Induljon a banzáj! (beszélgetés)
Ezt csak azért írtam le, mert tényleg, bármelyikünk lecsúszhatott volna... :(
És mégsem... Mert erősek vagyunk!
Én meg nagyon beteg voltam... Sokszor nem tudtam vezetni. Meg felkelni sem... Néha nem is tudtam magamról.
Senki nem segített.
Gyerekek, nem azt mondtam, hogy a többiek miatt is hátra lehet dőlni!!!
Azt mondtam, mi túléltük. Gondolom, egyikőtöknek sem volt könnyű!
És ha kesergünk a többieken, attól nem lesz jobb, még nekik sem.
Én is naponta gondolok velük, és a magam szerény módján segítek is. Azt sem mondom, hogy soha nem lábadok könnybe miattuk...
De nem engedem magam lehúzni, mert azzal csak addig jutok, hogy én is odakerülök. Nagyon vékony a jég.
Én a gyerekeket sajnálom, akik jó esetben kenyérrel vannak kitömve... :(
:(
Sokan eladósodtak sajnos:(
Tudod te hogy mennyi ember és gyerek éhezik az országban?
Sajnos én nem látom ezt ilyen optimistán! :(
én biztosra veszem. Nem mindenkinek lesz jobb, de aki ki tudja emelni a fejét, az most túlél! Nem rosszul. Nagyon erősen ezt érzem. És nem a kormányban bízom, meg nem a hülye politikusokban, hanem az épeszű magánemberekben.
A sokkot túléltük, a megrázkódtatást kihevertük, és még mindig melegben vagyunk, vagy már megint, és egy gép előtt ülünk.
Ha belegondolsz, kiválasztottak vagyunk, mert nem csúsztunk le! Innen már könnyebb lesz.
Tudom.
ez nem lehet kérdés!
hát persze hogy igyunk! :)