Ki, hogy áll hozzá a lánya/fia szerelméhez? (beszélgetős fórum)

Na ez egy jó téma és eléggé fájó is - nekem.

7 éve váltunk el de a szüleim még mindig fiúkként tekintik az ex-uramat. Ez idő alatt volt egy 4 éves élettársi kapcsolatom - akit sehogy sem tudtak a kezdetektől sem bevenni a szüleim. Két tűz között álltam mindig, végül bedobtam a törölközőt és szakítottam vele.

Megnyugvással és nagy-nagy oktatással de belenyugodtak, addig míg a jelenlegi páromat meg nem ismerték. Szintén képtelenek elfogadni - a költözésünkről pedig hallani sem akarnak!

A fiam is beleesett a kamaszkorba és megjelent az életében az első kislány. Nem találkoztam még vele, de azt hiszem volt mit tanulnom! Ha semmit, de ezt az egyet nagyon megtanították velem a szüleim - nem és nincs jogom más életébe beleszólni/szétszedni/rombolni/és érzelmileg zsarolni.

szerintem az volna normális ha egy szülö elfogadja a gyermeke párját,mert egy szülönek az volna az elsödleges ha gyereke boldog

viszont meg kell emliteni h sok anya nem tudja elfogadni esetleg a menyét vagy csak a fia barátnöjét,pedig szerintme ha egy párkapcsolat nem müködik azt azoknak kell eldönteni aki benne van és nem annak aki csak azért is áskálodni szeretne...

:-))

Most látom, 2008 óta aktuális ez a téma.

Pozitívan állok hozzá.

Főleg a lányomnál, nekem mindegy, hogy kihez, csak már menjen férjhez, 30 fölött van.

Az első leányzó akit a fiam bemutatott érdekes jelenség volt.

Az asszonnyal csak összenéztünk ......

Azóta eltelt néhány év. Néhány aranyos kislány is megjelent hosszabb-rövidebb időre a fiam mellett.

Jelenleg egy másfél éves kapcsolatban van a fiam. Nekem kb. ennyi.

A feleségem talán mindegyik "volt barátnő"-vel (azt hiszem 5) jó barátságban, napi kapcsolatban van. Érdekes számomra mikor egészségügyi, főzési, jogi dolgokkal kapcsolatban megjelenik valamelyik kis hölgy és órákig kávézgatnak, beszélgetnek.

eddig 2 olyan kapcsim volt ami odáig jutott, hogy bemutattam stb...az elsõ pasimat elég húzódzkodva fogadtát, nem akartak belenyugodni, hogy van, sokat veszekedtek, hogy nem nekem való stb. 3 év után szakítottunk, más okok miatt, viszont a végére a szüleimmel jóban volt.

aztán a mostani barátom július közepe óta velünk lakik :D vele is voltak gondjaik, akárhogy alkalmazkodtunk, nem tetszett nekik semmi; mostanra kezdett kialakulni a helyzet, már elég rég nem volt problémánk hála Istennek! Remélem ez már csak javulni fog és nem is lesz baj...

egy biztos, a szülõknek nem nagyon tetszik ha gyerekük komoly kapcsolatot folytat, féltik mindentõl és minden egyéb bajt is a kapcsolatra fognak :( sok idõ kell, amíg megbarátkoznak a jelölttel és a helyzettel :) de ki kell várni és minden szép lesz és happy