Kaptam virágot a páromtól, de szó szerint szinte csak "odadobta". Mit tegyek ilyenkor? (beszélgetés)

Megkövetelt ajándéknak ne nézd az átadását :)

Szerintem rá kell hagyni, és máskor nem követelni ajándékot. Az első házassági évfordulónkat elfelejtette a férjem. Akkor marha rosszul esett, de aztán átgondoltam, hogy valamikor este hazafele megáll, ha lát egy szép virágot, és elhozza nekem. Nem rég éjjel lefekvés előtt kisurrant a szomszéd utcába egy bokorhoz, hogy reggelre kitegyen nekem egy virágot és egy kedves kis cetlit. Szeret az év 365 napján, de a dátumokat, alkalmakat nem tartja fejben.

Ha mások az igények ajándékozás terén abból bizony nagy problémák adódhatnak, ezt én is írtam.

Az topikindítónak és a párjának is kompromisszumkészebbnek kell lennie ezen a téren, én továbbra is ezt látom célravezetőnek.

Először is elgondolkodnék: rendben van-e a kapcsolatom minden téren.

Másodszor: neked kell ismerned a párod, ha nem az az ajándékozós, évfordulót ujjongva ünneplő típus, akkor ezzel együtt kellene elfogadnod. Ajándékot nem lehet kizsarolni. Ha nem bírod elviselni, hogy ilyen, akkor válj meg tőle. Egyébként törődj bele: tőle nem várhatsz meglepiket, bármennyire is szeretnéd.

Akkor ugyanúgy a kérdésemhez lyukadunk ki.

Szerinted aki nem ajándékozza a párját az nem szereti és pont.

Ha más szempontot ezen kívül nem tudsz elfogadni, akkor ez van.

Én ezzel is egyetértek. Mármint amit te írtál, hogy ápolni is kell azt a kapcsolatot.

Spinelli szerint nem ezen múlik, de ő pont azt írta, hogy neki nem fontos az ajándékozás. Liliánának viszont igen, s itt a probléma, mert az ő házasságában ez gondot okoz, ezek szerint. Előbb-utóbb lehet, hogy belefárad, hogy mindig elnézze férje nem egyszerű figyelmetlenségét. Szerintem - még ha egy hapsi nem is szeret ajándékozni - kompromisszumot kéne kössön, mert a legtöbb nőnek fontos a virágos romantikázás! - nyilván a nő nem várja el, hogy minden héten virágot hozzon neki a párja, de épp ez az, hogy mekkora örömöt tud okozni egy meglepi virág... vagy ha a szeretet férfi nem felejti el az évfordulót.

Ez pont olyan, mint amikor egy ismerősünknek meghal valakije. Illik egy őszinte részvétemmel együttérzésünket kifejezni. Ha nem mondasz semmit, az a legrosszabb, mert úgy érezheti, hogy nem is érdekled már. Bocs, Lili, hogy ilyen ellentétes példát hoztam fel, de csak ez jutott ezsembe, hogy érzékeltessem a problémád.

Igazad van. Mindkét félnek tennie kell a kapcsolatért, és ha egy nő virágra vágyik, akkor igenis a párjától kapjon.

De szerintem egy munkahelyen is illik legalább szóban felköszönteni a nőket.

Ráadásul az ilyen "apróságokból" gyűlik össze aztán annyi, hogy válás lesz a vége. Na de ne fessük az ördögöt a falra! Valóban nem kell rögtön a válóperes ügyvédhez futni.

Viszont az ilyen "ajándékozás" tényleg rosszul eshet (nem csak egy nőnek, egy férfinak is, bárkinek), főleg, ha attól kapjuk, akit a legjobban szeretünk.

Most mondhatjátok, hogy nem ajándékkal, hanem tettekkel kell bizonyítani. Hát, ez a férfi a tettével (mozdulat, meg amit mondott) nem erősítette meg Liliánában az örömöt, az összetartozás érzését.

Szóval én sem hagynám annyiban, de duzzogás helyett eléállnék és megbeszélném vele. Nem csak ezt az egy esetet, hanem akkor az előzményeket is. Mert bizonyos esetekben csak szóból ért az ember.

Azt nem érted szerintem, hogy ápolni nemcsak egyféleképpen lehet.

Valószínűleg nálad igen, de van akinél teljesen más a fokmérője a jó párkapcsolatnak.

És ezt mindig el kéne nézni? Tudod néha az embernek tele van a hócipője azzal,hogy :-Bocs elfelejtettem!

Mondjuk nem a kolléganők oldaláról. De egy párkapcsolatban igenis fontos, hogy a másikra odafigyeljek, mert ha én nem teszem, majd más fogja! Ilyen egyszerű! Nem csak megszerezni, hanem megtartani is tudni kell! Egy kapcsolatot ápolni kell, ha nem teszik elfásul,tönkremegy.

Ezért talán jeleznie kéne az okos telefonban, mert végül is erre is lehet használni.:)

Ez nem önzés náluk, csak puszta figylmetlenség.

A kedvenc történetem: egy férfi a munkahelyén (több nő és több férfi dolgozik együtt) nőnapon benyög egy spontán kérdést:

"Március 8? Ugye ma van nő nap?"

A kollegák bólogatnak, mire a férfi elviharzik (hogy virágot vegyen a feleségének), és visszaszól az ajtóból, hogy köszi.

Eszébe sem jutott, hogy a kolleganőit köszöntse.

Tipikus férfi, hála Istennek nem mind ilyen.

Nem gondolom, hogy elnézni kell, ahogy írtam én a megbeszélés pártján állok.

Nem hiszem, hogy bármelyik félnek lenne itt csak és kizárólag igaza, mindkét félnek engedni kell valamiből.

Ezt hívják párkapcsolatnak.

Nem kell mindenap ajándékozni. Ezt nem mondta senki!

De ha 5 év elteltével már ilyen probléma van, mi lesz 25 év múlva? Egymáshoz se szólnak?

Azért fontos a dolgok tisztázása, mert a legtöbb férfi kicsit önző és nem kell nekik minden alkalommal valami mentséget találni.

Ha a nőnek fontos az ajándékozás, beszélje ezt meg a párjával, és találkozzanak középúton.

Ha a ffi tudja, hogy a párjának fontos, pár alkalommal megerőltetheti magát, a nő meg ne várjon mindennapos csudameglepiket egy olyan embertől, aki nem szimplán nem szeret ajándékozni.

Nem annyira megoldhatatlan az élet, ha nem csak a saját szemszögünkből értékeljük a dolgokat.

Attól mert nem illik az alkatomhoz, megteszem a másikért ,mert szeretem. És utána, ha már megvettem, mert szeretem, akkor nem odavágom, ezzel a szöveggel.

Hol itt a szeretet? Én leginkább ezt hiányolom!

És azért, mert ismerem a párom gondolkodását, mindent el kell néznem?

Látom egy rugóra jár az agyunk.

:)

Ugyan már, bunkón ad oda egy virágot, és 5 év után törjük szakításon a fejünket?

Nem gyermeteg gondolat ez így egy kissé???

Jaj, ne már!

Szegény hulla fáradtan a meló után elmegy virágot venni - ami az alkatához ezek szerint nem is illik, de "rákényszerítették", hazaviszi, megtette, amit kértek tőle meg minden, és nem volt kedve jópofizni, erre már ott tartunk, hogy mindjárt szakítani kell vele??

Csodálatos.