Játszom? Meddig? (beszélgetős fórum)
Ne akarj megfelelni senkinek!A családod ,párod előtt semmiképp ne viselj álarcot, fogadjanak el olyannak, amilyen vagy! (Ha nem fogadnak el, akkor meg miért is fárasztanád magad azzal, hogy elfogadtass velük egy nem létező valakit , aki tulajdonképpen nem te vagy! A munkahelyen persze egy kicsit meg kell játszanod magad, sokan teszik ezt. Ha olyan a munkád-ügyfelekkel, vevőkkel kerülsz kapcsolatba,- akkor kénytelen vagy jópofizni, de ezt munkaköri kötelességnek fogd fel! Négyszemközt- többszemközt-azonban a kollégákkal szemben is légy önmagad! Ha nagyon ráálltál az álarcviselésre, akkor ez persze nem fog menni egyik napról a másikra, de kezdd el! Első lépés a gyógyulás útján. Ha több lesz az önbizalmad, jobb lesz egy kicsivel a kedélyed is, és talán nagyobb esélyed lesz a pártalálásra . Addig is: Keress egy empatikusabb orvost v. pszichológust. A tablettáknál szerintem többet segítenek a nagy ,lelkizős kibeszélések.
A 3 hónap még semmire sem elég. Én 2 évig szedtem az antidepresszánst és jártam pszichológushoz. Az igazság az, h szerintem csak akkor fogod magadat jobban érezni, ha valami változás jön az életedbe. Új szerelem, új munkahely, költözés...stb. Nem mondom h nem lesz jobb, hisz a gyógyszernek legalább kell ennyi idő h hasson, és lehet h a dózis sem elegendő neked! Kitartás, hisz semmi sem tart örökké! Ez az állapot sem! :)
MILLIÓ Bocsánat NEKED...igazán NEM is HOZZÁD szántam.
Lemaradt FELÉD az őszinte tiszteletem a Becses Véleményedért onnan.
Azért Szeretetet is adsz MAGADNAK ugye = ...kiméletlenűl?
Ha rám tartozhat,ha nem akkor elnézést a tolakodásért...
a bohóc az tényleg kimondja ha gondolja, csak éppen nem jár jól vele sokszor, nah mindegy.
az álarc ott van mindenkin és akkor húzza elő, ha erre szüksége van.
Érdek? lehet, munkahelyen nem adja senki igazából magát, legfeljebb a legjobb és legközelebbi kollégának, de látom a lányokról, még annak sem sokszor.
nem vagyok jó emberismerő, de ha a szemeket figyelem, minden látszik :D
A környezetem azt hiszi, hogy én direkt produkálom ezeket a tüneteket, hogy ez a színészkedés, amit olyankor csinálok, amikor pocsékul vagyok.
De önpusztitás:((( kizárva a Magányodban:))) vajon..?
Én az vagyok aki vagyok, öszinte is vagyok magammal, mégpedig kiméletlenűl.
Mélyen megható, hogy szurkolsz értem, de nem én nyitottam a topikot:)
Egyetértek Veled:)))
Igen az LÉGY AKI, ami VAGY...illetve AKI AKARSZ LENNI-válni=ŐSZINTÉN MAGADDAL.Mindenkinek, lehetetlen "megfelelni". A CSODA Egyedüli Egyéniséged számit csak..
Szerintem persze.
Szeretettel szurkolunk Érted, hogy megtaláld MAGAD. Ha megengeded-természetesen:)))
Nem önsajnálatnak érzem, inkább magány utáni vágynak. Egyedül, a kis világomban. Puha, meleg, biztonságot ad.
Az már egy óriási pozitiv reménysugár, hogy felvállalod a pánikodat és a depidet..egyébként.Semmivel nem vagy kevesebb mint bárki más..
Amig önsajnálatban süppedsz, és másoknak akarsz megfelelni, addig sosem fogsz tudni előre lépni, vagy ha lépsz is egyet előre, kettőt fogsz hátra.
"Álarcot visel a legtöbb ember :)"
A csak állarcot viselő, és a bohóc között emberileg ég és föld a különbség.
Kevered a fogalmat szerintem...
A bohóc mindig az marad aki volt/van/lesz, csak mig mások nevetnek rajta, addig belül sír.
Az állarcot viselő, meg mindig jobbnak mutatja magát, mint az aki..érdekből.
És a többi? Hogy nem kellettem az apámnak, hogy mindenki családot alapít, míg én csak lógok a levegőben? Hogy próbálok megfelelni mindenhol, hogy megtartsam a munkahelyem, hogy megfeleljek a családomnak? Ezekkel mit kezdjek?
Akkor hagyd mert nem egy az utatok....
Párkapcsolati krízis, ill. a pszichológus által felszínre kerültek a gyermekkori sérelmek, fájdalmak. Egy közeli családtag férjhez megy, nekem meg mi jut? Elvárások...
Miért, mi történt most veled?
Amúgy is a bohocok 99%-a lelkileg komoly sérülést szenvedett el gyerekként.
Azért játszom, mert a munkahelyem megköveteli, a családom pedig elvárja. És nem értik meg, hogy most mi történt.
Miért játszol bohocót, ha nem az egyéniségedből fakad?
Bohocot, és bármit az játszon, akinek benne van a egyéniségében és lelkileg elég erős ahhoz, hogy megtanuljon evvel együtt élni.
Neked ezek szerint nem fakad az egyénisétgedből, hisz attól is szenvedsz..Add magad, mindig.Ha rossz a kedved úgy is.Aki melletted akar maradni az elletted fog.
Csak már nem találok kapaszkodót a kiúthoz. A "párom" is azt mondta, hogy inkább hagyjuk a kapcsolatunkat, mert nem tud mit kezdeni a hullámvölgyeimmel.
Menj rendszeresen pszichológushoz, nála is van idő, míg egy emberrel foglalkozik, de Neki nyílj meg rendesen, különben nem ér semmit :(
Úgy gondolom mindenkinek vannak ilyen időszakai, hogy kicsit belesüpped magába és eldobja a kulcsot, de saját magának kell megtalálni ahhoz, hogy folytatni tudja :)
Sikerülni fog meglátod :D akarat kérdése és nem szabad azt hinni, csak Neked a rossz, másnak jó :)
dehogyis :D Álarcot visel a legtöbb ember :) főleg munkahelyen :)
Úgy érzem, igen. Mások előtt egyszerűen nem bírom levenni.
Sejtettem:-(
Szerintem sürgősen keress egy másik orvost, ehhez meg ne is menj többet. Minek?
És a pszichológusnál, ott is viseled?
Az orvosom annyit foglalkozik velem, hogy megkérdi, mizujs, miközben már az óráját nézi, felírja a gyógyszereket, és már jöhet is a köv. páciens.
Sikerült teljesen megnyílnod az orvosod előtt, vagy ott is "viseled az álarcot"?
3 hónapja kezelnek depresszióval, ill. pánikbetegséggel. Kapom a gyógyszereket, szedem őket rendesen, néha pszichológushoz is beülök beszélgetni, de azt érzem, hogy nem vagyok jól. Felkelek reggel, felveszek egy álarcot, amit addig viselek, míg haza nem érek, majd ott leveszem, és végre önmagam lehetek. Bevackolom magam a kis kuckómba, nem vágyom társaságra, azt kívánom, hogy hagyjon békén mindenki. Jó nekem egyedül. Az a baj, hogy belefáradtam abba, hogy mindenki előtt eljátszom, hogy minden OK, közben pedig jönnek a sírógörcsök, jönnek a tehetetlenség érzések, jönnek azok, hogy másoknak miért jó, nekem pedig miért nem lehet. Rendesen eljárok a dokimhoz, mégsem érzem, hogy jobb lenne.
További ajánlott fórumok: