Hogyan jelentsük be a szüleimnek, hogy összeházasodunk? (beszélgetős fórum)

Szerintem az csúnya húzás lenne...

Adott esetben én inkább örülnék, ha már a szervezkedés idején is tudnék róla, még akkor is, ha fenntartásaim vannak.

Végülis azért a szüleidet is meg lehet ám érteni...

Gondolj bele, mit látnak ők: együtt vagytok, megvagytok, egyszercsak összevesztek, de annyira, hogy te hazaköltözöl. Utána meg vissza.

Következtetés: szeretitek egymást, de valami mégsem az igazi.

Egy igaz, jó SZÜLŐ, aki nem csak papíron az, hanem szívvel-lélekkel, mindig a legjobbat akarja a gyermekének. És ha ti különköltöztök, akkor ott lehet, hogy valami nem teljesen okés.

Jó, persze, tudom, hogy az élet nem csak fekete és fehér. De ők kb. ezt látják. És joggal aggodalmaskodnak - megjegyzem, ez adott esetben még mindig jobb, mint ha utólag akarnának okosok lenni az idióta "én tudtam előre, hogy ez lesz..."-dumával.

Nekem a párom édesanyámtól kérdezte meg hogy elvehet e feleségül, mivel édesapám már nem él. Anyu azt mondta, ha a lányom igent mond akkor semmi kifogása ellene és sírt örömében. Tehát lehet hogy a párodnak kéne bejelenti nem?

Mondjuk ha nem szívlelik őt akkor lehet hogy még rosszabb lesz.

És mi van ha a kész meghívókkal mentek hozzájuk bejelenti a hírt hogy ekkor meg ekkor összeházasodtok.

Vagy az már bunkóság?!

Szerintem hivjatok meg mind kettotok szuleit,hogy abbol se legyen sertodes,hogy nem egyszerre tudjak meg.Egy vacsora keretein belul,mondjatok el.A parod meg is kerheti apukadtol a kezedet,azt szerintem kulon ertekelnek,meg szep gesztus!Ennyi!Ami meg utana jon,az meg tul elheto!Meghallgatjatok a velemenyeket,elmondjatok a tieteket,es kesz.

Utana meg majd gyere es ujsagold el nekunk,hogy hogy ment!:)))

Ilyen történettel a hátad mögött biztosan nem lesz egyszerű ez a feladat, de felnőtt ember vagy, és magad kell, hogy dönts az életedről.

Ne a szüleidtől tarts, ők csak jót akarnak neked.

Magadban bízz! Abban, hogy jó döntéseket hozol. - ez a legfontosabb.

Mikor Felem megkérte a kezem, 2006 karácsony szenteste, kettesben, én közöltem vele, hogy hozzámegyek, ha Apukám nekiad. Szóval tőle is meg kellett kérnie a kezemet.

Sajnos ezt csak a kórházban tudta megtenni, mert Apu épp bent feküdt, na de sebaj. Legalább valami enyhítette azirányú fájdalmát, hogy egész karácsonykor és szilveszterkor bent kell lennie.

Esküvőnk azóta sem volt, de van helyette egy csodás lányom, és ha minden igaz, az esküvőre kinézett napon fogom szülni a második gyermekünket. :)

Nem értem a kérdést... :-)

Esetleg tippeket vársz azzal kapcsolatban, hogy milyen szövegkörnyezetben mondjátok el? Esetleg valami ünnepélyes bejelentésre készültök?

Jó gyorsan kell:)

Nem megbántani akarlak,de ha még ennyire tartasz a szüleidtől,nem hiszem,hogy felnőtt lennél,és érett lennél a házasságra.Nem gondolod?Miért félsz a "bejelentéstől"?A Te életed,senki másé!