Hogyan lehetne kiiktatni a borús napokat... (beszélgetős fórum)

Nem lenne azt csak hírből ismertni? Művészeti alkotásokból, regényekből, filmekből... egy kicsit potyázni...

Kontrasztnak az a fajta katarzis is elég lenne, nem?

Igen.És ebben az új magányos életben el kell kerülni a teljes elszigetelődést.

Én is ezt próbálom, de nem könnyű,egy bizonyos kor után főleg nem.Próbálok beszélgetőtársakat találni.De pl. itt ezen a portálon is, a klubok nem igazán működnek, és a fórumokat is inkább a fiatalok látogatják.Pedig biztos sokan vannak hasonló helyzetben mint én.

Igen..azt mondják: majd az idő..

Annyiban igaz, hogy a kezdeti kétségbeesést felváltja egy hónapokig tartó zsibbadság, amiből ha kijössz akkor már keresed a megoldást.

Az inernet jó megoldás annak aki egyedül van.Nekem az osrvos javasolta.

Köszönöm mindenkink az együttérzést.

Köszi... :)

Igen, inkább az első kérdésre írtam az első hsz-t.

Teljesen igaz. Ilyenkor a szép emlékekbe kell kapaszkodni és vigasztaló lehet a tudat is, hogy bennünk él, akit szeretünk. És annyit beszélni róla, amennyit csak lehet.

Hál' Istennek van gyemekem, de a mindennapokban egyedül vagyok.

Márpedig tapasztalatom, az és ez is lehet egy válasz az alapkérdésre, hogy ki kell beszélni magadból. Sokszor.

Például a naplóírás is megoldás lehet erre.

Odáig nehéz eljutni, hogy keresd a megoldást, azt hiszem én most már itt tartok.

Ez az élet olyan velejárója, ami nagyon nehéz a legtöbbünknek, az ittmaradottaknak... Az előző fejtegetések ilyenformán nem igazán ide illőek, talán az az érvényes, hogy megvizsgálod, mit lehet ebből tanulni... Még sok év után is valószínűleg fájni fog, de nem olyan elviselhetetlenül, mint mikor friss a seb. Viszont az, hogy benned tovább él, téged is más emberré tesz, vagyis nem ment el egészen.

Szeretnélek együttérzésemről biztosítani.

Morzsikutya ( nagyon aranyos a neved :) )

Tudod néha a logikus gondolkodás nem fér össze az ember kusza érzéseivel, a bánatával. Ahogy alább írtam, vannak dolgok, amikor az ember tényleg nemtud sehogy sem gondolkozni csak van.

Idő kell mire az általad leírt ( és egyébként nagyon okos ) filozófiát végig tudja követni.

Jó ez a kérdés, nekem sem árt, ha emlékeztetnek azokra a dolgokra, amelyek sokat segítettek.

Egyfelől, mindig tedd fel a kérdést magadnak: OK, most sz...r, de mit tudok tanulni ebből?

Aztán: saját receptem, hogy felidézem az évekkel ezelőtti problémáimat, és tudatosítom, hogy nahát, most ezek utólag már milyen jelentéktelennek tűnő dolgok. Innen már csak egy ugrás, hogy rájöjjek, a mostani probléma is így fog járni. :)

Egy tőlem sokkal okosabb ember mondta a probléma megoldásának három lépését:

1. Ismerd el, hogy igen, van egy problémád (sokaknak van ezzel bajuk, ugye?).

2. Találd meg a megoldást (mindennek van megoldása, még ha fájdalmas vagy nehéz is).

3. Ezután ne a problémáról, hanem a megoldásról beszélj!

Ebben szerintem benne van a pozitív gondolkodás leglényege: nem azt jelenti, hogy mindent rózsaszínben látsz, azt is, amit nem kéne, hanem hogy a javadra tudod fordítani. :)

Bocsesz, ha nagyon filozofikus lettem... de a kérdés is eléggé az. :)

nagyon sajnálom:(

Ilyenkor valóban nemtud az ember még gondolkozni sem nemhogy pozitívan...

Ezeket a napokat heteket talán éveket is át kell vészelni.:(

Így van! "Akarni kell talpra állni!"

Például mire gondolsz? ..milyen jellegű helyzetet nem lehet másképp felfogni?..(de csak ha publikus)

Sziasztok. Esténként elgondolkodom rajta, hogy mi a jó, ami történt velem ma. Ezeken elmeditálok egy kicsit.

Azért fogom olvasni az ötleteket, mert nekem is elég sok borús napom van.

Pozitív gond. számomra: megoldásokban gondolkodom, nem problémákban.

Mindig minden helyzetre van megoldás. Mindig azt keresd, adott helyzetből hogy tudsz "legjobban" kijönni.

Kis gyakorlás és menni fog :)

Hidd el van amit nem lehet másképp felfogni, úgyhogy nekem borús hónapjaim vannak.

Abban igazad van hogy megoldást kell találni.

A kulcsszó talán, hogy AKARNI kell talpraállni.

Én például most ezért vagyok itt. Az is egy megoldás lehet ha beszélgetsz.

A problémákat soha nem kell drasztikusan felfogni..

Mindig van megoldás mindenre!..

Hmmm...na akkor ezt még megbeszéljük! :)

Most mennem kell, írjatok sokat!

Szép napot és ünnepet!