Irigy vagyok... (beszélgetős fórum)

Én értem amit írsz. Nem azért vagyok jóban mert ad, azért ad, mert kedvelitek egymást.

Az irigység egy alapvető emberi tulajdonság. Még abban is van egy kicsi, aki azt harsogja hogy bennem aztán nincs, és látványosan megkövezi azt aki bevallja.

Igen, szomorú a helyzeted amiben van, megértelek. Nekem sincsenek szüleim régen, de én fellélegeztem mikor megszűntek. Amíg voltak életem kezdetétől éreznem kellett hogy nem kívánt gyerek voltam. Ebben nagyon sok fájdalom benne volt. A testi és lelki bántalmazás is sokszor brutál módon. De azért vannak dolgok amivel szépíthetjük az életünket. Én mindig arra törekszem hogy arra koncentrálok ami van, az idő alatt nem tudok foglalkozni azzal ami nincs. Mert ugye egyszerre csak egy dologra tudunk koncentrálni. Ha azt mondod hogy te többre is, akkor nem koncentrálsz eléggé. Én együtt érzek veled, és kívánom keveredj ki ebből a helyzetből mert biztos hogy találsz az életedben jó dolgokat is. Lehet, sokaknak meg pont az hiányzik ami neked van, csak annyira természetesnek veszed, hogy sokszor talán nem is tudsz róla. Fel a fejjel!

Én megértelek. Mondjuk hála istennek sem a férjem sem én nem szeretjük a nagy családi hacacàrékat így rendre nem is megyünk el rájuk. Én meddő vagyok ,nekünk a legnagyobb álmunk,hogy gyermekünk lehessen. Majdnem meg is valósult,a napokban vetéltem el.

Amúgy a családunk egy kalap fos, a szüleimet leszámítva. Örülj inkább a kicsidnek és a férjednek, ők ott vannak neked , szeretve vagy.

Eléggé magányosnak tűnsz. Azzal kell gazdálkodni ami van.

Buddha tanítása szerint a ragaszkodás az emberi szenvedés legnagyobb okozója, ami sóvárgást, vágyakozást, bizonytalanságot idéz elő.

Az irigység beteggé tesz :)

Én nagyon szerencsésnek mondhatom magam, mert bár az én és a férjem szülei is régen meghaltak, de családunk van. Vannak testvéreim, unokatesóim, nénikéim, remélem jó sokáig. A család, ahogy nőnek a gyerekek, bővül az újabb generációval és igyekszünk ismerni egymást.

Ez sosem arról szól, hogy anyagilag támogatjuk egymást, hiszen mindenkinek van családja, hanem az együtt lét a fontos.

Évente többször találkozunk. Ünnepekkor vagy csak úgy.

Karácsony szenteste is mindig többen vagyunk, ahogy a többi napon is.

Azért, hogy az embernek legyen családja és barátai, tenni kell. Nem azt kell várni, hogy mindig a másik keressen, hanem nekünk is fel kell emelni a telefont vagy a fenekünket és időt kell szakítani arra, hogy találkozni tudjunk.

Szerencsésnek érzem magam, mert ha én épp akár hanyagságból, de nem keresek valakit, akkor ők megteszik.

Nem sértődünk meg, ha egyoldalú a keresés, mert nem az a fontos, hogy ki teszi meg, hanem az, hogy valaki megtegye.

Te se azt várd, hogy a másik keressen csak, hanem te is tegyél a kapcsolatokért!

Az ember a rokonait nem tudja megválogatni.

Sokan vannak így, mint Te.

Én is nagyszülők nélkül nőttem fel, örülök, hogy az enyémek már lassan felnőnek és legalább az én oldalamról van tata és mama.

Tesóm 25 évig nagyon távol volt a családtól (feleség hatására), így az én és az ő gyerekei évente kb. 2x találkoztak. Sajnáltam nagyon, mert párom egyke, azaz az ő részéről nincs unokatesó. Se testvér, se senki...egy távol élő nagynéni csak.

Barátok szintén elkoptak.

Hidd el mindenkinek van fájó pontja az életben, de azt kell értékelni ami van, nem azon keseregni, ami nincs.

5-6 éve vannak nálunk is közös ünnepek, hétvégi családi összejövetelek időnként...de a volt asszony megint borította a bilit, így hónapok óta megint nincs találka...ez van.

"A férjemnek van egy lánytesója akivel mostanában azért sokkal jobb a viszonyunk és egyre többet próbál anyagilag segíteni, "

A hiba a te készülékedben van. Soha a büdös életben nem kérnék, nem fogadnék el pénzt senkitől.

Ha szeretem azért, ha meg nem van annyi büszkeségem, hogy azért.

Az a jó testvér aki ad? Ne nevettess már!!!

Miért kell bárkire is irigynek lenni? Kell szerencse is az élethez, de magunkon is múlik, hogyan alakul az életünk.

Az irigység kiül rád, mindenki kerülni fog.