Jutalmazás - büntetés (beszélgetés)

Adott két lány, az egyik visszahúzódóbb természetű alapból, a másik vehemensebb. Apuka úgy gondolta, mindkét gyereknél alkalmazza a nagy szigort, s annak velejáróit. A visszahúzódó még visszahúzódóbb lett, önbizalom hiányos, megfelelési kényszeres, a vehemens még vehemensebb, idegbajos, hangos, védekező üzemmódba kapcsoló, rögtön támadó, páncélt viselő felnőtt.

Nem minden személyiségtípust lehet ugyanolyan elvekkel regulázni, vagy épp lehet, csak annak finomított, vagy felerősített verzióival attól függetlenül, hogy a gyerek épp extrovertált vagy introvertált... stb.

Egyébként nagyon sok felesleget dolgot tartunk, én időnként épp ezért kidobálok ezt meg azt:)

Edényeket sem használok annyit, amennyi van, épp nem rég szabadultam meg fazekaktól és lábosoktól, mert nem használok annyit, így van hely a szekrénybe a lisztnek, cukornak, stb. és nem kell külön polcon tartogatnom.

Sokáig volt 2 robotgépem, 2 grillsütőm, 2 kávéfőzőm, stb. Na ezektől is megszabadultam, bár volt amit megbántam, mert hamarosan tönkre ment a robotgépem és újat kellet vennem. A férjem nagy gyűjtögető, én meg nagy szortírozó:)

Járókánk nekünk volt, de az nem otthon, mert otthonra elég a kiságy, a járóka meg a nagyszülőknél volt. Az etetőszék pedig elég volt arra, hogy egyen benne a gyerek, illetve abban ült és játszott, amikor sokáig voltam a konyhába.

Elsőre mindenki viccesnek találja, amilyen vagyok, de aztán azt mondják, hogy ez tök jó:)

Pesze nekem is kényelmesebb lenne, ha nem lenne ennyi heppem, de már nem tudok mit csinálni, ilyen vagyok és kész:))))

Ha jön a baba, akkor ki kell előre találni, hogy mit hova teszel:)

Én nem vettem épp ezért nagy babakocsit, hanem csak egy összecsukhatót, mert az öszecsukva elfért az ajtó mögött:), az etetőszék a konyhába volt az asztal mellett. Kiságy nem volt gond, mert a berendezés ezzel együtt lett kitalálva:) Lehet azért is volt egyszerűbb nekem ez a része, mert akkor költöztünk a kis lakásunkba, amikor a gyerekünk már megszületett, így már ehhez találtam ki mindent (játékok helye, stb.).

És ugye, hogy milyen jó úgy hazamenni vagy otthon lenni, hogy a lakás nagy részében rend van?

Fog ez menni gyerek mellett is! Erről is lesz előre elképzelésed, ami jó is:)

Én is előre kitalálom, hogy mit és mivel vegyek fel. Ezt tini koromban "fejlesztettem" ki, amikor mindig probléma volt, hogy melyik nadrághoz vagy szoknyához milyen felsőt és kiegészítőket vegyek fel. A barátnőim jól szórakoztak rajtam, amikor elmondtam nekik, hogy én vasárnap délután felírom egész hétre, hogy mit fogok a hét napjain felvenni:) egy határidő naplóba írtam fel minden napra 2 változatot. Hétfő: sárga nadrág+zöld póló, zöld cipő, sárga és zöld karkötők+nyaklánc, zöld táska vagy kék szoknya+csíkos póló, csíkos cipő, kék nyaklánc és fehér táska+karkötő. Ez annyira belémrögzült, hogy ezt követem a mai napig, csak már nem írom fel, hanem a vasárnapi vasaláskor összerakom. Soha nem variálom át a ruháimat, mert az adott szoknyához vagy nadrághoz vettem a felsőt, az illik hozzá, ha valami történik vele, akkor persze keresek másikat azok helyett. Vannak a plussz cuccaim, amik igen, szín szerint vannak a szekrényben (fehér pólók, kék pólók, világos pólók, fekete pólók, stb.)

És a törölközők:) vannak a nagyok a kicsik és a még kisebbek, alul a sötét színűek és felfelé a kupacban egyre világosabbak, mindig a felsőt vesszük elő, ágyneműt garnitúránként rakom el, kabátok évszak szerint és igyekszem szín szerint is (mindig a legvilágosabb van elől és egyre sötétebbek ahogy haladunk hátrafelé). Én így szoktam meg, a fiúk is átvették ezt a szokásomat. A férjemnek a szekrényében is eszerint pakolok. Nem igen hagyunk kint semmit, ami rendetlenség érzetét kelthetné és pont azért, hogy egyszerűbb legyen tisztán tartani a lakást.

Ez van, nekem ez az etalon, bárkihez megyek a családba ez van mindenkinél. Persze van olyan barátnőm épp ezért, akihez be kell jelentkeznem, mert ha megyek hozzá, akkor "nagyrendet" csinál:))))

Nekünk az első években csak 1 szobánk volt, a gyerekem egész kicsi korától megtanulta, hogy esténként a játékokat vissza kell tenni a polcra, dobozokba, stb. Először közösen csináltuk a pakolást, majd később már egyedül csinálta. Mindig fürdés előtt pakoltunk.

Persze most ezt nem mindet neked írtam, csak nem akartam újabb hozzászólásba kezdeni:)

Nekem az, hogy szetteket rakjak össze előre valószínűleg az örökkévalóságig tartana, örülök, ha élesben meg tudom szülni, hogy mit kéne felvenni.

:)

A gyerek temperamentuma sokat változtathat az alap elképzelésen, de a következetesség nagyon fontos.

Az én gyerekemen már most látszik, hogy egészen más a ritmusa, mint a férjemé, és az enyém, ami egyáltalán nem baj, de nem olyan "kézenfekvőek" a technikák így, hanem többet kell rajta agyalni, hogy mindenkinek jó legyen, ugyanis lehet úgy fegyelmezni, hogy azt gyerek ne traumaként élje meg.

pl: Egy örökmozgó gyereknél és egy lassabbnál, simulékonyabbnál is bejön a full szigor,de az előbbi sokkal jobban megsínyli, nála érdemes másképpen elérni, hogy a határokat tartsa.

Azt irtam,eleg,ha lefekves elott rendet raknak! Mivel egyetlen szobaban vannak a jarekaik,azt addig fel is porszivozom,mig reggeliznek,a tobbi helysegben nem tudnak pakolaszni! Ha pedig este nem pakolnak el,azt 2 perc alatt megoldom. Ne gondold,hogy ket pici gyerek felugyelet es esz nelkul pakol mindent egesz nap,en meg csak nezem. Egy eves koruk ota rendet raknak maguk utan,de bizony,ha faradtak,nem fogok harpiaskodni,hogy megcsinaljak!

Korabban mar irtam,hogy a takaritasban is reszt vesznek,ha van kedvuk,pont azert,mert azt latjak!

En nem tudom elhinni, hogy a kaoszban lehet tisztasagot tartani. Eleve ha rendetlenseg van, mielott felporszivozol, felmosol, mindent el kell mozditani, felemelni, stb. A furdoben sorakozo tul sok termeket is mindet el kell mozditani, mielott rendesen ki tudod takaritani, nem hiszem, hogy ezt napi szinten valaki megcsinalja, mig, ha rend van es nincsenek elo cuccok sehol, minden takaritasi muvelet kevesebb idobe telik es tenyleg elvegezheto napi szinten.

A legtobb helyen, ahol kaosz van, ugy vegzodik, hogy vagy azt sem tudja az illeto, hogy hol kezdjen hozza, vagy megy a sirankozas, hogy persze, a gyerekek miatt nincs ideje, es vannak helyek, ahol egyaltalan soha nem lesz kitakaritva.

Ezert gondolom, hogy igaz a mondas, a rend az fel tisztasag. Aki a "kaosz-de-tiszta" mottot hangoztatja, az csak onmagat hitegeti. A gyerekek is tudnak rendet rakni, minket utanoznak, amit latnak toled, azt teszik ok is. Ha latjak, hogy anyut nem erdekli, ok is tojnak a rendre.

Torulkozo? Logikus, mindig a felsot huzd ki es nem dol ossze a kupac! Amikor meg elpakolsz, az "ujat" mindig alulra teszed, de ehhez ki kell venned az egesz kupacot:)))

En azert tartok rendet, mert utalok keresgelni. Ez nem mania, ez szinte lustasag, hogy en nem akarok perceket elvesztegetni azzal, hogy keresek valamit, hiszen, ha rend van, egy masodperc alatt kivehetem. Nekem mindossze ezert kell a rend, funkcionalis rend. Hogy ezt ki hogy oldja meg, szinek szerint csoportosit vagy mas kategoria szerint (en speciel sem fajta, sem szin, hanem komplett oltozekeket keszitek ossze, es igy csak kihuzom egy az egybe, tudom, hogy azt a rucit azzal a dzsekivel, azzal a kendovel, nyaklanccal fogom parositani, ez igy meg gyorsabb mint a szin es fajta szerinti csoportositas)

:D

Más az elmélet meg a gyakorlat...

"Gyerekek, próbálkoznak - ez a dolguk. Az enyém pedig azt, hogy mederben tartsam. "

Az enyém ugyan még csak 9 hónapos, de kb. én is ennyiben tudnám összefoglalni a gyereknevelés lényegét.

:)

A parom igenyli,hogy szin es fazon szerint legyenek a ruhai. Mivel en pakolom el,mindig figyelek,hogy ugy legyen,ahogy neki jo,de a sajatomat csak fajta szerint valogatom,es a gyerekeket is. Nincs ezzel baj,a baj ott van,hogy ha valaki azt allitja,hogy retkes,trehany a masik,mert nem ugy csinalja,mint o. Most en mi lehetek,ha igy is,ugy is pakolok?

:-)