Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Hogy lépjünk túl a múlton? Hogy engedjük el a sérelmeinket, hogy nyugodtan tudjunk élni? fórum

Hogy lépjünk túl a múlton? Hogy engedjük el a sérelmeinket, hogy nyugodtan tudjunk élni? (tudásbázis kérdés)


1 2
35. Andimax (válaszként erre: 33. - Gabi0206)
2010. aug. 11. 19:04

Köszönőm szépen, amilyen szép olyan kis Tündér is!

Tudom hogy ők maradnak le! Nekik fog fájni, csak az a baj, hogy apának is fáj nagyon hogy ilyenek velünk!

34. Megara112 (válaszként erre: 32. - Andimax)
2010. aug. 11. 18:26
Azt hiszem ,erre mondják azt, hogy csak a barátait választhatja meg az ember, a családját nem. A bajban a barátok legalább megmaradtak! És a párod Veled van! Szeretitek egymást legalább, bár tudom, hogy a szerelemből nem lehet megélni, sem enni adni egy gyereknek. De lesz majd jobb is újra, bízz benne!!! Csak tényleg az lesz a szomorú, ha 10 év múlva eszükbe jut kibékülni és a kislánynak fogalma sem lesz róla, hogy kik ezek az idegenek és miért kell őket nagyiéknak szólítani???
33. Gabi0206 (válaszként erre: 32. - Andimax)
2010. aug. 11. 18:17

Én teljesen egyetértek veled, hogy nem akarsz már velük kapcsolatot tartani. Én is így tennék.

Az viszont fura, hogy már párod sem megy, pedig az ő rokonai. De látszik, hogy ti vagytok neki a legfontosabbak. És ez jó.

Esetleg később lehet ebből probléma, ha férjed majd újra fel szeretné velük venni a kapcsolatot, és téged is rá akar venni. Akkor leszel majd nehéz helyzetben.

Most viszont toll a fülükbe, így jól lemaradnak a kislányodról, az ő bajuk.

Egyébként nagyon édes a gyermeked, néztem a képeidet! :D

2010. aug. 9. 08:43

Az én Storym:


Adott egy fiú és egy lány, AZ IGAZI NAGYBETŰS SZERELEM! Mindenki szereti a másikat, családokkal minden rendben....

A lány anyósa elkezdi a hülyeségeit, folyamatosan kölcsönkér (nem keveset! Több százezret), bukja a lakását mindenét, elmegy albérletbe! Mi még mindig kiállunk mellette, nem baj majd visszaadja pénzünket, majd rendbe jön z agya! És mi még mindig szeretjük egymást!

Minden tökéletes, lakás, autó, pasi vállalkozó, csajszi több boltnak az üzletvezetője.....


egy dolog hiányzik...

a Kisbaba!


Mindig vártunk valamire, nyaralás, lakás, autó, izé, stb......


És eljött a 2009-es év, döntöttünk babánk lesz! Két-három próbálkozás után pozitív lett a teszt!


Akkor már nagyon elég volt anyósból csak vitt és vitt! Megálljt parancsoltunk neki, hiszen már volt akire költenünk! Nme mondom már nem is kellettünk annyira:)


Hirtelen vesztettünk el mindent és mindenkit, anyagi csődbe kerültünk és mindenki eltávolodott tőlünk (család! nem a barátok).... nagyon rosszul esett, és soha nem fogom nekik megbocsájtani, hogy így viselkedtek velünk.....

Ha az anyukám nem lett volna, semmije, máég egy pelenkája sem lett volna a lányomnak....

(most félre en értsetek, nem kell mástól semmi, nekünk kell felnevelni a gyerekünket, de pl. az anyósom, szépen tud varrni, csak annyit mondott volna, vedd meg az anyagot, megvarrom) csak ennyi kellett volna......de még ennyit se:(


Jött az október, megszületett a Drága kislányom, akit mindketten Imádunk! Addig hozzáteszem a kutya nem érdeklődött....

Aztán a kórházba már ott ette őket a fene, ahogy hazajöttem a kórházból, másnap már jöttek 2től 8 óráig voltak itt! és megvoltak sértve, hogy órákra eltűntem?! és a gyerekem nem számít? szoptatni ,. altatni nem kell? mindegy, helyettük biztos megcsinálta más:S


jah... már a keresztelő miatt is komoly problémák voltak, nem az volt amit a vénk...elgondolt, a tesóm lett a keresztanya, a párom barátja a keresztapa (mert a nagybátja visszamondta mert a tesómmal ő nem lesz kerezstszülő) itt kapta a párom az első igazi nagy pofont!!!!

A keresztelőre SENKI nem jött el (mert Pesten volt, akkor estt decemberben az a nagy hó), második pofon, és mondhatnám a többi pofont amiket sorozatosan kap!!!!


Az anyósom itt lakik tőlünk két utcával lejjebb 4-5 alkalommal látta az unokáját, nem jönnek nem érdeklődnek, sem Mikulás, sem Karácsony sem Keresztelő, sem Húsvét, sem gyereknap, sem névnap, félre ne értsetek nem kell az ajándék, mert mindent megkap a tőlünk és az én családomtól! de nem hiányzik nekik? a gyerekem egy Tündér! Mint mindenki gyereke:)

A párom most már látja ezeket, tudom, hogy fáj neki, hogy mindenki leszarja, a lelke megvan mérgezve...imádja a nagyszüleit, mindig mondom hogy emnjen látogassa meg őket, de nem megy.....a családja azt hiszién tartom vissza, pedig nem igaz! én nem fogok menni, és a kislányom sem, ez tény , de ő mehetne, csak már nem akar!


Megvagyok sértve, bántva, nem karom többet őket látni, nektek mi a véleményetek? Ti mit tennétek a helyemben?

2010. aug. 9. 08:17

Sziasztok!


Érdekes a helyzeted, kicsit beletudom magam képzelni, nem sokára leírom miért... és várom én is a véleményeket!

Én azt vallom, hogyha a pasi ennyire megváltozott annak nagyon komoly oka lehet(szerintem nem csak a család)....

Nekem az a véleményem, ha végig tudod egyedül csinálni (eltartani egyedül a családod, akkor kezdj új életet)...

Nem kell eltűrni semmit, mi lesz a következő mindig csak te fogsz nyelni, és nyelni, Sosem leszel elég jó sem neki sem a családjának!


Ne haragudj, hogy ilyen őszintén válaszoltam a kérdesedre, de én ezt így érzem!

30. jomami (válaszként erre: 12. - Hancsalean)
2010. aug. 9. 06:51
Szerintem ha sérelem ér minket azt nem lehet elfelejteni és nem is kell. A sérelmeket kimondjuk, átérezzük és ha akarjuk megbocsájtunk.
2010. aug. 8. 00:58

"Az elvált anyát nem fogadja el a férfi családja, rokonai"


Előítéletek lehetnek, de előbb utóbb általában mindenkit befogadnak aki kedves és jóravaló.

2010. aug. 8. 00:53

Elkell felejteni,felkell dolgozni és gyorsan,nem rágódni rajta,az nagyon felesleges....))Attól nem javúl a helyzet,csak mélyítjük a sebeket vele!!

Változtatni csak mi tudunk,pozitív hozzáállással!


Mondani tudom,hogy könnyű,de én így is csinálom....))

Eddig bevált!

2010. aug. 8. 00:28

Az emberek már csak ilyenek, amióta világ a világ. Nehezen fogadják be az újat, kételkednek az ismeretlennel. Így van ez munkahelyen, családban.

Bölcsességgel lehet túllépni rajt.

2010. aug. 8. 00:07

Először is természet kérdése, hogy a bántásokat, akár testi, akár lelki, el tudja-e felejteni valaki.

Nem hiszem, hogy ezeket annyira könnyű lenne.

Még akkor sem, ha család van a háttérben, azaz saját gyerek.

Családpárti vagyok, de csak egy pontig.

Amikor már a gyerekek is érzik a bajt, és nem egymás megértése a cél, a szeretet mellett, akkor inkább válás.

25. Gabi0206 (válaszként erre: 18. - Hancsalean)
2010. aug. 7. 20:13

Félreértesz. Én egyáltalán nem gondolkozom ezen, nem akarok válni. Eddig azt hittem minden rendben. Férjem az, aki nagyon megváltozott, és egyre hidegebb. Ha ketten maradunk, már mindketten zavarban vagyunk.

De ha ő úgy dönt, hogy megy, én nem fogom visszatartani. Úgyis megbánja...

Azokat a nőket sajnálom, akik az anyagiak miatt kénytelenek együtt maradni egy olyan emberrel, akivel csak szenvedés, aki esetleg még bántja is.

2010. aug. 7. 20:06

Az én vérszerinti szüleim elváltak, mert apám csalta anyát és ivott. Utána ismét beleválasztott, csalta, ivott és az elején jó pár évig verte, vele együtt maradt, egy éve halt meg. Azóta van újra VIDÁM, KEDVES, MINDENT MEG LEHET VELE BESZÉLNI ÉDESANYÁM. Jobb lett volna ha ők is szét mennek az első pár évben.


Szóval ha engem kérdez valaki, inkább a válás, mint a képmutatás a gyermek érdekében, amit azután a gyermek szív meg a legjobban. Nem hülyék a gyerekek, megérzik ha valami nem működik, beállnak játszani a szülők kreálta színházába, de nem élvezik a játékot.


A teljességhez hozzá tartozik, hogy engem sosem bántott fizikálisan sem az édesapám, sem a nevelőapám.

23. mamcili (válaszként erre: 17. - Gabi0206)
2010. aug. 7. 19:42

Egyetértek veled.


Kétfajta gyerek van

az egyik válással a háta mögött nő fel

a másik családban, mégis mindkettő megszenvedi...

Érdekes dilemma...


csak a gyerekek miatt együtt maradni ?

Én nem tettem,

de mondhatni még...időben, kisebb volt a lelki teher mindenkinek...

és mégis nagy...

2010. aug. 7. 19:20

Soha nem értettem, hogy szavak helyett miért a pofonosztást választják némely "férfiak"???

Főleg úgy, hogy először kiállt melletted. Mi változhatott meg, hogy később, mikor már igazi család vagytok egy közös babával? Inkább azon kellene fáradoznia, hogy harmóniát teremtsen közted és a családja között!

2010. aug. 7. 19:18

Nálunk is állt a "válás zászlaja" egy képbe került másik hölgy miatt. 2 pici gyerekünk van. Én javasoltam a válást. Nem vagyok egoista, de nem viselem el a "kettőséget". Egy ponton túl inkább egyedül, mint megalkuvásokkal.

Most próbálgatjuk újból a dolgot, mert apa részéről, az eset után ment a "szánom-bánom". Egy "újrakezdést" mindenki megérdemel, de ha ezzel nem él, mehet amerre lát. Felejteni nem tudok, igyekszem, de nem tudok. Az igazat megvallva nem is tudom, hogy lehet-e?!

Nagyon türelmes vagy, én nem bírnám így cérnával.

20. hancsalean (válaszként erre: 19. - 8c73a5832e)
2010. aug. 7. 18:33
Az anya is így tesz, csak folyton előjönnek az emlékek...meg ugye a rokonság.
2010. aug. 7. 18:32
Nehéz. De én próbálom tudatosan eltemetni az agyamban a sérelmeket,kellemetlen,rossz dolgokat,jó mélyre.
18. hancsalean (válaszként erre: 17. - Gabi0206)
2010. aug. 7. 18:31
Most csak viccelsz ugye? Ennyi év után hálásan ezen gondolkodik?
17. Gabi0206 (válaszként erre: 15. - Hancsalean)
2010. aug. 7. 18:27

Persze, ez egyértelmű. Ők a legfontosabbak egy anyának. De ha az anya boldogtalan, szenved, azt a gyerekek is megérzik.

Egyébként most nálunk is rezeg a léc, párom 18 év után úgy döntött, lehet, hogy már abba kéne hagyjuk. Hát elég komoly dilemma. Ő sem tud dönteni. De csak a gyerekek miatt nem akarjuk folytatni.

16. hancsalean (válaszként erre: 14. - Rolvisa)
2010. aug. 7. 18:26
Tudja az anya, hogy túl korai volt, ha újból kezdené nem szülne még pár évig, amíg elég stabillá nem válik a kapcsolat és rendeződik a háttér.
15. hancsalean (válaszként erre: 13. - Gabi0206)
2010. aug. 7. 18:24
Azért az ember gondol a gyerekeire is.
2010. aug. 7. 18:05

Talán túl korán ment bele ebbe a kapcsolatba az Anya. Korai a gyerekvállalás.

Ez nem túllépés, mélyek a sebek ahhoz, hogy elfeledjen mindent.

Sok mindent meglehet bocsátani, elrakni a múltba, de az ütlegelés kicsit sok, nem?

13. Gabi0206 (válaszként erre: 12. - Hancsalean)
2010. aug. 7. 18:03

Nem lehet, és nem is kell elfeledni a dolgokat.

Ha már nem működik a házasság sem, akkor ki kell szállni.

2010. aug. 7. 17:58

Aztán megtörik a jég, az anya mindent kizárólag úgy tesz, ahogy "Nekik" megfelel. Azóta béke van, de az anya sebei mélyek...

Hogy lehet elfeledni mindent, ha muszáj?

2010. aug. 7. 17:57
Az anya 1 évig próbál érvelni, mindenki számára jó döntéseket hozni, de a férfinek csak az a jó, amivel teletömik a háttérből.
2010. aug. 7. 17:55
A kórházból kikerülve a férfi bántalmazza az anyát...
2010. aug. 7. 17:53

Az anya korábbra várja a gyermekét a sok stressztől, előbb is érkezik a vártnál. A férfi nincs mellette a kórházban, nem fogja a kezét, nem bíztatja.

A gyermek egészségesen születik és a férfi az anya szeretgetése, kényeztetése helyett közli találkozás előtt a telefonban, hogy megy a rokonság látogatóba. Az anya nem akar velük találkozni, erre a férfi eldurvul. A rokonság lerohanja az anyát, nem számít, hogy fáj a seb, hogy szoptatna, hogy még sose látta a rakásnyi népet.

8. a1baa7edcc (válaszként erre: 6. - Hancsalean)
2010. aug. 7. 17:52
Akkor az az anyuka mind a csaladot, mind a ferfit illetoen mellenyult.
7. Gabi0206 (válaszként erre: 5. - Hancsalean)
2010. aug. 7. 17:51
Hát ez nehéz ügy. Én nagyon haragtartó vagyok, nem is tudom mit csinálnék. A párod miatt jobb, ha elfogadod a közeledésüket, és jópofizol velük kicsit, de nem kell túlzásba esni. Azért érezzék, hogy még haragszol.
2010. aug. 7. 17:50
...ettől kiakad a család és lelkileg terrorizálni kezdik a férfit, akivel megromlik az anya kapcsolata, mert ellenségeskedni és durváskodni kezd, kimaradozni és öngyilkossággal fenyegetőzik.
1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook