Halálfélelem (beszélgetős fórum)
Szabadidőmben otthon főzöcskézek, játszom a cicámmal, gitározok, a baréátaimmal vagyok, a telkünkön töltöm az időt, ott pihenek, meg kertészkedek.
Valahogy így:)
Hát érdekes gondolatok... csak hát ez yolan, hogy hiszem, ha látom... és csak Akkor fogom látni azt meg nem akarok, hoyg eljöjjön az Akkor...
Nem is tudtam, h leghet az Angyalokkal csak úgy cseverészni... nahát:D
Sziasztok. A halál egyáltalán nem 1 félelmetes dolog csak az ember gondolja így mivel nem tudja hogy mi van "mögötte" . Senki nem szűnik meg nem múlik el. Egyszerűen annyi történik hogy a lélek "kiszáll" a lélekhordozóból (test) és folytatja útját a végtelenbe folytatódik a végtelen körforgás. A halál nem 1 borzasztó dolog 1 csodálatos utazás kezdete, utazás 1 olyan helyre amit itt a földön az ember el sem tud képzelni. Mikor egy ember meghal a lélek elmegy az Istenhez a menybe és jól ki piheni magát angyalok kísérik el szóval senki nem lesz egyedül ] (alszik pár száz földi évet) hisz rengeteg minden történik vele itt a földön amit fel kell dolgozni ki kell pihenni ha kipihizte magát ismét reinkarnálódik attól függetlenül hogy mi a sorsa vagy vissza a földre vagy valahova máshova más létformába stb.
Szóval 1 álltalán nem kell félnetek semmitől. :)
Én megértelek. kiskorom óta én is sokat gondolok erre. Igaz nem vagyok pánikbeteg, de nem tudok megbarátkozni a gondolattal, hogy egyszer mindennek vége. Hogy meghalnak azok akiket szeretek és én is. Ha egy távoli ismerősöm meghal, az is eléggé megvisel, mert belegondolok, hogy soha többet nem látom.
Irígylem azokat , akik tudnak hinni abban, hogy van valami a halál után is..
Ez a negatívság igaz lehet, mondták már többen is.
A film meg napok kérdése és le is jön:)
Ez jó ötlet:)
Na igen, a barátommal kapcsolatban is...
Persze, vannak barátaim, de nincsenek minden pillanatban velem, nem pontosan így megfogalmazva, de említettem, hogy ha egyedül vagyok akkor tör rám.
Beszélgettem már erről anyukámmal, de sajnos sokat nem segít, Ő elég hamar elveszítette az édesanyját, így ha még az is megfordul a fejemben, hogy mi lesz, ha én is elveszítem őt, akkor már végképp annyi...
Szóval ezt ki lehet nőni? Nahát, ennek nagyon örülök.
képzelj el magadnak egy nagyon kellemes szituációt,én például azt képzelem mindig,ha baj van:a két fiammal,akik már nagyok,sétálok egy gyönyörű tengerparton,jobbra ott egy hatalmas hófehér szikla,ott a kék tenger,és a nagyobbik fiam hív minket,ahogy szalad a vízben,hogy menjünk mi is!
erőltess magadra valami ilyesmit,először nehéz,de utána automatikusan bekapcsolja az agyad,ha baj van.lehetőleg ne a barátoddal,mert ha elhagy ne adj isten,akkor ez az egész átmegy negatívba!
Nekem óvodáskoromtól úgy kb a huszadik évemig volt masszív halálfélelmem, ami többnyire egyedül tört rám, s mivel nem nagyon ragaszkodtam senkihez, egyedül is kellett megbírkózzak vele.
Ma már csak hébe-hóba fordul elő, úgyhogy nyugalom, a korral elmúlik. 16-17 évesen nekem is volt egy nagyon rossz szériám, de elmúlt, s az érzésre hálistennek nem emlékezem, csak arra, hogy volt. Neked is el fog múlni, csak nyugi! És kitartás :)