Iskolai sérelmek (beszélgetős fórum)

volt a neten egy videó egy orosz iskoláról

egy kislányt szidott a tanára vagy 10 percig aztán a lány megunta és jól elbánt a tanárral

ez persze már a másik véglet

Nekem elég összetett a sérelmem. Általánosban nem volt semmi gond, úgymond a grundhoz tartoztam, ahol én voltam a "bohóc". Gyakran visszaemlegették egy-egy baklövésemet. Mivel otthon nem volt szavam, így itt sem tudtam, hogy álljak ki magamért, de örültem, hogy a csapatban vagyok és azért tudtam, hogy szeretnek.

Aztán jött a középiskola és én lettem az osztályban a balfácán. Bármikor, ha órán rosszul feleltem, évekig felemlegették. Odáig fajult, hogy harmadiktól nem beszéltem egy osztálytárssal sem, a szüneteket is tőlük távol tölöttem. Ami a legdurvább volt, nemrég volt egy érettségi találkozó, ahová hozták a "bakifüzetet", amibe 90%-ban én voltam beírva. Még jó, hogy azóta pár volt osztálytárssal jó viszonyt alakítottunk ki, így szépen hármasban leléptünk a rendezvényről. De egy örök sérelem ez nekem. A mai napig nem bírom feldologzni, ha a gyengeségeimmel piszkálnak. Mindenki azt mondja, hogy túlságosan törekszem a tökéletességre, szinte idegbeteg lettem és ezért építek falakat magam köré, ahová még a legjobb barátokat is ritkán engedek be.

Saját sérelmem:

10 éve történt már, de meghatrozta az egész általános iskolai tanlmányaimat. 2. osztály év végén történt, 2002-ben. Országos választások voltak tavasszal. Az osztályfőnököm, egy magát fideszesnek valló pedagógs volt. És büszkén hangoztatta a 8-9 élves gyerekek előtt, hogy ő fideszes. Ami önmagba véve is elég felháborító, mármint az, hogy erről beszél. Hiszen mi keresnivalója egy közoktatási intézményben a politikának? Arról nem is beszélve, hogy 8-9 éves gyerekek voltunk. A tanárnő egy lavinát indított el az osztlyban. Már egymás között is azt beszéltük, hogy a szüleink kire szavaznak. A tanárnő akarattal, vagy akaratlanl de szembeállította a jobboldali érzelmű szülők gyerekeit a baloldali érzelmű szülők gyerekivel. Barátságokat tönkre téve, ami sosem állt helyre... A tanárnő előszeretettel kivételezett a jobboldali szülők gyerekeivel, akik nyilván ezt örömmel vállalták fel, hisz így alkalmuk nyílt, hogy benyaljanak az osztlyfőnöknek.

Aztán elérkeztünk a választásokhoz. Az első forduló vasárnap volt. HÉtfőn reggel az első óránk az osztályfőnökünkkel volt. És most jön a legdurvább rész számomra. Szépen mindegyik gyereket kikérdezte, hogy kire szavaztak a szülei. Egyenként, felállva kellett felelnünk. Persze mindenki válaszolt, hiszen 8-9 évesek voltunk, nem láttuk át, hogy mi a célja. Gyerekként megbíztunk benne. Nem feltételeztünk semmi rosszat róla, sőt...

És a tanárnő, aki szinte mindent ő tanított. Az alapján értékelt, hogy ki-kire szavazott. Undorító módon próbálta lefelé húzni a jegyeit többek között nekem és még az osztály felének, akikről tudta, hogy a szülei nem a fideszre szavaztak. A tanárnő elég irigy is volt egy-néhány vállalkozó szülők gyermekére, ami a jegyeinkben köszönt vissza év végén.

Persze ezt mind azért merte megcsibálni, mert tdta, hogy jövőre új osztályt kap. Mi meg új osztályfőnököt.

Szüleim, révén, hogy vállalkozók egy kisvárosban ismertek pár embert az önkormányzatnál. Beszéltek az illetékes emberekkel is, jelentették a zöldszámon is a történteket, de ez a bizonyos tanítőnő a mai napig is ott dolgozik az iskolában...

Ez az egész eset további 6 évemet is meghatározta az általános iskolában. NAgyon nagyot vsalódtam gyermekként. Magamat okoltam, hogy a szüleim miért nme a fideszre szavaztak. Az önbizalmam teljesen összetört. A tnítók, tanárok felé való alapvető bizalmam is. Nem tdtam megbízni utána egyetlen pedagógusban sem. Megutáltam a tanulást. Írtóztam a dolgozatokról, felmérőktől, fellésektől. MÉg 8..ban is bennem volt a félelem a számonkérésektől, mert attól féltem, hogy az arra adott osztályzatok, nem a tudásomnak megfelelő jegyek lesznek, hanem a tanáron múlik, hogy hányast ad.

Nem mertem kinyilvánítani a véleményemet a tanárok előtt szinte semmiben, mert bennem volt a félsz. Az osztályközösséget sikerült az említett tanítőnőnek teljesen szétbolasztanai.

Az egészben az a legrosszabb, hogy akkor 8 és 9 éves gyerekek voltunk. És a tanárnő képes volt 8-9 éves gyerekeket szembeállítani egymással...

Aztán 2008-ban véget ért az általános és jött a gimnázium. Ahol teljesen felszabadultam. MInden helyreállt. Tudtam, hgy itt tiszta lappal indíthatok. Egy telejen új osztályba kerültem, ahol nem ismertem senkit. A tanáraim felé visszaállt a bizalmam. MÁr tudok feszültség,idegeskedés nélkül felelni, dolgozatot írni. A tanáraim is szeretnek. ÉS nem kell tartanom az igazságtalanságoktól. Csak ettől még a múlt megmarad, és senki sem felejti el, hogy az általános iskolai éveink, milyen sinten lettek elrontva. Hát röviden ennyi.

Nézd! Nem azt állítom, hogy csak a tanár volt szemét. Hidd el nekem, hogy a gyerek és tanár közötti ellentétek nagyobbak voltak.

Egyébként a kiadott feladatsorokat megoldotta előttem, ami részemről is hihetetlen volt.

Bocs, de nekem nem fogod megmagyarázni, hogy a lányod tudta, csak a tanár volt szemét. Informatikából kevés az elmélet (főleg utolsó évben), a gyerekek megkapják a feladatot, meg kell oldani, pontosan megvan, hogy mire hány pont jár. A legnagyobb szemétség néhány pont lehet, amit "véletlenül" nem vesz észre a tanár, de akinek ilyenen múlik,m hogy görbüljön, az nem is tud semmit.

A függvények középszinten nem túl durvák, kb. egy valamirevaló titkárnőnek nem árthat, ha tudja. Ha egy diák az órán rendesen megoldja a feladatokat, akkor képtelenség, hogy megbukjon.

Szia! Egy szakirodalmat hadd ajánljak neked, gondolom ilyesmire is szükséged lesz:

Hunyadi Györgyné - M. Nádasi Mária - Serfőző Mónika: "Fekete pedagógia"

Argumentum 2006.

Nem a tudásával volt a gond. Egyébként függvényeket tanulták.Nem hiszem, hogy ez a minimum szint.

Nem az bántotta, hogy megbuktatták, hanem az hogy mással kivételeztek úgy, hogy az illető semmit sem tett azért hogy ugyanazt a papírt megkapja mint Ő.

Az a legrosszabb az egészben, hogy akkoriban ez "ment", ezt megtehették a tanárok.

Valószínűleg teljesen furcsának hangzik, de igaz, hogy ennyire mély nyomot hagyott bennem. :/

Kisiskolásként?

Ez nálunk is megvolt, az én lányomra és még jó néhány osztálytársára első osztályban szállt rá 4 idióta fiú (nem tudok rájuk mást mit mondani). Ha elmentek valaki mellett, csak úgy megütötték, ellökték, lelökték a lépcsőn, ráléptek a gesztenyét gyűjtögető kislányok kezére, volt olyan, hogy a fejét belenyomták az egyik kisfiú osztálytársának a WC-be (aztán mikor a terhes anyukája bejött reklamálni, még a durva fiú anyjának állt feljebb, s neki akart menni az anyukának, hogy kirugdossa belőle a gyereket...) hát ilyen szülői hozzáállással hogy ne váljon egy gyerekből is érzéketlen, mások szenvedését, könnyeit élvező embertelen gyerek???

A tanárok meg ilyenkor nincsenek a közelben...

Nálunk többen is bementünk, még az igazgatóhoz is, de ezek a gyerekek jó bulinak tartják, hogy ők már voltak az igazgatónál... őszintén szólva nem valók "normális" gyerekek közé, simán ki kellene őket rakni egy speciális iskolába (ill. a szüleit kötelezni, hogy oda vigye őket), mert egyszerűen antiszociálisak, akik örömüket lelik abban, ha más gyermeknek fájdalmat okozhatnak.

Én a lányomat beírattam karatéra, pont ezért, mert ő is az egyik bántalmazott kislány volt elsőben. Na azóta egyre jobban megtanulja megvédeni magát. A mai világba szükséges.

Szörnyű, hogy ilyet megtehet egy tanár!

Én annak idején az elemiben csak időnként kaptam körmöst, mert jó tanuló voltam, de volt olyan osztálytársam, aki szinte mindenért és nagyon sajnáltam.