Gondolatok házasságról és gyermekvállalásról (beszélgetős fórum)

Nem érzed, hogy őszintén szeret Téged a párod és gyereket akar Tőled és ezért félsz a gyermekvállalástól is, nem?

A többi csak körítésnek tűnik.

A gyerek enm szoros kötelék egy férfi és egy nő között. Hiszen, bármikor tovább lehet lépni. A gyerek csak a bónusz, két ember szerelmének gyümölcse. Kötelék soha nem lehet, mert régen rossz.

Amíg nem rendeződik a kapcsolatod, véletlenül se szülj gyereket. Nem lehet egy kapcsolatot gyerekkel megmenteni és később a gyerek fogja meginni a levét.

Nekem volt egy csúnya válásom, és megfogadtam, hogy soha többet nem megyek férjhez, mert mindent tönkretesz. A mai napig vallom, holott legbelül alig várom, hogy a jelenlegi párom végre megkérje a kezem. Igaz, már most férjemként emlegetem. A gyűrű motivál, nem a papír.

Tudom milyen évekig egymás mellett élni, amit házasságnak hívnak. De egyébként nem különbözik egy kollégiumi bandázásnak. És mennyire tönkreteszi érzelmileg az embert az üresség és a kiégés. A beletörődés, hogy ez ilyen, elszúrtuk. Én 7 év után elváltam, igaz ehhez kellett a jelenlegi párom, Ő adta meg a kellő lökést ahhoz, h rendbe hozzam az életem.

Ezzel nem azt akarom mondani, h a Te házasságod menthetetlen. Én is többször megpróbáltam rendbe hozni, de ehhez két ember kell. Az én történetemben csak én akartam.

Egy jó pillanatban üljetek le és beszélgessetek a kapcsolatotokról. Ha partner benne, akkor túl tudtok jutni egy ilyen válságon.

Csatlakozom az előttem szólóhoz... Nagyon modern gondolat az, hogy egy házasságot nem lehet megmenteni egy gyerekkel... No de ez a házasság még nem ment tönkre! Nem hallottuk azt, hogy veszekednak, hogy nem bírják látni egymást. Csak a tűz ég másként, ami normális. És ki gondolja azt közülünk, anyák közül, hogy a gyerek nem fontos, és nem tart össze? Egy olyan fontos kapocs közöttünk, (jó nálunk 3 kapocs is van:) ), és egy olyan, mindkettőnknek fontos cél, hogy onnan kedve, hogy az új élet megfogan, minden értelmet nyer, a kapcsolat minősége változik, igen megtanulunk lemondani dolgokról egymásért, és a közös gyermekünkért. Nem azért, hogy minden lehető anyagi dolgot megkapjon, hanem, hogy olyan érzelmi fészekbe kerüljüön, amire szüksége. Nem lesz egy ideig annyira fontos a szex, de vissza lehet találni egymáshoz, és lehet egymást kényeztetni is, gátmetszés ide vagy oda. hidd el, sokkal jobb a házasság megújításához egy kis bőgőmasina, mint egy szexi fehérnemű. Megint meg lehet tanulni vágyni a másikra, mert nem jön minden össze egy napon belül, minidg abban percben, amikor megkívánod. És lehetne ragozni. Igenis, fontos a család, meg kell teremteni, küzdeni érte vállvetve, egymás kezét fogva... És nem odébb állni, amikor azt látjuk, hogy esetleg alábbhagy a lángolás, hanem elfogadni, hogy a kacsolat érettebbé válik, és rájönni, hogy ennek megint van varázsa, csak nem uagyanaz...

Arra voltál kíváncsi, hogy mi jutott eszembe a soraidat olvasva... Mindenképpen kell a kuckó, ahová születik az a baba, de azért nehogy már a kuckó miatt ne legyen esélye az életre.... Meg kistestvérre esetleg, mert kiderül, hogy késő....

Ezt a cikket akár én is írhattam volna, szinte ugyanilyen helyzetben vagyok én is, bár én nem sírom el magam a gyerek témára és a párkapcsolatom is rendben van.

Mint ahogyan többen leírták, a fő probléma a párkapcsolat, hisz azon áll, vagy bukik minden. Azt kellene rendbe hozni, vagy ha nem lehet, akkor elvarrni a szálakat. Persze a többi dolog is fontos, de ez az elsődleges.

Ha gondolod kedves cikkíró, szívesen beszélgetnék veled privátban, úgy érzem igen sok a hasonlóság köztünk.

"Például régen rossz, ha egy házasság "célját" a gyermekben látja valaki, és azt gondolja, hogy az majd tartalmat ad neki. Ha két ember együttélése alatt nem fejlődik, nem változik, és nem tesz bele új dolgokat a kapcsolatba, akkor a kapcsolat elfárad, kiüresedik"

EZ A MODERN VILÁG!!!! Áhhhhh :(

Nagyon szomorú ha a jelen átlag emebre csak ezt szajkózza, ha már nem tudsz újat a házasságba vinni, válni kell, újat keresni.

SZERINTETEK az "Új" meddig új? 1-2... 5 év. és akkor ismét keressük az újat.

Nem ennek az ideológiának egyszer és mindenkor véget kellene vetni, meg kell tanulni egymást mellett, egymásért élni és nem csak az áldozatokat keresni a kapcsolatokban.

Igenis a CSALÁD - apa, anya, gyerek/ek - a társadalom szilárd alapja. Ez sok évszázada így van és úgy a jó ha sokan hiszünk a tartós házasságban, aminek pedig a titka, az egymás elfogadása, olyannak amilyen vagy, hibákkal problémákkal együtt, örömökkel, bánatokkal.....

És ehhez a gyerek is hozzátartozik.

Sok gyenge pont van ebben a gondolatmenetben.

Például régen rossz, ha egy házasság "célját" a gyermekben látja valaki, és azt gondolja, hogy az majd tartalmat ad neki. Ha két ember együttélése alatt nem fejlődik, nem változik, és nem tesz bele új dolgokat a kapcsolatba, akkor a kapcsolat elfárad, kiüresedik. Ezt egy gyerek nem fogja megoldani, attól nem fogja egyik fél jobban becsülni, szeretni, tisztelni a másikat, nem kap tőle többet. A gyermekvállalásra a legrosszabb indok a házasság javítása, ez szinte mindig fordítva sül el.

Az írásod végén homályosan célzol arra, hogy nem voltál mindig épp tökéletes társ a párod számára. Ha ez így van, akkor inkább azzal kellene foglalkoznod, hogy azzá válj, nem pedig végig azon siránkozni, hogy ő kiábrándult belőled, te meg nem akarsz gyereket.

Nekem az egész cikktől az az érzésem van, hogy te olyasmiket akarsz megkapni a családtól, amit gyerekkorodban nem kaptál meg a sajátodtól.

De ez sajna nem így működik. A saját család nem arra "való", hogy támogasson téged. Épp ellenkezőleg, rengeteg türelmet, időt, szeretetet igényel, azaz neked kell bele fektetned sok mindent. (Ez nagyjából a párkapcsolattal is így van.)

A szüléssel és a munkával kapcsolatos gondolatmenet kissé "nyafogósan" hat, úgy tűnik, mintha kifogásokat keresnél. Nem hiszem, hogy gyereket kéne vállalnod, szerintem még te sem nőttél fel egészen.

Beszélj a férjeddel, hogy ő akar-e egyáltalán közös gyereket, ha igen akkor úgyis minden megy a maga útján, ha nem akkor pedig nincs miről gondolkozni.

Sok boldog évet kívánok.

Szia!

Szerintem elsősorban a párkapcsolatot kellene rendbe tenni! A mindennapos gondok, a pénz hajszolása bizony elég sok energiát felemészt és előfordulhat, hogy már nincs erő és türelem egymáshoz. Manapság sokaknál vannak/lehetnek hasonló dolgok, de, ha ezeken túl tudtok lépni és együtt, közösen akarjátok a problémákat megoldani, akkor nem lesz gond. Közös erővel, együtt a közös célt elérni.

Írod, hogy a férjed már nem úgy néz rád...hát, először is beszélj vele komolyan erről! Aztán tégy érte, hogy úgy nézzen Rád! Ennyi év után előfodul, hogy kialszik a tűz(pont a mindennapos gondok miatt), de ha a parázs megvan, csak egy szikra kell:).

Kíváncsi lennék, hogy mit válaszolt erre a levél címzettje...ha Ő a legjobb barátnőd, akkor Ő nyilván nagyon jól ismer és adhatott olyan tanácsot, amit érdemes megfogadnod...

Fontos, hogy tisztába gyere önmagaddal, hogy tudd, mit akarsz az élettől, mi a fontos, mi a célod és ezért mire vagy képes. Hajrá!

szia

az első gondodra szerintem egy jó dokit keress akiben megbízol és esetleg támogatja a gátvédelmet, és félelem kipipálva :) ha igazán szeretnél babót, akkor bízol egy dokiban és ezzel le tudod, gondolj bele, hány és hány nő végig bírta csinálni, és lett 2. és 3. gyereke is!

Párkapcsolat, ez lehet akár egy normális fázisa is egy kapcsolatnak, s akár az is okozhatja, szinte csak vagytok egymás melett extra közös célok nélkül, ez kiégeti nagyon a kapcsolatot, nincs izgalom, közös vágyakozás, várakozás. Szerintem beszélgessetek, no és kérdezd meg ŐT! Szeretne-e még veled babát egyáltalán?? Ha igen, akkor nincs veszve a dolog, csak kicsit oda kell tennetek magatokat egymásért.

Jah a ház, kocsi, az idővel szerintem lehet egy gyermek mellett is, ha pénzt nézi valaki, soha nem lesz gyereke - no nyílván azért legyen annyi jövedelem amiből meg lehet élni.

Minden jót!

S kívánom legyen egy meghitt családod előbb-utóbb!

:S Sztem is az a baj, hogy nem vagy biztos a kapcsolatotokban - és nem megadban. Először is ennek kell valahogy utánajárni, hogy hogy is ondolja a férjed - lehet csak tényleg az a gond, hogy csak sodródtok az árral, és ezért ilyen a viselkedése is, ez elég természetes dolog - emberek vagyunk, ez van....:S

A szüléstől tényleg nem kell félni, nincs olyan gond, amitől tartasz, úgyhogy akár el is felejtheted! ;)

Egyébként pedig minden jót! :)

Kedves Lara!

Egyetértek az előttem szólókkal.Szerintem is az zavarhat téged a legjobban,hogy már nem olyan a kapcsolatotok,mint rég.Szeretnél babát,a leírtak is mellette szólnak,hiszen elsírod magad,ha a gyermekről van szó,a gyermekkel kapcsolatos gondolatokról.

A gátmetszéshez kapcsolódóan: nem kell tartanod tőle.Szó sincs olyasmiről,amiről írtál.Illetve hát csak a saját tapasztalatom tudom elmondani,de nem volt semmi olyasmi,amit te gondolsz a szülés utáni következményekről.

A szüléstől sem kell félned.A csodálatos benne,hogy utólag visszaemlékezve nem a rossz dolgok jutnak eszembe,hanem amikor meglett a baba:)Amikor megmutatták.Nagyon jó volt látni.Te is ugyanígy lennél vele.

A pároddal kapcsolatban nem tudok,nem is akarok tanácsokat osztogatni.Jó lenne ha újra beléd tudna szeretni,ha újra te lennél neki a legszebb,és a legjobb,és az életetek a gondok ellnére is boldog és szép lehetne,és meglenne végre az hét-nyolc hónapos pocak is,majd pedig a babuci.

Hú nehéz:(A félsz mindenkiben szerintem ott van de amikor odakerülsz, hogy világra hozd a kisbabád akkor nem az lesz a "fontos"hogy vágnak vagy milyen lesz utána hanem a pici kis emberke odabent Ő érte bármit!:)

Ne félj én úgy érzem Te nagyon szeretnél egy kisbabát a félsz miatt ne engedd el magad mellett a lehetőséget:D