Ki mit gondol arról, ha egy anya fehérneműt vásárol 30 éves fiának? (beszélgetés)

Figyelj Izolda..

Lehet, hogy nagyon csóró prolik vagyunk, de ez a mi szintünkön egyszerűen anyagi segítség.. Nem mondom, hogy naponta hordják hozzánk a gatyákat, de én bizony hálás lennék, ha anyós néha gondolna ránk, és nem nekem kéne még azt is venni.. Bárcsak gondolna.. A férjem fizikai munkát végez, gatyát, zoknit havonta veszek.. Jobb darabokra meg nem tellik, vagy legalábbis nem arra szórom a pénzt.. Így akár az is jöhetne..

Valószínűleg ez a dolog fordítva működik.. Adva van egy rosszul kalibrált anya-fiú viszony.. és pont ott történt egy ilyen gatyavásárlás, és ugye ez is a rászállás jelei közé sorolódik...

De ettől még a fordítottja nagyon nem törvényszerű..

Na látod! És rögtön meg lenne a klasszikus anyós-meny összeférhetetlenség.Én elmondtam a fiamnak már előre, hogy mihez tartsa magát:)

Én vagyok az anyja, így olyan nincs, hogy nem érdeklődünk egymás iránt. attól, hogy becsajozik még a fiam marad és ha olyanom van, akkor igenis veszek neki zoknit is, alsónadrágot is és bármit.

Nem fog érdekelni senki véleménye.

Én jó fej vagyok, ha jó fejek velem.

Szerintem ez a fehérnemű vásárlás megint csak egy anyós szidás akar lenni.

Ez nevelés kérdése gondolom.

Egyébként valószínűleg ezért is, én nem igazán szeretek ajándékozni.

Én olyat szoktam kérni, amire szükség van az utóbbi időben, így elkerüljük ezeket.

:)

Teljesen természetes. Miért ne? Az ember a gyerekének - akárhány éves is - szerintem bármit vásárolhat, ha ismeri az ízlését és tudja, hogy szívesen elfogadja, nem ragaszkodik ahhoz, hogy valamit csak és kizárólag ő vegyen meg.

Az anyós-meny viszonylatban is működhet ez, ugyanilyen alapon.

Tőlem veheti tonnaszámra bárki ajándéknak.

Az én fogalmaim szerint egyrészt túl intim ajándék, túlságosan nagy a hibalehetősége annak, hogy elvéti az ember a méretet és a stílust.

Másrészt úgymond alap fogyó eszköz szerintem a fehérnemű, ahogy korábban írtam kb. mint a mosogatószer-azt sem ad alapjáraton az ember ajándékba.

Kivéve persze, mint az előbb felhívták rá a figyelmemet, nehéz szociális helyzetben lévők esetében, de az alapjáratú egyszeri hoxa fórumozók, ahogyan az évek során leképeztem nem ebbe a kategóriába tartoznak.

Mert mi a gond vele?

Pont kifejezi a lényeget.. Nyálas anyós-após, cívódó fiatalok, hogy jaj, meg ne bántsd a mamit... Aztán szép lassan rámegy a házasság..

Ilyen közeli rokonságban ez simán belefér, ettől távolabbinak már valóban nemigen illik, de ez a viszonytól függ..

Persze egy tök előkelő családban nyilván nem szokás, de a 9millió "átlagprolinál" pont nem számít..

Nem illik??

Az is meg van szabva, hogy kinek nem illik, vagy gáz, amikor én az exemnek D&G alsógatyákat vettem karácsonyra?

... értem, amit írsz... neked az ajándék bizonyos tárgyakhoz kötődik, van amit illik venni, van amit nem....

Nekem az érzéshez..... és baromira kinőttem már abból, hogy mit illik ajándéknak vagy mit nem... mit szokás vagy mit nem... Nekem ajándék, hogy vannak... és úgy ahogy vannak... és nekik is az vagyok... szóval egy gatya vagy zokni vagy vizespohár vagy egy fűszál... ezek annyira mellékesek, és az illendőség is... :)))

Te is ééééérted.... :)) ... anyósom ugyanígy... Egyszer régen, még valóban anyósom volt, visszakerült hozzám egy ajándék, amit tőlünk kapott... szegény nem emlékezett rá, már kitől kaphatta, és ott voltunk nála éppen, és nekünk adta, mert használjuk mi... és leggyönyörűbb mosollyal köszöntem meg, egy mimikával se árultam el, hogy tőlünk van... meghagytam, hogy örüljön, hogy adott nekünk valamit. :)

Mi is szoktunk a családban ruhákat vásárolni egymásnak.

Ajándékként talán olyan márkát vesz az ember, amit egyébként nem engedne meg magának.

Vagy éppen vesz 10 db-ot, hogy nekem ne kelljen, mert épp talált olcsón.

Az más kérdés, ha az élet más területén rá van az idősebb generáció a fiatalabbra cuppanva, és a fiatalok nem elég tökösek, hogy rendet vágjanak..