Kistesó egy érzékeny léleknek (beszélgetős fórum)

Egyetértek teljesen, kivéve a "hülye tanárokat"...:)

Aki egyke vagy csak egy gyereke van, az úgyis azt fogja pártolni, hogy hű de mennyire jó egykének lenni és milyen sok előnye van.

Én nagyon örülök, hogy van testvérem, pedig nagyon különbözőek vagyunk, 6 év van köztünk, ezért sokáig nem voltunk társak, rengeteget veszekedtünk és veszekszünk most is, de akkor is boldog vagyok, hogy van, pedig elég szegények voltunk régen és így sokkal kevesebb jutott mindegyikünknek, de nem bánom. Ha esetleg a szüleimmel történne valami, ő akkor is ott lesz nekem, és a testvérség nagyon erős kötelék.

Nonszensznek tartom, hogy a gyerekünknek szüljünk vagy ne szüljünk még egy gyereket, magunknak szülünk, és egy testvér nem hinném, hogy olyan dolog, amivel óriási károkat okozunk az egyetlen kis csemeténk lelkének. Féltékenység biztos lesz, de ha a szülő normálisan áll hozzá és tudatosan odafigyel erre, akkor nem lesznek komoly gondok.

Nekem ajánlottak egy könyvet, állítólag nagyon jó, és bár még nem olvastam, a címét azért leírom, hátha valakinek segít:

Testvérek féltékenység nélkül

Én penge élen táncolok. Érthető-érthető. Az én alapom az, hogy anyagilag is púp volt a kis tesóm a család hátára. De "happy end" lett. A nővérem meg 20 fölött a fejemhez vágta, hogy elrontottam a békéjét.

Megértem, amit mondasz. Ha ilyen áron lehetne enyém egy gyerek, akkor nem latolgatnám, hogy a rá fordítható erőt egy másikba öljem.

Bizonyára vannak családok és vannak gyerekek akik vágynak egy vagy több testvérre is, és örülnek is ha születik. Nem azt mondtam, hogy nekik se legyen. Viszont azt gondolom, hogy erről úgy kell(ene) dönteni a szülőknek, hogy tekintetbe veszik a már meglévő gyerek érzelmeit is a maguké mellett.

Amúgy meg nagyon nem ott tartunk, hogy a "kidöglés" fenyegetné az emberiséget... úgyhogy nem hinném hogy ettől való félelmében bárkinek szülnie kellene...

Én nem vagyok a szaporodunk, mert kihal a népesség mozgalom híve, de ennyi erővel, dögöljünk ki idővel, mert annál jobb nem lehet, mint egykének lenni, akit hordanak társaságba.

Egy nagyon értelmes nőnek tartalak, és meglep a válaszod, mert egyoldalúnak látom.

Itt kétféle szemléletről van szó... az egyikben a szülők függetlenül a meglévő gyereküktől, az ő érzelmeitől döntenek, az van amit ők akarnak, amire ők vágynak, a gyerek meg viselje el.

A másik esetben sem gondolom, hogy a 2 éves parancsolna, csak vannak szülők akik a döntéseikben figyelembe veszik a gyerekük érzéseit is. Én ez utóbbi szemlélettel jobban tudok azonosulni, ha úgy látom, hogy a gyerekem nehezen dolgozná fel a testvér érkezését, akkor ezt nem hagyom figyelmen kívül a döntésemben.

Én úgy szerettem volna kicsi testvért. Nyilván nem ezen múlt, hogy a szüleim fogamzásgátlási módszerét kikerülte a természet.

Most, ismerve őt, nem mondanám, hogy szűnjön meg, de őszintén szólva, ha nem lett volna baki, nekem is felhőtlenebb lenne az életem.

A testvéreknek nem dolga beleszólni hány gyerek lesz.

Hát nekem ez az egész hozzáállás fura.Gyereket nem azért szülünk,mert kistesó kell avagy nem kell a már meglévő gyerekünknek.Ha én vágynék még egy esetleg még tucatnyi gyerekre ,akkor fognám magam és szülnék még és jó napot.Nem a gyerekem határozza meg azt,hogy lesz kistesó,hanem én magam és sok más dolog!

Az,hogy egy gyerek érzékenyebb az átlagnál az nem baj.Kicsit nagyobb körültekintés kell a várandósság alatt és a szülés után.Nem kell ezt az egész testvér dolgot túlmisztifikálni.A gyerekek elég rugalmasak,de mi szülők hajlamosak vagyunk egy csomó olyan dolgot is belemagyarázni,ami nincs is a gyerekben.

Arról nem is beszélve,hogy az összes 2. tesó parát a hülye szülők meg a hülye tanárok ültetik a gyerekbe.

Egyébként erről a testvér kérdésről tényleg azt gondolom, hogy a szülők általában a saját vágyaikat valósítják meg, a gyereküktől meg elvárják hogy ne legyen féltékeny, hogy könnyen vegye a helyzetet, meg hogy ne viselje meg.

A gyerek szempontjából nem egészen így fest a dolog...ez nem jelenti hogy aki vágyik rá, annak ne legyen több, de mindenképpen jó számításba venni, hogy attól még hogy anyu-apu örül hogy lett még egy gyerek, a tesó még nem biztos hogy ugyanígy érez.

Nagyjából hasonló nálunk is a helyzet. Bár most már jó a kapcsolat, de ehhez 30 év kellett...

Anyukám egyke volt, Ő egész életében testvérre vágyott, ezért lett neki két gyereke. A mi helyzetünket és gyerekünket ismerve óvva int attól hogy még egy legyen - na nem mintha komolyan felmerült volna... tehát van aki egyke volt, felnevelt kettőt és végül mégis inkább azt tanácsolja, maradjon egy...

Minden gyereket megvisel az hogy jön egy másik, akivel többet foglalkoznak a szülei, ez egyértelmű. Valamelyest visszafele is fog fejlődni, pl halottam olyat hogy a 2 éves újra cumizni kezdett, némelyik cicizni akart, vagy ismét voltak balesetek szobatisztaság terén... ez ezzel jár ha kicsi a korkülönbség.

Én a helyedben biztos várnék a tesóval, legalább addig míg ovis nem lesz, akkor már jobban meg lehet beszélni velük a dolgokat, napközben csak a picivel vagy, a nagyobb nem veszi ezt észre és délután jobban tudsz rá időt szakítani, plusz a gyerekek az oviban egymás között a maguk nyelvén megtárgyalják a kistesó problémát egymás között, egy jobb ovónő is besegít ha látja hogy gond van.

Biztos lehetsz benne, hogy meg fogja viselni a testvér érkezése, még akkor is ha hosszú távon jó kapcsolat lesz köztük.

Nagyon oda kell figyelni rá, hogy ne sérüljön, de az biztos hogy nem lesz könnyű.

Igaz, nálunk valamivel speciálisabb a helyzet (örökbefogadott kislányunk van) de többek között azért sem lesz második gyerekünk, mert úgy látom, nagyon megviselné. Persze ez a szülők döntése és legtöbben egy ilyen döntésnél nem nagyon veszik figyelembe a már meglévő gyerek érzelmeit...

Általában a szülők vágyai a döntőek a kérdésben.

Az egykeségnek egyébként szerintem épp ugyanannyi előnye is van, mint hátránya.

valahol ugy csinaljak, hogy az elso gyerek marad az elso, hiszen azt szokta meg, aztan majd az ujszulott alkalmazkodik, szegeny marad a masodik.

PErsze, amikor az elso nagyobbacsak lesz, akkor nyilvan lesz o is elso, de babakent nem nagyon erti meg.