Hisztériás roham egy légytől (beszélgetős fórum)

Eszembe jutott még a Mézengúz mese. Nagyon édes mese a méhekről, meg az emberekkel való kapcsolatukról. Egy méhecske szerelmes lesz egy emberlányba.:)) Neki már tetszene sztem.

(bár megmondom őszintén én nem félek kevésbé a madaraktól akkor sem, ha kedves madarakról olvasok..tudom, hogy nem bánt pl egy veréb..de akkor is jön a pánik..)

Nekem madárfóbiám van. Nagyon durván. Minden, aminek tolla van sokkot vált ki, rémületet okoz, döglött madár miatt is átmegyek a túloldalra. Nekem 4 évesen beleragadt egy papagáj a hajamba. Azóta van. 5 évesen még egy kakas is nekem jött.

A gyerekem az utcán már előttem megy és zavarja a madarakat az útból.:D

Hátul a tyúkudvarunkban összesen talán 2x jártam. ÉS egészen míg terhes nem lettem az elsővel, addig még csirkehúst sem ettem..sem semmilyen szárnyast.

A szárnysuhogó hangtól meg elönt az iszony.

Szóval tuti, hogy történt valami, ami kiváltotta belőle ezt.

Szia Lisa!

Az én most 6 éves lányom tavaly a szúnyogoktól rettegett annyira, hogy látszott a szemében a halálfélelem, és sok éjszakát nem aludt tavaly nyáron. Ha véletlenül betévedt egy a szobájába, hiába likvidáltuk, onnantól egész éjjel rettegett, immáron a semmitől.Nagyon nehéz volt.Próbálkoztam észérvekkel, hogy semmi baja nem lesz egy szúnyogcsípéstől, és üsse le nyugodtan, mert még azt sem merte. Ha rászállt, totál megdermedt, nem mert mozdulni sem. Volt, hogy kiabáltam vele, hogy kizökkentsem a pánikból, máskor egy halott példányt raktam a tenyerébe, és együtt megvizsgáltuk. Amúgy a többi bogárral is hadilábon állt. Aztán együtt csodáltunk fátyolkát, ami berepült az ablakon, pincebogarat gömbölyödtettünk össze, pókokat néztünk, bodobácsot,persze katicát, és mi is próbáltuk neki magyarázni, hogy ők is ugyan olyan élőlények ezen a földön, mint mi, emberek.Képzelje csak el, ha jönne egy óriás, és csak azért lecsapná, mert nem tetszik neki, vagy fél tőle. Idén nyáron már nincs halálos félelem, egyszerűen szól, ha van egy szúnyog a szobájában, lecsapom, és ő nyugodtan alszik tovább. Kitartás!

Kedves Lisa!

Ismerem az érzést, nekem egy 5 éves kislányom van. Tavaly a Duna parton halaztunk, amikor is a gyerek hisztériás rohamot kapott egy darázstól. Nem tudtuk mi a baja, először azt gondoltuk, hiszti. Aztán mikor szinte remegett a gyerek, rájöttünk ez nem hiszti. Meg is kérdeztük a nagyit, akinél előző héten nyaralt, hogy történt e valami atrocitás repülő álattal. Kiderült megcsípte a gyereket egy darázs. No hát a tavalyi nyarunk úgy telt, hogy nagyjából még a muslicától is rettegett a gyerek, nem volt hajlandó nyílt területre menni. Folyamatosan azt magyaráztuk neki, hogy ne féljen, ez az élet rendje, vannak reülő bogarak és vannak lábon közlekedők. A repülő bogarak félnek tőle, ezért csípnek, hiszen gondoljon csak bele, mennyivel nagyobb ő mint egy bogárka. Úgy tűnt, hogy meghallgatja az észosztást és ennyi. Idén nyáron már nem félt a repülő bogaraktól, bár a fél szeme mindig rajtuk, rettegése tovatűnt. Ja, múlt szombaton megint megcsípte egy darázs. Sírt persze, mert fájt, de egy órával a csípés után, már normálisan kezelte a hozzá közeledő rovarokat. Tömören tehát, szerintem ne ess pánikba, a lényeg, hogy halálos nyugodsággal magyarázd el neki, ez az élet rendje. Meg fogja érteni, lehet lesz néhány kényelmetlen hónap, de aztán meg fog nyugodni, nagyon okosak a gyerekek. Azért azt érdemes lenne tudni, hogy mitől alakult ki, mert akkor célirányosan arra vonatkozóan tudsz neki nyugodt magyarázatot adni, hogy nem kell félni.

Remélem tudtam segíteni!

Nálunk a gyerek a a múzeumokban régen divatos cipőktől kapott visítófrászt :(

Soha nem bántotta senki érte, mégsem volt hajlandó felvenni, apja vitte végig az ölében.

Aztán egyszer elhagyta.

Lehet a kicsinek meg kellene magyarázni, hogy vannak ilyen lényeg, akik repülni tudnak.

Amennyiben nem megy, egy orvostól csak kellene tanácsot kérni.

Nálunk ugyanez volt a hótól. Ha nem volt betontisztára seprve a járda, fel kellett venni, síkított, ordított. Egy mm jó nem mehetett a cipőre. Igaz, ő 2 volt. 3 évesen ugyanez volt a sebtől/vértől. Iszony műsort levágott, és még le is kellett ragasztani, a látvá ytól hisztériás rohamot kapott.Ez kb 1 évig ment. Azóta semmi nincs

Mióta tart?

Csak nekem furcsa, hogy egy ilyen kicsi gyerek már fóbiás. Sose látta tőlünk, hogy félni kell a rovaroktól vagy bármitől.

És akkor most ez így marad, semmit nem tehetek?

Alig 4 éves fiam fél a legyektől, szúnyogoktól, minden repülő rovartól. Mindig magyarázzuk persze, hogy nem bántanak, de nem változik semmi.

Ma a kocsiba beszállt egy légy, a gyerek sikított, a lábaival rúgkapált, és pánikba esve próbálta a biztonsági övet letépni magáról. Ijesztő volt látni, mennyire retteg.

Valaki látott már hasonlót? Vigyem pszichológushoz, mekkora lehet a baj?