Induljon a banzáj! (beszélgetés)
Hazamentem. Végre!
Este 6-kor megyünk a fotókért, a CD-ért, akkor remélem holnap tudok hozni képeket!
Szép Estét!
Hát nem...
Még mindig itt vannak a pesti Kollégák. Aranyosak egyébként, kivéve az üzletkötők, azok egy külön állatfaj, úgy látom...:-(
Pedig milyen jó lenne, ha nem látnák rajtam, amit gondolok...
Ezért nem tudok hazudni sem...:-)
Meg sem próbálom, semmi értelme...:-)
Derogál, tudod...
Én nem szólok semmit. De nem is kell. Általában az arcomra van írva, mit gondolok...:-)
Már 3 óra...lassan lejár...istenem...
Ma már nem akarok dolgozni. Elég volt!
Kettőkor jutottam el odáig, hogy leültem ebédelni végre. Miután mindenki pizzája megérkezett, az üres dobozokat pedig idetették a pultomra, mert nem találják a szemetest...
Na?!
Hát, nem. Ráadásul pont az utasítgat, aki seggnyalás miatt ki lett nevezve. Nem az én főnökömnek, nekem elvileg csak az ügyvezető adhat utasítást. De úgy látszik, azt hiszi, mindent megengedhet magának.
Na mindegy, egyszer ez is elmúlik, és jön még kutyára kamion...:-)szokták mondani....:-)
Ó:(
Az nem a te dolgod lenne!
Reménykedem.
De most a mai napból elegem van!
Velem rendeltetik meg a szaros pizzájukat, mintha nem lenne elég dolgom.
Igen, két hét múlva megyek a meddőségi központba konzulációra, mert nálam nem olyan egyszerű már a dolog.
Sajnos.
lehet:)
Én sosem dolgoztam sem butikban sem plázában,nem is szeretnék,utálom a plázákat:)
Kisboltokban dolgozom 10-12 éve ,nagyrészt egyedül,én ezt szeretem.)
A szülés jó ötlet,hajrá:))
És akkor lesz pár éved visszajönni és ágondolni a továbbiakat.
Én igyekszem, esküszöm, hogy jól érezzem magam...és ráadásul itt a férjem is, szóval együtt dolgozunk!
Csak emiatt vagyok még itt. A fizu nem olyan rossz, de amikor tudom, hogy dolgom annyit, mint az, aki sokkal többet keres, ráadásul most jött ide...hát akkor elszáll minden lelkesedésem.
Butikban én is imádtam lenni. A Mango-ban voltam...szeretem a szép ruhákat, a divatot, ott jó volt... de akkor úgy éreztem, tanulnom kell és irodában szeretnék lenni. Most itt vagyok, de nem tudom mit akarok...
Lehet, hogy tényleg el kellene mennem végre szülni....:-)
Dehogyis, én is dolgoztam butikban, először hajtogattam, majd árut rendeltem, majd merchandiser lettem. Pont ezért háborít fel, ha rámnéznek, és azt mondják, na ez meg mit keres itt, az irodában? Az a baj, hogy általánosítanak, ha valaki vékony, ad magára, viszonlag szép, az biztos, hogy buta. A telefonban mindig jól elbeszélgettem ezekkel a hölgyekkel, most meg lenéznek, hogy na, ezt sem az eszéért alkalmazzák.
Sokat tanultam, hogy normális munkát kapjak. Igen, lehet, hogy a külsőm segített a felvételnél, de soha sem élnék vissza vele. Viszont ilyenkor elgondolkodom, hogy a helyemen vagyok-e. Mert nem szeretem, amit csinálok. Nem értem jól magam azok között, akikkel együtt dolgozom. A legnagyobb baj pedig az, hogy magam sem tudom, mit kezdenék szívesen az életemmel. Szeretnék úgy felkelni reggel, hogy szívesen induljak el. Hogy ne az legyen, még csak hétfő, még csak kedd, hurrá, péntek.
Érted?
És amikor úgy elvagyok és szépen csöndben csinálom a dolgom, mindig jön valaki, vagy valami, ami megint elbizonytalanít.
Nem kapok + visszajelzést, csak teszem a dolgom és kész.
Ezek meg idejönnek és okoskodnak, fontoskodnak, mert hogy ők már annyira prok abban, amit csinálnak, ez a kis liba ne akarjon itt semmit.
Pedig nem értem magam libának, mégis azt látom a szemekben, annak tartanak.
Jó, aki ismer, talán nem. Ki tudja...
Na, most jól össze-vissza írtam. De talán érted, mit akarok mondani ezzel. Hogy mindenki munkáját tisztelni kell, és ne ítéljenek el másokat a kinézetük alapján, ne ítéljenek elsőre. Szóval nem értem, miért néznek mindig lotyónak.
Neked is!
Ma megint bolondokháza van nálunk!
Itt vannak a pesti Kollégák, akiket még nem igazán ismerünk.
Már megint itt a problémám, hogy ránézésre ítélnek. Feltételezem azt kérdezik maguktók, miért nem egy boltban hajtogatom a ruhákat, vagy szolgálom fel a kávét egy lebujban.
Na mindegy. Csak amikor a tekintetekből kiolvasom, hogy nem ezt várták, mondjuk a hangom alapján, vagy az alapján, ahogy telefonban kommunikáltunk...és érzem, hogy a hátam mögött ezt jól meg is beszélik...na mindegy...:-(