Ha elutasít, abba belebetegszem... de nem bánom. Nélküle... (beszélgetős fórum)
Nekem soha nem szabták meg pl. hogy milyen legyen a hajam "csak" arra akartam utalni, hogy soha nem azzal jött össze a dolog akibe beleszerettem 😔 csak elfogadtam ami "jutott". Arról, hogy milyen az amikor viszontszeret akit szeretek, csak álmodhattam maximum. Meg őrlődhettem - mint most - hetekig, hónapokig, az elszalasztott lehetőségek miatt amik igazából el se jöttek...
Ez a baj. Ha kicsit is látszik, hogy nem lesz igazi, értem ez alatt, hogy teljesen fel kell adnod a személyiségedet, kár mellette maradni évekig. Csak azért, hogy legyen valakink.
X ismerősöm pasija megszabta, hogy milyen legyen a haja, mert ő olyant szeret, milyen ruhát viselhet, hova mennek együtt. Lehet, hogy más példád van, de az a lényege, hogy nem ugyanazt szeretnétek, akkor lépni kell időben.
Nem utasított el, sőt tulajdonképpen egész jól eldumáltunk...csak éppen túl nyuszi voltam, hogy elmondjam neki ... így nem is tudott elutasítani. Ha simán csak megpuszilom (... a száján...amit legszívesebben megtettem volna 😔) akkor meg közönségesnek gondol mert azért mégis csak a férfi kezdeményezze az ilyesmit. Most megint lesz miért szidnom magam úgy pár hétig hogy mi lett volna ha...Örülök, hogy más nem hajlamos az ilyesmire. Nagyon, ritka sz.r érzés.
Igaz nem ez a legpörgősebb, de nem fárasztanám az értékes időmet tovább rád!
“ Csak Rá tudok gondolni...és félek, hogy belebetegszem ebbe... “
Szerintem az vagy aki a fiatalabb pasiba zavarodott bele az meg paraszt módon vissza utasított. Annak a szegény lánynak épp az a baja (saját maga szerint) hogy soha nem volt semmi sráccal semmi, soha nem tetszett meg senkinek.
Figyelj, Sherlock, áruld már el, melyik volt az "előző" fórumom, mert kíváncsi vagyok rá :D Bár félek, elb.sztad, ugyanis (segítek) : a magát ütlegelő tizenéves lány NEM én vagyok. Ha olyan a stílusom mint az övé, akkor bocs, elég tucat stílusom lehet... Annyira egyszerű itt néhány ember mint egy faék, amikor azt hiszi, hogy minden vallomást ugyanaz a (néhány) felhasználó ír ki 😄 Amúgy meg vallomásnál nincs hozzászólási kötelezettség, sőt, a sima fórumoknál sincs 😄
Szánalmasnak?
Soha nem kúrnék félre azért, hogy megbosszuljak egy olyan dolgot, amit ketten csesztünk el!
Mióta elkezdted szórni ezeket a hülyeségeket, lett már férj is, meg 3 hete szerelmes lettél, de korábban
"Leélted úgy az életed nagy részét, hogy az akit kiszemeltél, soha nem mutatott semmilyen érdeklődést irántad, sőt lerázott. " de a maradékhoz mentél hozzá, de ő megcsalt...,nahát a maradékod kell másnak is?
Mit mondott a pszichomókusod egyébként? Voltál már a legutóbbi fórumod óta igaz?
Vajon ez a vallomás is olyan hosszú lesz, mint az utóbbi. Sok jó szándékú ember adná a tanácsot,csak nem látják, hogy te a negatív kifogások mestere vagy. :P
Engedd el gondolatban is ami elmúlt, saját magad bünteted a gyűlölködéssel.
Tényleg? Te minek neveznéd azt, hogy vissza akarod a tróger férjednek adni az általa okozott szenvedés legalább egy részét és még az se jön össze?
Maximum annyival, hogy most is olyanba szerettem bele akinél tudom, hogy esélyem sincs 💔 bármivel próbálkozom :/
Szerintem teljesen fals elképzeléseid vannak a lúzerségről. Attól, hogy nem csalod vissza, aki megcsalt, még nem leszer lúzer. A hozzáállásodtól annál inkább...
Hjuj de ismerős ez a sírás! Nem te bünteted magad?
Hát én nem. Akkor se ha normális pár sosem "jutott". A magamfajtákat szokták feleségül venni harmadik világbeli "bohócok" , azért, hogy léphessenek Putrisztánból vagy Santo Gettóból minél hamarabb. Az utóbbi sajnos velem is megtörtént...Mikor már túl nagy méreteket öltött a megcsalás a részéről (persze, még ahhoz is lúzer voltam, hogy visszaadjam neki amiket csinált, még az se jött össze) elváltunk.
"Egyrészt igen, mert normális külsejű/habitusú pasinak én sose tetszettem, csak azoknak akik a kutyának se kellettek volna." - ezt ám könnyen meg lehet fordítani, azt ugye érzed? Ezek szerint vagy a fejedben van baj, vagy a külsőddel (esetleg mindkettővel).
Egyrészt igen, mert normális külsejű/habitusú pasinak én sose tetszettem, csak azoknak akik a kutyának se kellettek volna.
Viszont az idézett szöveg azokra a személyekre vonatkozik akik ha 100-szor pofánvágják őket, 101-edjére se sérül a kóros mértékű önbizalmuk. Ezek ugyanolyan betegek mint én.
Nekem is csalódásokkal telt a fiatalságom. Mégsem gondolom hogy egy bohóctól függ a boldogságom. Jól elvagyok pár nélkül is.
Maximum valami kóros önbizalommal rendelkező egyén, aki ugyanúgy beteg mentálisan mint amilyenné engem tettek az "élmények"."
Szöval akinek netán te megtetszel annak az önbizalma és értékitélete, szépérzéke beteges?
Marhaság!
Ugyan miért betegszel bele? Az emberek találkoznak, vagy működik közöttük a kémia vagy nem. Ennyi. Együtt maradnak ha igen, ha nem szétválnak útjaik.
Azt se tudom, milyen az, hogy pozitívat tapasztalni, főleg nem szerelem terén. Mindig csak a megalkuvás, a "jó lesz ez is" és az, hogy én is csak érdekből vagy "jó lesz ez is" alapon kellettem.
Én például sosem "szemeltem ki" senkit, talán pont ezzel van a baj. Nézed-nézed, és hozzáképzelsz valami olyat, ami nincs is. Szerintem az élet öszesodor emberekkel, akikkel vagy lesz bármilyen kapcsolat, vagy nem. A negatív élmények után meg fel is szívhatnád magad, hogy bebizonyítsd önmagadnak, hogy másképp is lehet. Kevés ember van, aki csak pozitívat tapasztal, és rengeteg, aki a sok rossz választás után találja meg, akit keresett.
A megkeseredettségel csak magadat bűnteted...
Leélted úgy az életed nagy részét, hogy az akit kiszemeltél, soha nem mutatott semmilyen érdeklődést irántad, sőt lerázott. Végül elfogadtad, hogy neked csak a maradék jut mindig, persze végül az is elárult vagy elhagyott. Ettől ki ne keseredett volna meg? Maximum valami kóros önbizalommal rendelkező egyén, aki ugyanúgy beteg mentálisan mint amilyenné engem tettek az "élmények".
Nem tudom hány éves vagy, nem is fontos ebből a szempontból, a lelkünk az örökké fiatal, ha idősebb is vagy, akkor is megtalálhat a boldogság.
Szívemből kívánom Neked, hogy így legyen!
Próbálj arra gondolni, hogy vele, vagy mással, de biztos boldog leszel, hiszek a vonzástörvényében. Amikor nem görcsölünk rá valamire, sokkal hamarabb megtalál bármilyen vágyunk.
Már elmúlt a fiatalságom, az is csak olyan csalódásokkal telt amiket a mai napig nem tudok feldolgozni. Még egyet nem viselek el, főleg, hogy 3 hete másra se tudok gondolni csak Rá.
Lehet most így érzel, de hidd el, a jónál is van jobb, nem tudhatod mit tartogat még számodra az élet.
További ajánlott fórumok: