Házimunka, a mumus (beszélgetős fórum)

Sziasztok! Nem vagyok GYES-en, sőt, gyerekem sincs. Viszont itthon dolgozom - vállalkozóként. Reggel felkelek, fordítok, ha sok van, késő estig . Ételt minden nap főzök, munka közben. Én is mindig mosok, vasalni nem nagyon - eleve olyan ruhát veszek, hogy ne kelljen (ezt a cikkíró figyelmébe is ajánlom). A mosogatással és takarítással segít itt-ott a párom is. gyakran egész hétvégéket is végig dolgozom (a múlt hétvégém is fordítással telt, e hétvégére is extra sok munka jutott). panaszkodni nem szoktam. Miért? Mert mindennek 2 oldala van. Az otthonülős életmód előnye, hogy magam osztom be az időmet (persze akadnak olyan tényezők, amik változtatnak a terveimen), nem kell munkahelyre utaznom, felkelek, atülök az asztalhoz, és már munkában is vagyok. Simán megfőzök úgy, hogy a hátam mögött fő a másnapi étel - hiszen mi nők, egyszerre több dolgot is tudunk csinálni. takarítani meg - hát kell, persze, de inkább az, minthogy napi 4 órát utazzak a munkahelyemre és 4-kor keljek (a férjem ezt teszi)... Én irigylem tőle a társaságot, ő irigyli, hogy alhatok és nem kell utaznom...

pontosan arrol irok hogy nem allok keseruen a mindennapokhoz, igen nekem is mindenki masnak megvan a dolga a vilagban sokszor ugyanazok neha kevesebb vagy tobb. Es? Ez az elet ez a termesztetes. Es arra szerettelek volna ravezetni titeket hogy ti dontitek el hogy elfogadjatok ezt es megprobaljatok elfogadni es jol erezni magatokat kozben es azt erezni hogy a ti kezetekben van az iranyitas, vagy inkabb keseregtek, masokat hibaztatok hogy nem segitenek sodrottok, es mindent kihivasnak vesztek. En megprobalok az elso szerint elni mindennap megkoszonni hogy elek es ilyen korulmenyek koztt mint most es nem rosszabb. es ha most meghalnek nem sajnalnam hogy tul sok idot vesztegettem el arra hogy nem elveztem hogy elhetek es nem vettem eszre milyen szerencses vagyok. es igazabol ezert nem ertem az ilyen cikkeket. Ok leirta hogy milyen nehez egy gyeses anyukanak. Es? Most mindenki idegyulik hogy igen az. hat akkor talan ez a legjobb hely ravilagitani hogy nem keseredjetek el van rosszabb is talan annak orultok hogy nem ti vagytok abban a helyzetben. Vagy mar annak sem?

Én Téged sajnállak, de nagyon. Ha valaki ennyire keserűen áll mindenhez, annak nagyon nehéz lehet megélni a mindennapokat. Ha Teréz anya szeretnél lenni, tedd meg nyugodtan, de ne becsméreld mások munkáját, illetve az abból fakadó problémáját! Igen, igaza van a cikk írójának! Nem egyszerű egy vagy több gyermek mellett dolgozni, háztartást vezetni, jófej anyunak lenni, nem elsárkányosodni, ja és mindemellett NŐnek maradni (kinyúlt mackónadrág, lenőtt hajfestés, ragyás bőr felejtő) és alkalmanként nem félájult 6napos hullaként ágyba zuhanni...

Mi van? Te csak olvasol, vagy meg is érted mi van leírva?

Hat sajnalak titeket hogy ilyen nehez az eletetek. Valoszinuleg mindenki masnak konnyebb. Nem azert sajnalom mert ezt kell csinalnotok, amit csinaltok hanem mert nem jut esztekbe, hogy milyen szerencsesek vagytok hogy csinalhatjatok, es meg csak meg sem probaljatok elvezni. Ez az elet es eldonheted hogy orulsz neki vagy mindennap megprobaltatasnak buntetesnek veszed. A sajat dolgotokat nehezititek meg. Kerdeznetek meg aki most veszti el a hazat milyen halas lenne ha takarithatna meg benne, vagy akinek nem lehet gyereke milyen szivesen etetne a sajatjat. Vagy kerdezzete meg egy embert aki betegsege miatt lebenult milyen szivesen mozogna tenne venne egesz nap. Szoval igen sajnalok nagyon mindenkit aki azon kesereg naphosszat hogy tennie kell a dolgat. Minden tiszteletem az oveke.

Mintha én írtam volna a cikket. Gyes-tanítok-fordítok. 5kor kelek, 11 után fekszek és sosem vagyok kész semmivel. Engem azzal a kérdéssel készítenek ki, hogy nem unatkozok? Nem, marhára nem unatkozok. Nincs időm unatkozni. De lassan vissza fogom sírni ezt az időszakot, mert hamarosan ovi és én is munkába fogok járni. Így legalább nem fogom úton útfélen azt hallani, hogy nem csinálok semmit. (na persze nem a párom, szerencsére)

Jó cikk. Én is sokszor megkapom hogy úgyis itthon vagy. Persze én nem dolgozom mellette mint te, csak rohangálás mindenféle ügyeket intézni, bevásárolni, főzni minden napra, etetni, fürdetni, játszani... szerintem ez is elég.

Amikor a házimunka szóba kerül az ismeretségi körömben, általában furcsán méregetnek a többiek.
Ugyanis be szoktam vallani, hogy számomra nagy mumusról van szó. Jelzem, nem tartom magam egy elkényelmesedett, lusta nőnek. Mégis. Engem egyfolytában frusztrál, hogy nincs kész a vasalás, megint foltok éktelenkednek a világos konyhabútoron, és még sokáig folytathatnám.

Ugrás a teljes írásra: Házimunka, a mumus