Jóbarát vagy szerető? (beszélgetős fórum)
Egyébként az lenne a legszebb, ha mindenkinek a párja lenne az igaz lelki társa (ha hiszünk a létezésében), de nem mindenkinél jön így össze, attól még lehet csodás a párkapcsolat,igaz szerelemmel.
Igen biztos kell változtatni, határvonalakat húzni, de a legjobb baráttól elszakadni nem szabad.
Jól látod! Szerencsés vagyok :)
Birka türelme van a férjemnek :)
Na, azt azért megnézném, hogy hány férfit is találnál, aki a munkahelyi (vagy egyéb) problémáját azért meséli el a feleségének, mert tőle várna tanácsot, megoldást! :))
Egyrészt annál sokkal beképzeltebbek, hiúbbak, stb. vagyunk, hogy egy nőtől várnánk a megoldást. :)) Még a feleségünktől se! :)
Egyébként se érdekelné őket a mi gondunk, mert sokkal kényelmesebb, stresszmentesebb azt mondani, hogy: "Úgyse értek hozzá!" vagy "Tégy a belátásod szerint!"
Nekik az eseti beszélgetésből bőven elég, ha ők kipanaszkodhatták magukat.
Különben is, ők megoldják a férjük összes gondját, problémáját, igényét! Hiszen mosnak, vasalnak, főznek, takarítanak, stb. rá! Mit akarhatna még? (Most a többit szándékosan nem említem.)
Ezt Te látod, Neked/Nektek helyes e így hosszútávon, hisz mind mások vagyunk.
Én csak azt tudom, mi mindig mindent megbeszélünk, amit csak lehet még akkor is, ha az a beszélgetés csak éjfélkor kezdődik el, mert Fontos mindkettőnknek.
Hogy miért kevesebb a nők körében az infarktus?
(Erről külön topikot is indíthatnánk)
Vizsgálhatnák százféle módon. Ahogy a tudósok is tették (na nem csupán a britek)
Olvastam olyanról is, hogy a nőket - legalábbis a menopauza előtt - nem a hormonháztartásuk, hanem a "folyamatos vércsere" óvja meg az infarktustól. (A havi 1-2 dl vérveszteség elegendő ehhez)
Egy hálószoba van. És valószínűleg kiülök a konyhába olvasni amíg összeszedem magam :)
De értem a kérdést!
Mennyire igaz... Mi csak kimondjuk...
Ezért kap kevesebb nő szívinfarktust :)
Ahogy elindítottad a fórumot olvasom.
Az, hogy egy férfi a legjobb barátod és tényleg csak az nem hiszem, hogy gond, bár a csók tényleg sok és nem helyes egy ilyen kapcsoltban, egyik érintő személyre vonatkozóan sem.
De az, hogy a pároddal nem osztod meg minden gondolatodat, ami amúgy másnak megosztásra kerül (itt most konkrétan arra gonsolok amit írtál, pl: munkahelyi nehézségekre gondolok), csak azért mert úgy véled, hogy azzal terhelnéd, nem helyes.
Egy kapcsoltban a jó és rossz dolgok is megosztásra kerülnek, mert ez is része a bizalmi körnek, hisz, hogy másként érthetnétek meg egymást teljesen, tisztán és őszintén, teljes rálátással?!
Szerencsés vagy, ha türelmes a párod.
Akkor pedig különösen szerencséd, ha képes még érdeklődést is színlelni. :))
A férfiak - szinte kivétel nélkül - olyanok, akik a problémákat meg akarják oldani. Úgy hiszik, hogy a nők azért mondják el a gondjaikat, mert megoldást várnak.
Egy túrót!
A legtöbb nőt inkább idegesít a "racionális" gondolkodás. Ők együttérzést várnak, vagy még azt se. Soha nem azért mondják el a problémájukat, mert tényleg tanácsot, segítséget, megoldást várnak.
Ez legtöbbször aztán oda vezet, hogy a férj szótlanul tudomásul veszi a panaszkodást, zsörtölődést, dicsekvést, örömöt és bánatot egyaránt. Idővel kialakul egyfajta "immunitás" bennük, és egykedvűen vállalják a szemetesláda szerepet.
Őszintén:
Nem hiszem... Ahhoz igen,hogy valódi "csak" barátsággá alakítsam. De,hogy teljesen lemondjak róla...
Azért itt mindenkinek igaza van egy kicsit. Mindenki a saját életéből meríti a választ. Megbántódni senki véleményén nem tervezek. :)
Abban igazad van,hogy ha valaki nem járt még hasonló cipőben,akkor másképp fogja megítélni a történetem.
Így van! Nem próbáltam, nem is értem.
Bevallom Neked töredelmesen :DDD
Nálunk ez úgy szokott lenni, hogy amikor hazaérek (vagy Ő hazaér) munkából, akkor megkérdezzük egymást, hogy mi újság?
Mi történt aznap? Gyerekek? Stb.
Eszembe nem jut, hogy terhelném, vagy nekem terhes a "panaszkodás".
Ne várjad, hogy megértenek.
Aki ezt nem próbálta, az úgyse fogja megérteni.
Érdekes. Én a gondjaimat a férjemmel beszélem meg. Akármilyen apró hülyeség is. (És fordítva is így működik.)
Lehet, hogy maradi vagyok, de nekem ez furcsa.