Hogyan ismerkedtél meg párod gyermekével? (beszélgetős fórum)

Nagyon köszönöm ismét!

Ígérem beszámolok az eseményekről! :)

Szerintem is jó ötlet lenne szabadban találkozni, aztán úgy elmenni a párodhoz. Mutasson be úgy, mint egy jó barátot, akivel jó beszélgetni, játszani.

Ne izgulj, a gyerekek kiszúrják, ki a jófej, és azfelé nyitni fognak idővel. De én is csak azt tudom tanácsolni, hogy ne sürgesd, had nyisson majd ő feléd. Majd meséld el, hogy sikerült a találkozó!

szívesen :)

még van néhány íratlak szabály, amit betartok, például nem nyúlok a játékaikhoz vagy a ruháikhoz (vagy ha nagyon kíváncsi vagyok, megkérdezem, hogy megnézhetem-e, mert a legó az engem is lázba szokott hozni:))

meg olyan, hogy apával előttük nem nagyon érünk egymáshoz, hogy ne is legyen ebből semmi féltékenység (bár apa néha nem zavartatja magát, de azért rászólok inkább, vagy arrébb megyek)

viszont azt tudják, hogy ott alszom, jöttek már úgy, hogy pizsiben fetrengtem még az ágyon, de nem zavarta őket egyáltalán.

engem afféle apatartozéknak tekintenek, aki nem sok vizet zavar, de nekünk jó így :))

Köszönöm!

:)

Remélem jól sikerül majd. Nagyon sokat segítettél!

Nekem 6 és 7 évesek voltak a fiúk, amikor a barátom mindenáron már erőltette, hogy ismerjem meg őket, de én nagyon húzódoztam (nem voltam akkor még biztos benne, mennyire lesz tartós a kapcsolatunk).

Érdekes, ő egyáltalán nem gondolta, hogy meg kéne kérdezni a gyerekektől, hogy mit" szólnának hozzá, ha", stb, hanem úgy, hogy a gyereknek alapból el kell ezt fogadni, hiszen ő a felnőtt, és joga van a saját életéhez...

Pont ezért nem is lett valami nagy feneket kerítős-programszevezős történet, én csak ültem ott az ágyon, és nyomkodtam a laptopot, ahogy szoktam, a gyerekek meg ezerrel berongyoltak, ahogy szoktak, aztán jól megtorpantak az ajtóban, és csak pislogtak rám :)) Mire közöltem, hogy sziasztok, de folytattam a netezést. Aztán hallottam, hogy mentek ki susmusolni apához a konyhába, hogy "ő kicsoda", apa meg mondta, hogy barát.

Ezen utólag kicsit meglepődtem, dehát aztán rájöttem, hogy ez nem gáz, sőt, nekik a barát fogalma (mesék, stb) sokkal értelmezhetőbb, mint a barátnő vagy ilyesmi.

Az első pár alkalommal nem is volt különösebben semmi interakció, ők játszottak, én meg neteztem, vagy csináltam kaját, de nem is midnig kértek - de még azt is az apjuk kínálta, nem én - azt akartam, hadd lássák, hogy továbbra is úgy játszanak, ahogy akarnak, szóval igyekeztem "jó barátként" viselkedni :))

Aztán fokozatosan apróságok voltak, pár alkalom után, amikor hiányzott egy ember a társasjátékhoz, akkor játszottam velük először közösen. Később már külön-külön is, főleg a nagyobbikkal, mert az nagyon szereti a fejtörőket meg a matekfeladatokat, ahogy én is.

A legmeglepőbb aztán az volt, amikor kicsit zavarba is jöttem, amikor fél év múlva ücsörögtem a nagyágyon szintén a laptoppal, neteztem, és feljöttek az ágyra ugrálni - sajnos elég őrjöngős gyerekek - és amikor elfáradtak, odabújtak mind a ketten, nagyon fura volt, de jó érzés volt :)

Azt hozzá kell tenni, hogy engem rettenetesen zavar, hogy milyen neveletlenek meg hangosak, de SOHA nem szólok rájuk.

Gondolom még kicsi a gyerek.

Szerintem ne a lakáson ismertesd össze öket.

Találkozzatok valahol és szervezzetek valami gyerek programot. Pl állatkert, vidámpark stb.

A jelölt kérdezze meg a végén látná-e szívesen otthon is. Igy kiderül szimpi-e neki.

Sok sikert.

30 éves vagyok. A párom gyermekéről lenne szó. A kapcsolatunk nem túl régi, néhány hónapos, de nagyon komolyan gondoljuk mindketten. A gyerkőc most volt 7 éves.

Rengeteget van az apukájával, minden nap ő hozza el az oviból, és estig vele van. Minden hétvége is apás hétvége. A párom vetette fel, hogy jó lenne valahogy "beadagolni" a gyermeknek a helyzetet. Én sem bánom, sőt nagyon örülök neki, mert nagyon szeretném megismerni, és mi tagadás nagyon félek is. Szeretném ha elfogadna, reményeim szerint egyszer meg is szeretne. Azzal is tisztában vagyok, hogy ez sorsfordító lehet a kapcsolatunkban is.

Van egy nagy igazság: sohase mond, hogy soha.

Nem kívánok senkinek rosszat, de minden pillanatnyi állapot. Rengeteg ember kerül olyan helyzetben, amit előtte el sem tudott képzelni.

A te gyermekedről lenne szó, vagy a párodnak van?

Hány éves, mióta vagytok együtt?

Nagyon köszönöm!!!!

A könyv nekem is megvan, de sajnos arról nem ír, hogy mit mondjunk. A lelki oldalát tényleg nagyon jól kifejti! Nagy kincs!!!

Szia!

Én 3. éve vagyok a párommal. A gyermekem akkor 6 éves volt. Nálunk könnyen ment, baráti társaságban ismertük meg egymást, nyári sütögetésen ott voltak a gyerkőcök is. Akkor még jele sem volt annak, hogy mi majd egy pár leszünk. Egy fél évvel később viszont mikor éreztük, hogy szeretnénk megismerni egymást, megbeszéltük, hogy eljön hozzánk. Megkérdeztem a fiamat, hogy eljönne egy bácsi, akivel már találkozott. Mit szólna hozzá. Mivel jó emlékei voltak (fáklyát gyújtogattak együtt) azt mondta, rendben anya, hívd el. Egész este legóztunk, társasjátékoztunk. Így ő barátként fogadta, és nem vetélytársként. Együtt ismertük meg mindhárman egymást. Így lett a mi kapcsolatunkból szerelem, az ő kapcsolatukból pedig barátság, ami mostmár apaivá nőtte ki magát.

Egyébként van egy remek könyv, Modern mostohák a címe. Mindenki szemszögéből leírja, ki mit érez, hogy dolgozza fel a szitut, ha az egyik félnek gyereke van.