jó neki, hogy a baba nő, lehet vele dicsekedni, hogy nála milyen szépen megnyugszik. Persze, hogy én ideges leszek, ezt érzi a baba, Ő kényelmesebben ringatja és feltünőbb jelenség is mint én. Nem akarom végigasszisztálni, hogy magához édesgeti és ellenem uszítja. Neki már van két gyereke, az én kicsim a harmadik, persze, hogy nagyobb a gyakorlata, de az anyai ösztöneimet mindíg kétségbevonja. Ő akarja orvoshoz vinni, mintha Ő lenne az anyja, közben beborozva ringatja. Sokszor már azt érzem: miért nem száll le róla, én vagyopk az anyja. Neki vicces, ha kigúnyol, csúfol valakit (engem is). Nem akarom, hogy erre tanítsa a kicsit. Már nem merek hazamenni, mert itt olyan jól elvagyunk a kislánnyal, otthon pedig sír nálam, tiszta zaklatottak vagyunk mindketten. Nem rossz ember a férjem, szereti is a kislányt, de úgy érzem, rosszra tanítja, és ami a legrosszabb, elveszi az én önbizalmamat. Én nagyon akartam ezt a kislányt, nagyon szeretem, nem akarom, hogy ennyire hozzá húzzon csak azért, mert erősebb és viccesebb arcokat vág. Nem is lenne baj ez, ha nem tudnám, hogy direkt nem segít nekem, pedig azt hittem, majd megosztja velem a tapasztalatait, de csak a saját érdekeit figyeli, hogy bebizonyítsa, ez a gyerek ragaszkodni fog hozzá. Mit tegyek?
1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook