Gyerekkorom nyarai (beszélgetős fórum)

A napközis tábort kivéve nekem is pont így volt! :) De jó volt! :)

Apám pék volt, állandó ejjeles műszakban, hogy nappal legyen otthon valaki a két gyerekkel :)

Sokszor sütött kakaóscsigát, vendég volt rá mindenki :)

Kisiskolás koromban voltam Bp-en nyaralni. Minden nap program, minden nap mentünk valahova. Állatkert, vidámpark.

Nyaranta a nyaraló unokatestvéreimre kellett vigyázni.:D

De dolgoztam is minden nyáron 7-18 éves koromig. Hol lovat vezettem, hol az aratásoknál adminisztráltam.

Csak építőtáborba jutottam el már gimis koromban, ahol szintén melózni kellett.

De nem maradt ki nálam sem a bandázás. Bunkereket ástunk, fára építettünk házikót, ahova hágcsón lehetett felmászni.

Azért, hogy Sanyinak lehessen kérdése. Ennyi autó nem járt! Tsz-elnöknek és 1 családnak volt autója, 2 utcás faluban.

Ja, néha mentek konvojban gyakorlatozni katonák, oroszok és magyarok is.

Én sehol.

Iskolából voltam néha táborban.

Én jártam napközis táborba. Hogy, hogy nem lehetett megfizetni? Az pont annyiba került, mint a sima napközi, csak nem a suliba volt nekünk, hanem egy másik helyen. Én 9 éves koromig a 18. kerületben laktam családiházba. Elég nagy volt ez a kerület és ott volt a Rózsa utcában egy nagy terület, lehet, hogy sport pálya, ahol volt medence, ebédlő, kis bungalók és egész nyáron itt voltunk a tesómmal és az osztálytársakkal. Vittek minket moziba is. Strandra nem, mert volt medence:)

Mi is kint játszottunk az utcán. Tollasoztunk, bicajoztunk, rolleroztunk és ugró iskoláztunk mi is:D Így hívják azt, amit felrajzolunk és 1 és 2 lábbal kellett ugrálni, miután dobtunk. Én a bátyám miatt eléggé fiúsítva voltam, így nem fontam koszorút és nem babáztam, hanem katonásdit játszottam a fiúkkal:DDDD

Aztán beköltöztünk egy másik kerületbe egy panel lakásba, ahol meg lementünk a térre:DD Nem telefonálgattunk, hanem ha le akartunk hívni valakit, akkor elmentünk és felkapuztunk, vagy egyszerűen becsöngettünk, hogy lejössz játszani?:)

Emlékszem még ment az építkezés a lakótelepen és ahol mi jártunk az kész életveszély volt. Fogdostuk az üveggyapotot, felmásztunk a daruba, ha nem volt ott a kezelője, belemásztunk azokba a nagy kábeltartó hengerekbe és gurultunk vele:DDDD Szánkóztunk télen a fém szánkónkkal órákon át csúsztunk le a szánkódobról.

Reggel felkeltünk és reggeli után lementünk, majd ebéd környékén valakihez fel, ahol ettünk önállóan vagy ha otthon volt egy szülő, akkor megetetett minket, soha senkit nem zavart, hogy a sajátján kívül még 10 gyereket kell etetnie, mert tudta, hogy holnap és a következő napokban másnál eszik az ő gyereke:DDDD Estig lent voltunk.

A gyerekem is ott nőtt fel, ahol mi és amikor megláttam, hogy felmászik a z egyik épület tetejére, ahová én is felmásztam gyerekként, akkor majdnem szívgörcsöt kaptam:DDD

Szinte, de azért volt. Nekünk mindig azt tanították, hogy nem állunk szóba idegennel, nem megyünk el idegennel, nem fogadunk el semmit idegentől, stb.

Minket is féltettek, csak más dolgoktól. Nem az autóktól, hiszen amikor gyerek voltam, akkor az utcánkban hetente 1 autó ment el:)

mindenki vidéken nyaralt?

én meg,mivel vidéki gyerek voltam,pesten nyaraltam a nagynénémnél,

imádtam minden pillanatát,

reggel tejeskávét kaptam meg kiflit,

utánamentünk a Fehérvári úti piacra,

addig még kész lett az ebéd,mehettem hintázni,az unokatesómmal,

délután meg körbecsavarogtuk a környéket,

a Baranyi utcában volt egy Közért,oda küldött le mindig ha kellett valami,

pár éve amikor a lányom Pestre költözött,egyszer elmentünk megnézni,mi változott,semmi,csak nagyobbak lettek a fák,és a játszótér már nem volt meg,

elmentünk egészen a Feneketlen-tóig,

de imádtam ott lenni,

persze itthon mi is az utcán voltunk egész nap,

sokszor eszembe jut, jó is volt,

Falun semmi gépjárműforgalom nem volt, az utcán tollasoztunk. Meg felrajzoltuk krétával azt az ugrálós táblát, amin fél-illetve két lábbal kellett oda-vissza végigmenni. Reggel elment a kenyeres-tejes autó, meg talán dél körül egy busz.

Emlékszem, volt egy srác, akire rábízták a kishúgát, hogy szünetben vigyázzon rá. Sejtése sem volt az anyjuknak, hogy felültette a bicajra hátul, mindenféle rögzítés, gyerekülés nélkül, úgy nyargaltak a patakhoz, csak úgy lobogott a kicsi haja. Szétrakott lábbal, nehogy bekapja a küllő :)

Biztonságos volt a faluban játszani, az utcán voltam állandóan.

Viszont belefutottunk egyszer egy ismeretlen mutogatósba, még általános iskolás voltam.

De akkor még nem igazán szaladgáltak a cukros bácsik, meg szinte egyáltalán nem volt eltűnt gyerek, nem voltak gyermek-rablások, hogy majd valahol-valamikor ilyen-olyan célra elviszik fényes nappal.

Nem csoda, ha a mai szülő jobban félti a gyermekét. Még lakáson belül is sokkal több a veszélyforrás a sok elektromos kütyü és egyebek között.

Homokfal...fecske részekkel.Nem velem voltál gyerek?

A homokfalròl ugráltunk le. Mellette volt egy kis tò,lőtér.Volt légpuskám és céltábla.Hogy maradtam életben ez rejtély.

Anya nyáron vitt a közeli megyeszékhelyre a strandra.

,,Kirántotta,, hùs paradicsommal ,hogy ne kerüljön sokba.

De jó volt akkor istenem!

Más világ volt akkor. Sokszor bajba kerültünk, de nekünk 100x annyi szabadság jutott, mint a mai gyerekeknek. De ettől még én is paraanyu vagyok :))

Mondjuk más emberektől sosem féltettek, ma meg úgy érzem, bennem nincs bizalom az idegenekkel szemben, ha a gyerekeimről van szó.

Tesóm szénakazalról beleszánkázott abba a kampós szerszámba, amivel húzták ki a szénát-szalmát. Nem rohantak vele orvoshoz, helyette jól elkalapálták :D

[link]

Nálunk is vonyigónak hívták, hosszú nyele van.

A tyúkól nekem is kedvenc helyem volt:)

De felmásztam a disznóól tetejére is.