Hogyan nyissak az emberek felé? (beszélgetés)

Én a kislányom születésekor jártam így. Azóta is nehezebben megy a kapcsolatfelvétel, de azt gondolom, ha hiányzik, hogy beszélgess, valamennyit áldozni kell rá. A torna nem olyan drága, ha nem csillogó szalonba jársz, csak körül kell nézni egy kicsit.

Bizony gyakorolni kell. Felnőttként sokkal nehezebb új barátokat szerezni, és dolgozni kell érte, de véleményem szerint megéri.

Világ életemben könnyen barátkoztam, sohasem volt ebből problémám. Jártam sportolni, színházba, táncolni, és minden ingyenes előadást meghallgattam, ami érdekelt. Aztán a sors úgy hozta, idegen városba kellett költöznünk. A munkahelyemen több mint egy évig egyedül voltam az irodában, a kollégákkal nem sokat találkoztam. Barátaim is lettek, de ők szép lassan másik városokba költöztek, és a többségükkel teljesen megszakadt a kapcsolat. Amikor megszűnt a munkahelyem, és átkerültem a másikba, akkor vettem észre, mennyire zárkózott lettem. Ott 8-an voltunk egy irodában. Sajnos nem volt időm beilleszkedni, mert amint elmentem táppénzre, kirúgtak. Ennek már jó pár hete. Azóta gyakorlatilag ki sem mozdultam itthonról, max a közeli boltba ugrottam le. A férjem napközben a munkahelyén van, én itthon egyedül. Nem unatkozom, mert most van időm megcsinálni a nagytakarítást, ki is tudtam festeni. Csak valahogy az emberekkel már nem találom az összhangot. Régen, ha lementem a kisboltba, mindig váltottam pár szót az eladóval, ha elmentem tornára, edzés előtt pletykáltunk a lányokkal. De most valahogy félek beszélgetni.

Múlt hétvégén volt egy kisebb baráti összejövetel nálunk, és többen szóvá tették, milyen hallgatag vagyok. Valahogy nem tudtam bekapcsolódni a beszélgetésbe, és alig vártam, végre menjenek el, és újra egyedül lehessek.

Szeretnék ezen az állapoton változtatni, de nem tudom, hogyan. A barátnőim dolgoznak, este fáradtak, és egyébként is sokat kellene utaznom. Tudom, hogy el kellene itthonról járnom, de egyedül nincs kedvem, színházra, tornára pedig most nincs pénzem. Adjatok tanácsot: hogyan tudnék újra önmagam lenni? Hogyan „nyissak” az emberek felé?