Kistesó a csillagok között (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Kistesó a csillagok között
hát elég betegesen gondolkodsz... sztem ilyen hangvételű hsz-eket és privát üzenetek se írjál se ide se máshova.
A cikk írójának most nem erre van szüksége!
Lehet véleményed! De ez abszolút hülyeség!!!
Tisztába vagy te azzal, hogy mi akik elvetéltünk 1x,2x,3x, vagy még rosszabb esetben elvesztettünk egy gyereket, MIT ÉLTÜNK, ÉLÜNK ÁT???!
Ezt csak az tudja, aki átélte!
Valószínüleg TE NEM, mert különben együttérző lennél, nem elitélő!!!
Ez nem sírás-rívás, hanem a gyógyulás egy formája!
indítottam egy szavazást
Volt már (neked, vagy ismerősödnek) vetélése, vagy halva született babája?
néven, mert megrendítő, mennyi ilyen történet van. hát...szomorú az eredmény...az emberek nagyobb részének van már ilyen tapasztalata, közvetlenül v. közvetetten:(
Szörnyű ,ami veletek történt...nagyon sajnálom!
Egy ilyen dolgot nagyon nehéz feldolgozni.Nekem három vetélésem volt,és azóta született 2 gyönyörű gyermekem.És csak ők tudták feledtetni velem a "tesóik" elvesztését!
Minden jót kívánok neked!
És ne feledd:a remény hal meg utoljára!!!!
én pedig csak annyit írnék neked, (én is másnál olvastam) hogy egyes népek hiedelme szerint angyalt szülni megtiszteltetés!
ezer ölelés!
mégis ezt kaptam privát: ( bemásolom)
Kitôl: kovászos uborka 18, 2010-11-04 14:33
Téma:
Üzenet: Privátba írom, hogy ne romboljam egy ilyen fórum hangvételét. Aki több vetélés vagy koraszülés, vagy halvaszülés után babát akar, szerintem csak a saját önző gyermek utáni vágyát elégíti ki, gondolkodás nélkül enged egy ösztönnek ami erre készteti. Ezeken a fórumokon való sírás-rívás hamis, nem a babájukat siratják, hanem az elvesztett lehetőséget, hogy babájuk lehetett volna. Babázni akarnak mindenáron. Pedig egy gyerek nem pótolható semmivel, különösen nem egy másikkal. Hiába van 1-2 gyerekük nem elégednek meg vele, kockáztatnak hátha lesz még egy elveszett lélek. Én így látom és ez szomorú.
Futkosott rajtam a hideg, mikor olvastalak!
Soha senkinek nem szabadna ilyet átélni!
Még belegondolni se akarok!
A vetélések se egyszerűek, de ez borzasztó!
Ennél már csak jobb jöhet!
Valahol az égen, van egy fényes csillag,
Iránytűje lehet a mesés angyaloknak.
Hogy merre is van, azt senki sem tudja,
De biztos, hogy van, hisz mesélnek róla.
Mesélik még azt is, ha távozik egy élet,
Születik egy angyal, s benne újra él a lélek.
Mert angyalok leszünk, csak még nem tudunk róla,
De így van, én tudom, hisz valahol meg van írva.
Újra élünk ott fenn, kikkel régen találkoztunk,
Anyákkal, apákkal, s kikkel együtt randevúztunk.
Együtt leszünk ismét, s még jönnek utánunk,
Kiket egyedül hagytunk a Földön, de innen fentről látunk.
Látjuk azt, mikor a temetőbe mennek,
S sírunkra egy-egy virágot letesznek.
Könnybe lábad szemünk, ha könnyeiket látjuk,
De innen fentről vigyázunk majd rájuk. . . .
Voltál az áhított, édes teher,
gyönyörű kínban szült varázs…
Nem öleltem pöttöm testedet,
néma volt a sírás.
Hozzám hajolsz ma a végtelen,
hűvös-kék felhőkön át,
csillaggá csókoltam lényedet,
Emlék vagy, vigasztalás.
Csak csillag ő, csak látomás
csak fény az égen,
pici arcát nem látja más
de esténként felvillan nekem.
És minden este rám ragyog
gyönyörű mosolya
Egyetlen tükre én vagyok
nagy ég, milyen csoda!
Hogy holdban élt, hogy vízben élt,
Gyöngy és göröngy között
Mégis eljött a kedvemért,
Szívembe költözött
És rajzolgatni álmaim,
Most mindig ott lakik.
Kibontva éjem tájain
Szelíd virágait. . .
Nekem 2 terhességem volt, 3 babám halt meg 20 hetes kora körül, kisfiam pedig a 26. héten született, már 6 éves nagyfiú. De én nem szültem többet. Szülésem története a koraszülöttes fórumon rajta van, de megpróbálom bemásolni, csak hosszú lesz a levél:
* *
* * Második terhességem volt mikor a kislányom megszültem ( ikerterhesség volt) a 20. héten anyukámnak jutott eszébe az az ötlet, hogy a másik baba maradhat e, mert közben a szülés leállt...én meg veszekedtem vele, hogy ne találjon ki ilyen hülyeségeket, hisz én eü-s vagyok de ilyet nem tanultam, hogy ikerszülést meg lerhet a felénél állítani ésa tovább hordani.....aztán a doki bejött megkérdezte, hogy komolyan akarom-e. elmondta a veszélyeit, fertőzés, lehet a méhem is rámegy, lehet csak 1-2 napig hordom tovább, lehet pár hétig, ha csoda történik akkor tovább. Döntöttem: vállaltam! ( Előtte is volt egy ikerterhességem, az a 19.héten szakadt meg....) Nagyon akartam!
* * Onnantól nem kelhettem fel, még pisilni se, sőt fel se ülhettem, teljesen nyitva volt a méhszáj. A nap 24 órájában kaptam vagy antibiotikumos vagy fájásleállító infúziókat. Egy idő után nem tudtam pisilni, akkor kaptam katétert. Majd már az ágyamat is megdöntötték trendellenbug helyzetbe, 3 kistégla volt az ágy vége alatt a lábamnál. Mindig fűztem a beteghordó fiút, hogy keressen még az udvaron...Megtanultam lógó fejjel enni, inni, még levest is ettem, közben minden nap könyörögtem, hogy még egy napot bírjunk ki. Az egész János kórház ( mert ott feküdtem, a babák a BMC-ben "készültek" és ott volt a dokim)értünk küzdött!!!! Soha ilyen törődést orvosoktól, nővérektől azóta sem kaptam. Az ultrahangot is az ágyam mellé hozták mert még ágyastól sem mertek mozgatni. Aztán egy nap éreztem, hogy ez a nap az utolsó...bíztattam a babámat, hogy majd ha megszületik tartson ki!
* * Hívták a mentőt, lebeszélték a II. Nőivel, hogy visznek...na ott már kicsit más volt a helyzet, ott nem én voltam az osztály csodája.....még aznap megcsászároztak, saját harcom árán! Felhívattam az orvosomat az ottani orvossal, hogy tényleg császározni kell! Nem akartak császározni, mert nem bíztak benne, hogy a baba túléli, azt mondták szüljem meg, " anyuka, ugye tudja, hogy nagyon kicsi még ez a baba..." indokkal. De én nem engedtem....na végül megcsászároztak, 1050gal és 35 cm-el született a kisfiam, de csak az én infúzióm miatt volt ilyen nagy , másnapra 880g lett. Sajna a műtét után én rosszabb állapotba voltam, mint a baby, ezt meg is mondták anyukámnak, hogy készüljön a legrosszabbra....a kislány méhlepényét bennem hagyták ( amikor 20 hetesen megszültem a lepénye nem jött ki)42,7 fok volt alázam, elájultam, vérmérgezést kaptam. vérátömlesztéssel helyre hoztak valamennyire, de akkor begyulladt a műtét helye, újra műtöttek.....de ez egy hosszú sztori, örülök, hogy a méhem megmaradt.
* * A 7 heti folyamatos fekvés miatt mindkét lábamban elsorvadtak az izmok, lebénultam, újra kellett tanulnom járni, 3 hónap alatt sikerült elérnem, hogy már mankó nélkül jártam.
* * Kisfiamat egészségesen vihettem haza és ez a lényeg!!!!!
* * Újracsinálnám mégegyszer ha egy ilyen csodát kaphatnék mint a kisfiam!!!!!
* * Igaz a párkapcsolatom hamar ráment, 5 hónapos volt mikor szétmentünk és azóta se tudok róla semmit, a gyereket se keresi, de jobb is így....
* * 15 hónaposan ismertem meg mostani páromat, több, mint 5 éve vagyunk együtt de nincs közös babánk, nem mertük....most akarok elmenni egy kivizsgálásra, állítólag csinálnak olyan méhszáj szűkítő műtétet, hogy kivágnak belőle egy darabot és így szűkebben varrják össze, nehezebben nyillik ki, de még csak tervezzük.....
* * Kisfiam tud a testvéréről, Petrának hívták volna, tudja, hogy a legfényesebb csillagban lakik, szoktunk neki gyertyát gyújtani....
* * Bocs, ha kicsit hosszú lett, de jó volt most kiönteni a szívemet.
Én is hasonlóképp voltam, igaz kicsit más volt a felállás orvosilag.
2002 jún-ba volt egy ikerterhességem, ahol fejlődési rendellenesség lett volna mindkettő babánál. Kövezzetek meg, de nem mertem bevállalni. Inkább akkor fájt, de talán még jobban fájt volna egy egész életen át nevelni két súlyos beteg gyereket. Ezután azt mondták h 1 évnél hamarabb úgyse fog összejönni.
Erre:
2002 szept volt meg legutoljára, 2003 május végém megszületett a kicsi fiam, aki már elmúlt 7 éves.
Ezután 2008 márc-ba lett volna még egy baba, azt viszont az orvosom javaslatára nem mertem bevállalni mivel szedtem a tablettát. Ezt kiváltképp javasolta nekem!
Ezután most már következőleg egy megszületett babának kell jönnie az tut!
Utána
Láttátok is akkor a picit?
Ha igen, nem lettem volna a helyetekben. Nincs annál szívszaggatóbb, mikor egy család a bébijét látja ott, és tudja h a kezei között is tarthatná.
És mit mondtak az orvosok utána?
Őszintén szólva én is végig izgultam a terhességem, és állandó jelleggel minden apró neszre felfigyeltem. Főleg a mocorgásaira.
Az előírt uh-nál többször mentem, minden 4. héten, így kicsit megnyugtatott vele az orvosom h minden rendben van a bébikémmel. Akkor nyugodtam csak meg, mikor már a karjaim között tarthattam a drágámat. És ezt az egészt egyedül kellett végig csinálnom, mert ex egy se..fej...
Részvétem a babák miatt.Sok erőt kívánok a következő terhességhez,és kívánom,hogy hamar összejöjjön.
Amikor ilyet olvasok jövök rá igazán,hogy mekkora adomány,kincs az égtől az egészségesen megszülető gyermek.
Igazán szerencsés vagyok,nekem kettő is van.
Hála érte Istennek!
Istenem, de szörnyű ami veled történt!
Nagyon sajnállak bár tudom nem erre van szükséged, kitartást és jó egészséget, bátran és bizakodva legyél az újabb terhességhez, nem gyakori ez a szörnyű tragédia, és az hogy ismét veled történne meg, kizárt!!!!
Sajnálom:-( Egy barátunknak a 38. héten helt meg a babája, minden előjel nélkül.Máig nem tudják az okát. Neki úgy sikerül könnyebbé tenni a feldolgozást, hogy beszélnek róla. Fiorella lett volna, és Fifike a mai napig jelen van a család mindennapjaiban. A 2 másik testvérrel is sokat beszélnek róla.
Sok sikert kívánok a következő babához,, és nagyon fontos, hogy a második gyermeketek ez a kis angyalka legyen, a születendő pedig a harmadik.Számon kell tartani, hisz ő is létezett.