Idén nyáron újra közös regényt írt Berg Judit és Kertész Erzsi

A két szerzőnek annyira megtetszett a közös alkotás, hogy idén nyáron, nyaralás helyett/közben újra együtt ültek le a virtuális íróasztalhoz, és megírták Kiki kalandjainak folytatását: Az óra rejtélyét. Az új kötet megőrzi az első rész erényeit: pörgős, izgalmas, feszes tempójú regény, amelyben a gyerekek szinte észre sem veszik, és máris a szereplőkkel, Kikivel és Gerdával együtt nyomoznak a rejtélyek után. Amellett, hogy a könyv a detektívregények minden kritériumát teljesíti, a szerzők ez alkalommal egy nagy adag misztikummal, és természetfeletti elemekkel fűszerezik meg a történetet, és ez azok számára is izgalmassá teszi a könyvet, akik a fantasztikus, mesei elemekkel átitatott kalandokat szeretik, és azok számára is, akik a hétköznapi hősökkel tudnak inkább azonosulni.

Az óra rejtélyében az olvasó gyerekek is a játékos nyomozás részeseivé válnak: a történetben ismét jelentős szerepet kap a logikus gondolkodás, következetesség: a regényben követhető a szereplők gondolkodásmódja, az olvasók minden esetben magyarázatot kaphatnak arra, hogyan jutott Kiki és Gerda az adott következtetésre, és könyv emlékezteti a gyerekeket arra, hogy ha a hétköznapi ismereteiket jól használják fel, az még a legbonyolultabbnak tűnő titkokat is segít felgöngyölíteni.

Berg Judit és Kertész Erzsi a közös írásról:

Kertész Erzsi: „Annyira belemelegedtünk a történetbe, annyira lázba hozott minket a játék, hogy egyre hosszabbak lettek a fejezetek. Végigdolgoztuk a nyarat, de annyira izgalmas volt, és annyira élveztük a közös munkát, hogy egyáltalán nem munkának éltük meg az írást.”

Berg Judit: „Igazi szerelem volt első látásra! Azelőtt alig ismertük egymást, gyakorlatilag csak pár szót váltottunk különböző rendezvényeken. Ennek ellenére olyan könnyen egymásra hangolódtunk, hogy a könyv döntő részét szinte röptében, szárnyalva írtuk meg a nyáron. Sőt, gyakran előfordult, hogy amikor láttam, hogy Erzsitől megérkezett a következő fejezet, az nekem annyira megtetszett, olyan jó ötletek voltak benne, és annyira váratlan irányba vitte a történetet, hogy azon frissiben, két húsklopfolás vagy panírozás között meg is írtam a magam pár bekezdését, és már küldtem is vissza Erzsinek.”