Írd le miért örülsz most, miért vagy szomorú, mi volt a jó vagy rossz a mai napodban, mit érzel? Lehet oldalakat is írni. :) (beszélgetős fórum)

Ha van kedved elmeséled, hogy mi történt?

Ha nagyon felkavar, akkor vedd figyelmen kívűl, amit írtam.

Gyógyulj meg hamar..

igen, muszáj

akkor is mikor a klinikán a dokik kérdezték, hogy tudok e állni, mondtam még táncolni is tudnék

csak nevettek

persze túlzás volt, azért mondtam, hogy engedjenek haza, de hát eszükben sem volt hazaengedni akkor

de muszáj pozitívnak lenni, mert bediliznék

így is éjszaka sokszor felriadok

azért bennem van az, hogy mi van ha.....

de nem történt meg a legrosszabb és hálás vagyok

gyógyulok, viszkezet

kicsi csajom elesett és vérzett a térde :(

tanulnom kell mert pénteken szóbeli :(

Imádom hogy van nekem a kicsi csajom :)))))))

Amúgy, szar hogy nincs melóm, pénzem, de boldog vagyok, mert legtündéribb csaj anyukája lehetek :)

köszi a drukkot

meg vagyok

mostmár haza engedtek vagyis a saját felelőségemre haza jöttem, de szerdán haza engedtek volna úgy is

azt viselem nehezen, hogy nem mehetek ki a napra

na meg persze a fájás

a jobb kezem és az arcom égett másodfokon, hála isten nem mély, nem kell plasztikázni sem, csak a hajam fog lassan vissza nőni

gyógyul, viszket nagyon

kenem, meg kötik

a dokiknak hálás vagyok, nagyon

feküdni kellene, de nem tudok már, elfeküdtem mindenemet

és mozognom kell, az ujjaim is megmacskásodtak

Köszi szépen, nagyon aranyos vagy, hogy felajánlottad.

Most igyekszem minél többet odafigyelni magamra, hogy ne gubózzak be teljesen.

Nagyon megértő vagy. Hasonló problémák miatt érzed át ennyire??

zsiványka: gyógyulgass! :(

timmy84: NEM A TE HIBÁD!!!! Gyanítom nem most alakult ki, hogy már össze is költöznek. :( Ha bármit tudok segíteni Neked is nyugodtan írj privát üzit! Várom, de tényleg!

Most én is szomorú vagyok, mert összevesztem Párommal, de nem is kicsit... :(

Előfordul, én is sokszor tele vagyok feszültséggel.

Családod mindenben melletted áll, megértik a rossz kedved feszültséged.

ne hibáztasdd magad!!!

Erőt, kitartást!

Ne add fel, soha nem szabad feladni!!!!!

Gondolatok, ahogy eszembe jutnak, mindenféle, pozitívak, mert jó a kedvem! :D:D

Imádom a párom, nagyon szerelmes vagyok! Két évesek leszünk lassan! :D

Olyan jó, hogy süt a nap, végre meleg van, imádom!!! Izzadok, többször fürdök egy nap, folyton átöltözöm és mosok, mint a Mosó Masa, de akkor is imádom!

Jobb fizetést kaptam, mint amire számítottam.

A boltokban nincsenek jó ruhák, de nekem most azonnal kéne pár szett, mert fogytam tavaly nyár óra legalább 8 kilót! Nincs nyári göncöm, csak ami lóg rajtam... az embereken olyan jó cuccok vannak, ők honnan szerzik? :P

A szomszéd macskája egészen ideszokott! Cukipofa jószág! Szeretem! Beengedtem a lakásban, most éppen dörgölődzik, dorombol.

Mindjárt megszárad a hajam, ki kell vasalnom. Délelőtt dolgoztam, most megyek Ausztriába, megint egy kis meló, de ez már inkább kikapcsolódás... el is kéne addig mosogatnom, nah, mentem! :D

Szóval oldalakat is lehet írni?? :)

Több, mint 4 évig jártam a párommal. Az utóbbi időben egyre kevesebbet voltunk együtt, és bármit mondtam, csináltam, így maradt.. Végül nem bírtam tovább, és feltettem neki a nagy kérdést, hogy most vagy beleszuszakol a napirendjébe, vagy inkább ne játsszunk tovább egymás idegeivel. Mondhatom, az utóbbit választotta. Persze ehhez hozzá tartozik az is, hogy a kapcsolatunk alatt kiderült, hogy pánikbeteg vagyok, és nem voltam éppen a toppon, ezért gyógyszert kezdtem rá szedni. Ekkor jött a libidócsökkenés, és az öngyilkossági hajlam, mint mellékhatás. (Mellette szól, hogy szerintem az öngyilkossági hajlamom miatt nem mert kilépni a kapcsolatunkból..) Én ezt sejtettem, és mondtam is, hogy ez ne tartsa vissza, majd elleszek.

Ő jött egy olyan dumával, hogy lehet, hogy csak időre van szükségünk, meg attól még találkozhatunk.. Ennek nem láttam értelmét, és ezt közöltem is.. Pont mikor vége lett, közölte a dokim, hogy leállhatok a gyógyszerről, így jobban éreztem magam, mint előtte hónapokkal.

Kb. 2 héttel a szakításunk után bemutatta az új barátnőjét a családjának, és nemsokára úgy néz ki, hogy össze is költöznek!!

Most komolyan! Én voltam ennyire vak, vagy ilyen hirtelen jött ez az egész? Esetleg mindkettő?Persze azt tudom, hogy már ismerte a csajt, de bízhatok abban, hogy addig nem lépett, míg együtt voltunk? Ha igen, ha nem, akkor sem értem, hogy miért kellett az a maszlag, hogy lehet, hogy csak idő kell nekünk. Megnyugtatásnak számomra??

Tény, hogy én sem bánnám, ha kevesebbet találkoznék vele/velük, mert most pár háznyira lakik az ex, de arra nem gondoltam, hogy az a kisház, amit együtt tervezgettünk, hogy hogyan lesz berendezve, egy másik csaj kezei közé kerül ilyen rövid idő alatt.. Még csak 2 és fél hónap telt el a szakításunk óta!!

Ennyire felejthető voltam?

Ennyire rossz?

Én kértem, hogy mondja meg, (még mikor együtt voltunk), hogy mit csinálok rosszul, min javítsak, ha tudok, megteszem. Azt mondta, hogy nem velem van a baj, hanem vele..

Erre mit tudok mondani?

A jó a dologban viszont talán az, hogy tudom, hogy rossz vége lett volna előbb vagy utóbb, és jobb, hogy ez még az összeköltözés előtt történt.

Most próbálok újra magamratalálni, és szerencsére az ideg jó fogyasztószernek is tűnik.. :) Már 8 kilót fogytam mióta külön vagyunk!!:)

Az elhanyagolt barátnőimmel újraélesztgettem a kapcsolatunkat, aztán lesz ami lesz, bulizunk ezerrel!!:D