Háborítatlan szülés (beszélgetős fórum)
szegény már eléggé túlhordta és nagyon el volt keseredve, de biztattuk, hogy a pici tudja, mikor kell kibújnia :)
Már sokszor voltak jóslófájásai, amik abbamaradtak. Mi csak hajtottuk, hogy ez azért van, hogy aztán gyorsabban megszülethessen. Hát gyorsan született, mert este írt Kriszta, hogy küldjük az energiát és még aznap éjfél előtt született a csepp 4 kiló feletti súllyal :D
Gratula!
Nnna, császáros mamik (nem ti, hanem akik nem hiszik), ugye, hogy nem törvényszerű, hogy nem születhet természetes úton kisbaba!
Bárcsak az orvosok is elhinnék, komolyan vennék!
Képzeljétek!
Tegnap egy Angliában élő magyar mamami hosszas várakozás után otthon adott életet teljesen természetesen kisfiának. A pláne az egészben, hogy az első két gyermeke császárral született!
:)
Ma már tudom mennyire káros lehet a sok beavatkozás.
örülök hogy ezt leírtad. Igen nálad az volt a baj, hogy rossz volt a helyszín, nem volt olyan segítőd, aki hozzáértő :(
tanultál belőle, az a lényeg. Aokkal meg ne foglalkozz, akik önzőnek hisznek. Általában nem tudják, hogy milyen következményekkel járhatnak ezek a beavatkozások az babára nézve... hogy egész életünkben végigkísér bennünket a magzati életünk és a megszületésünk. Ez nem valami megfoghatatlan dolog. Gondoljunk csak bele, hány ember szeret magzatpózban aludni...
Azt hiszem, hogy a történet valahol ott kezdődik, hogy már évekkel a teherbeesésem előtt rémálmaim voltak a szüléssel kapcsolatban. Mindig ugyan az: megszülök, amit álmomban nem éltem végig, csak azt, hogy már a kórteremben fekszem és nagyon vérzek, hallom sírni a babám, tudom, hogy hozzák a folyosón, de sosem látom meg, csak az erős vérzésre emlékszem.
(De lehet a történetem az én születésemmel kezdődik)
Nem volt előttem ilyen típusú rossz példa, anyukám, engem kivéve, a testvéreimet igen könnyen szülte. Az első fájástól vagy magzatvízelfolyástól számítva 6 órán belül meg lett mindegyikük.
Sok gát volt bennem egész életemben. És még sajnos ma is.
Utáltam mindig nőgyógyászhoz járni, mindig előre görcsöltem.
A mikor terhes lettem sokat olvastam a szülésről, úgy gondoltam tudod mi vár rám, fel vagyok készülve. De meglepetés ért.
A vajúdás alatt:
-nem tudtam levetkőzni a gátlásaimat
-kétségbeestem,h. még csak ennyire vagyok kitágulva és miért ilyen lassú
-a másik szobából áthallatszó, épp a kitolásnál tartó szülő nő hangjai (egy komplikált szülés zajlott mellettem) hallatán bepánikoltam és elkezdtek leállni a fájásaim
-képtelen voltam kikapcsolni, elengedni magam, nem tudtam kizárni a külvilágot
-egyfolytában az zakatolt a fejemben, mikor leszek már túl rajta
-rettegtem a kitolási szakasztól, féltem, hogy nem fér ki a baba, hogy valamelyikünknek baja lesz
-bár ezer dolgot olvastam, ismertem, tudtam a szülés folyamatát mégis felkészületlen voltam
-fogalmam sem volt saját valós korlátaimról
-mindig azt gondoltam nekem magas a fájdalomküszöböm, de rá kellett jönnöm, hogy közel sem.
Eredmény, rettentően hosszú kínlódás után császár és nagyon lassú, fájdalmas felépülés, főleg a lelki, a testi az nem is. A császár okaként a baba inkomplett fejtartását jelölték meg.
És én azt is ide sorolnám, hogy nem a megfelelő orvost választottam, aki egyébként az egyik legjobb az adott kórházban. Aki egyébként nem jött be a szüléshez, amit nem is bánok. Azóta ahhoz a fiatal orvoshoz járok, aki ügyeletben volt a szülésemnél. Benne 100%-ig megbízok, úgy mint orvosban még sosem. És úgy gondolom vele menni fog a következő szülés.
Lehet, hogy ez furán hangzik, hiszen ő volt ott a szülésemnél, de akkor én voltam más és tudom, hogy rajta nem múlt semmi, csak rajtam.
Ma már tudom, hogy az én lelkemben lejátszódó folyamatok miatt alakultak így a dolgok. És azt hiszem, hogy ezekért is fordult be rosszul a szülőcsatornába a fiam és nem jött ki természetes úton. A gátakat nem tudtam feloldani magamban.
Nagyon hosszú időbe telt megértenem és feldolgoznom a történteket.
Megjelent a szüléstörténetem és voltak akik nem értették miről beszélek amikor azt írtam,h. mindent másként csinálnék ha újra kezdhetném. Én is azt hangoztatom és vallom, hogy minden fejben dől el.
Csak sajnos későn tudatosult ez bennem.
Mivel az első szülésem újra nem tudom végigcsinálni, én nagyon bízom abban, hogy a következőnél átélhetem mindazt ami kimaradt és mindent megteszek azért és remélem az orvosom is, hogy meg tudjam szülni természetes úton a babát. Majd valamikor. Még nem most.
Sokan szemrehányást tesznek, mert nem értik. Azt mondják önző vagyok, mert a gyerek a legfontosabb. Tényleg ő a legfontosabb. Azonban szükséges hozzá egy egészséges anya is, aki nem érzi azt, hogy már a szüléssel kudarcot vallott.
És pár hete észrevettem egy pozitív változást: álmomban megszültem és végigéltem minden pillanatát a gyermekem kibújásának. Felébredtem és elcsodálkoztam. :)
És azt mondták,h. a gátvédelem miatt van?
Érdekes, még itt Szekszárdon is egyre több doki törekedik rá többedik szülésnél, de most szült húgom volt osztálytársa, villámszüléssel 1 óra alatt, gátvédelemmel. Egyre többtől hallom, h. a dokija nem akar vágni, úgy hogy azt a kismama nem is kéri.
Szia.Én is meg voltam elégedve.A harmadik babánál azt mondta a dokim,hogy olyan jó a méhem,hogy ő javasolja a gátvédelmet.Ahogy ő fogalmazott nagyon jó adottságom van a szüléshez.
A férjem még nem panaszkodott ilyenre,hogy tág volnék.Dehát mindenki más adottságokkal rendelkezik.
akkor igazából túl sem hordtad ;)
nekem is 32 napos ciklussal fogant most a babám. Így mindenki okt. 9-re írt ki, de én tudom és a dúlám, meg a pesti doki, hogy csak 13 lesz a terminus napja
Én is ebben a kórházban szültem,meg voltam elégedve mindennel.Gátmetszés volt,de nem bántam meg egyáltalán,a barátnőm Bp-i kórházban szült gátvédelemmel 3 évvel ezelőtt.Most volt az intim plasztikája,sajnos nem segített rajta a Kriston torna sem,pedig évekig próbálkozott ezzel az alternatív megoldással,de mégis tág volt.
Nem véletlenül van ez a módszer kitalálva.
tényleg!
te olvastad már az Ina May könyvet?
külön VBAC-os fejezet is van ;)