Ismerősök, avagy barátok (beszélgetős fórum)

Ma is találkoztam valakivel, és ő szerinte egy élmény volt.

Akkor biztos eléggé untathattam...

Szerintem nem ismersz és látatlanban próbálkozol.

Attól még hogy látom egy kapcsolat mélységét, még nem vagyok 100% antiszociális.

:)

Az ilyen pesszimista hozzá állás miatt nem tudsz kapcsolatot kialakítani másokkal.

Pont te vagy az amit másokról feltételezel.

Persze nem azt mondom, hogy mindenkivel közeli barátságot kell teremteni, de ennyire rosszat sem szabad mindenről és mindenkiről feltételezni, aki közeledni szeretne feléd.

Mert előbb-utóbb azt éred el, hogy mindenkit elűzöl magad mellől.

Ez igaz. Mindkét tábor megsínyli ezeket a dolgokat. Mert az ember "valahol" társas lény. Én úgy képzelem el, hogy mindenki megáll önmagában, de bármikor tud a másikhoz kapcsolódni. Ez lenne a helyes.

Mi van most?

Az ember nem áll meg önmagában, és maga köré gyűjt mindenkit hogy elfeledje bizonytalanságát.

Mindenki maga sikerének a pogácsa, akarom mondani kovácsa.

Én is jó érzésű embernek tartom magam, mégis bárhova megyek könnyen tudok kapcsolatot teremteni.

Akkor ez, hogy van?

"Eszembe jut egy gyönyörű fénykép. Nem is olyan régen készült, úgy ötven évvel ezelőtt: Szenszei

Ueshiba mester, az aikidó megalapítója, a huszadik század egyik szentje magányosan bandukol egy végtelenül hosszú, ködös úton. Szürke köpeny van rajta. Mintha ez is ködből volna szőve. Fején

valami kerek sapka. Nagyokat lép, láthatóan távolodik a barnásszürke párával burkolt, homályos, arctalan messzeségbe.

A kép alatt aláírás:

„Hátranézek - és nem jön utánam senki!"

/Müller Péter/

Van egy könyv amiben egy intelligens ember kifejti, hogy túl magányosnak érzi magát, mert sehol nem találja a helyét. Erre a mester azt válaszolja, hogy minden csendes, meditatív ember így érez. Mert ha egy buddha a kör közepén áll a tömegben, akkor is kívülálló marad. A kívülállóság érzése egy mély transzcendentális tapasztalat. Sokan nem élik át, mert mindenki menekül a saját egyedüllététől. Pedig csak itt lelhet igazán belső stabilitásra.

"Az egyedülálló olyan, mint egy kör, az ő kezdete és vége összeér."

irásod olvasva, és a válaszokat

tudod azt hittem hogy sok barátom van

(befolyásos állásom volt) amikor bajban voltam 5 ember maradt mellettem csalódtam

ez megtörtént mégegyszer, itt már nem csalódtam

elkezdtem önmagamat fejleszteni, rátaláltam a fejldésem útjára, és rájöttem nem sajnálom magam, aki megérdemli a szeretetem az megkapja

nem "küzdök" barátokat szerezni, ha lesz akkor észre veszem, aki meg csak érdekből barátkozott az meg szegénységi bizonyitványát megkapta

olyan szép az élet, egyedül is olvas, nézz videókat

Géczy Gábor, Balogh Béla, dr Bakanek György, a VNTV, és sokan mások

keresd meg mi tesz boldoggá

mi a dolgod a feladatod,

bizom benne rátalálsz az önfejlesztés ösvényére...

Mindenki kap elutasításokat ez tény ..... de ha vki ezeket nem tragédiaként, személyes sértésként éli meg, hanem úgy, hogy mások vagyunk, és túl tud ezeken lépni, és nem zárkózik be, akkor előbb-utóbb megtalálja azokat az embereket/ megtalálják azok az emberek, akik hasonló "rezgésűek" vele.

Én így látom és tapasztalom.

A magányosság oka mindig belül keresendő ....

Ez tény. Csak Zizi itt óriási tévedések vannak.

Attól még hogy valaki nyitott, szép és jó, bőven kaphat elutasításokat nyíltan vagy burkoltan.

És ez az, amit sok ember nem lát. Nem akar észrevenni.

Az egó világában élünk.

Itt egyenlőre semmi sem nagyon barátságos.

Minden belőlünk indulni .... mi vonzzuk magunk köré a körülményeket az embereket ...., a külvilág arra reflektál, amit kifelé sugárzunk .....

Nem azon múlik, hogy talál-e magának társaságot, barátokat vki, hogy - a Te szóhasználatoddal élve - normális, vagy jóravaló, vagy nem ..... hanem azon, hogy mennyire nyitott, mennyire elfogadó .... stb.

Talán épp az a probléma, hogy nehezen ismerkedsz idegenekkel .... egy-két rossz élmény még nem jelenti azt, hogy nincsenek Hozzád hasonló érdeklődésű, gondolkodású emberek .... vagy olyanok, akiket Te is el tudsz fogadni.

Talán nem Te vagy elég nyitott, talán Te nem vagy elég elfogadó másokkal szemben .....

Tehát mégegy jóérzésű ember aki nem találja a helyét...

Mesúgom...

Nem is fogod...

Ha normális vagy, kívülállónak fogod magadat érezni, és az is leszel...

Üdv a klubban...

:)))

Sokszor érzem úgy hogy egyedül vagyok...

A mindennapok rohanása mellett szerenék barátokra lelni, de nekem nagyon nehéz...

Nem dohányzom, nem iszom alkoholt és ezt sokszor furának érzik a körülöttem élő emberek...

Sokan el sem tudják képzelni rólam, hogy tudok bulizni "pia" nélkül is...

Szeretek, sétálni, de egyedül nem jó... Szivesen mászok hegyeket, persze ésszel, mert a gerincem miadt sok mindent nem csinálhatok...

stb...

Sok minden érdekel, de vitázni nem szeretek...

Nehezen ismerkedek idegenekkel, ez egy-két rossz élmény hatása....

Baráti és ismerősi köröm nagy része iskolai, munkahelyi kapcsolat.

Azért szeretem a csevegős oldakat mert itt valahogy más a beszélgetés.