Gátjaink (beszélgetős fórum)

Trevels,neked mik a negatív gondolataid,gátjaid?

Hátha segíthetek:)

Szia,

"Próbáltam pozitív lenni, de ilyenkor úgy érzem saját magamat hazudtolom meg, mert érzem, hogy belül teljesen negatív és reménytelen vagyok." - mondod.

Szerintem itt van a kutya elásva. (S ezzel nem vagy egyedül, ne ijedj meg!)

A pozitív előretekintés és látásmód az nem olyan objektív fogalom, mint ahogy megszoktuk egyéb esetekben. Ha pl. eltöröd a kezed, s azt mondod, hogy "nincs is eltörve a kezem", akkor meghazudtolod magad (v. a valóságot?), mert az bizony el van törve.

De a gondolat, a gondolkodás mechanizmusa nem ilyen!!

Valóban, ha minden frankó, akkor könnyen "pozitív" az ember, ha pedig gond van, könnyen "negatív". Az nem "kunszt".

ATTÓL IS EMBER AZ EMBER, HOGY KILÁTÁSTALANSÁG ESETÉN IS MEG VAN BENNE AZ ÉLETERŐ TOVÁBB MENNI, S A VÉGSŐKIG A MEGOLDÁST KERESNI.

Szóval.

Ha a gödörben azon gondolkodol, hogy hogyan másszál ki, s biztos vagy benne, hogy így vagy úgy majd csak kikapálódzol, az energiát és ötleteket ad, de akár egy, a "gondolat által bevonzott" megoldás lehet a segítség.

Ha azonban a gödör fenekén ülsz, szülöd egymás után a negatív gondolatokat, akkor egyrészt leblokkolod az agyad nyitottságát, ötletgazdagságát, s elmegy melletted minden segítség.

Ha pozitívan gondolsz a jövőre a jelen rossz, s kilátástalan helyzet ellenére, akkor nem meghazudtolod magad, hanem a "gödörben" nyitva hagyod azokat a csatornákat (minden csatornát!) melyek kihozhatnak onnan. EZ A LÉNYEG.

Hogy számodra mi az eszköz, a motiváció, a kapszkodó, ez teljesen személyreszabott, személyiségtől, adott körülményektől, stb. függő dolog. Itt, természetesen, csak általános tanácsokat tudunk adni, olyanokat, melyek mindenkire vonatkoznak.

Üdv: Travels

Teljesen természetes az,amikor megváltozik körülöttünk jó néhány olyan momentum,amit biztosnak véltünk,hogy azt érezzük elveszítettük a lábunk alól a talajt.

Szerintem légy türelmes és ne akard egyik napról a másikra,hogy olyan nő legyél,mint amiket a hülye filmekben mutogatnak,mert az csak film.

Egyszerűen hagyd ,hogy történjenek a dolgok,ha rosszak ne vedd magadra,hanem nézz tovább.

Tudod,amikor így van az ember,hajlamos azt hinni ,hogy minden az Ő hibája,miatta nem sikerül.

Pedig nem így van.

Gondolj bele.Biztosan voltál már olyan helyzetben amikor úgy érezted,szar minden,semmi sem sikerül,aztán évek múltán úgy érezted,milyen jó ,hogy nem sikerült,mert akkor most nem ez lenne.

Hát ez a helyzet is olyan.

Most kilátástalannak tűnik ,de nem tudhatod ,hogy ebből a szikkadt és kirepedezett földből ,milyen virág nyílik majd.

De nem kell ,hogy már most virág legyen a kezedbe,csak képzeld el ,ahogy nyílik.

Légy türelemmel.

Köszönöm. Nem, tényleg nem vagyok egyedül, ez igaz.

Az viszont, hogy nem tudom elfogadni az új helyzetet, nem igaz. Épp ez az, elfogadtam, valamilyen szinten még örültem is neki és eleinte tényleg egy kiindulópontnak vettem az új életemhez. De lépni nem tudok, mert nem engednek a körülmények. Nem jön össze semmi. Próbálkozom még, 2 hónap tényleg rövid idő...talán én túloztam el...türelmesebb kéne legyek...de addig se akarnék teljes depresszióba esni, ezért írtam ide. Sok könyvet olvastam arról, hogy a gondolataink, érzéseink alakítják a külső világunkat és ezért félek, hogy velem van a baj. Mert én belül teljesen sötét, negatív és pesszimista lettem. Ettől akarok szabadulni.

Én úgy érzem,javíts ki ha tévedek,hogy a gát,amit nem tudsz áttörni az az,hogy még mindig nem tudod elfogadni,hogy ami történt ,megtörtént új helyzet adódott.

Vedd számba ,mid maradt biztos pont,ami nem változott.

Szüleid,barátaid ,kislányod,stb.

Lehet ,hogy a biztonságérzetedet visszaadhatná,néhány beszélgetés,vagy segítség a részükről.

Abból gazdálkodj amid van és nem vagy egyedül,gondolom.

Ha mégis ,akkor el kell űznöd azt az érzést,hogy egyedül,nem lehetsz teljes és öntudatos ember.

Az vagy.

Nincs szükséged senkire ,hogy "egész " légy.

Ha vannak melletted olyanok akik szeretnek,akkor mozdulj ki és beszéld ki magadból ami bánt.

Ha egyedül vagy,akkor élvezd az egyedüllétet,és gondolkodj el ,mi az amit nem tettél meg,amikor még férjnél voltál ,de szeretted volna...

Már huszadjára olvasom a hozzászólásaitokat, még a sajátomat is. Mégis mivel kezdjem? Átgondoltam a történteket már rengetegszer és tudom mit kell tennem, ahhoz, hogy lezárjam a múltat és kilépjek belőle. De nem sikerül. Itt vagyok benne nyakig.

A depressziót lassan már vizualizálni tudom, mintha látnám, hogy megint elindult felém. Bár így látnám a jó dolgokat is. Már félek az élettől. Egyetlen örömöm a lányom, de hozzá sincs már türelmem, mert az agyam folyton máshol jár és a sírás fojtogat állandóan. Állandóan tehetetlenséget érzek. Egyedül a nyugtatók segítenek, de nem akarok többet szedni.

2 hónap rövid idő,egy élet teljes átformálására és megváltoztatására.

Én azt mondanám,kedves Kinga,hogy először gondold át újra az egészet,mindazt ami történt,kicsit pozitívabb szemszögből.

Pl,akik megbántottak,vagy benne voltak az "összeomlásban",ne úgy gondolj rájuk,hogy ellened követték el,hanem úgy ,hogy magukért tették.

Ha erre a pontra eljutsz,talán addig is menni fog,hogy mi a következő lépés immár magadért.

Ne pazarold az érzéseid negatív érzésekre,dühre,szomorúságra,más hibáztatására,hanem próbáld meg elfogadni a mostani helyzeted egy új kiinduló pontnak.

Persze erre már mondhatod,hogy "húú ,ez aztán a szar helyzet!",mert ez az igazság,felesleges lenne elferdíteni,de akkor sem más emberek,vagy tettek és nem magad felé irányul.

Ha le tudod zárni a múltat és nem kalandozik el folyton a figyelmed a jelen helyzet megoldásáról,akkor már nyert ügyed lesz.

Ne légy türelmetlen ,idővel menni fog,addig pedig erre az időszakra is szükség van.

Fel a fejjel.

Próbálj meg tudatosan új dolgokat tenni,amik elősegítik azt,hogy örömet találj a változásban.

Azt hiszem ,csak ennyit kellene tenned,de ezt sem egyik napról a másikra,hanem csak ahogy jön:)

Hát nem akartam konkrétumokat írni, de azt hiszem muszály lesz. Igen, a negatív gondolatok vagy érzelmek onnan erednek, hogy az életem mindenféle téren összeomlott kb. 2 hónap alatt. (család, anyagiak stb.) Bármibe fogok kudarcot vallok. Bármibe fogok, ott lappang bennem a kérdés, mi lesz ha nem sikerül? és persze nem sikerül. Az önbizalmam egyenlő a nullával. Próbáltam pozitív lenni, de ilyenkor úgy érzem saját magamat hazudtolom meg, mert érzem, hogy belül teljesen negatív és reménytelen vagyok. Nem akarom elnyomni magamban a feszültséget, félelmet, egyszerüen meg akarok szabadulni tőle!

Több mint 2 hónapja jógázom, de pszichésen nem segít. Próbáltam meditálni, de nappal nem tudok, este pedig belealszom. Nem tudom hogy kezdjem el, milyen technikával, de úgy érzem nagyon mélyre kell ásnom.

Ha van valamilyen ötlet légyszi segítsetek, mert ez már nagyon gáz. Nyugtatóztam magam hetekig, mert egyszerüen nem bírtam máshogy megnyugodni. Szeretném végleg abbahagyni a nyugtatók szedését és valamilyen módon megszabadulni ezektől a félelmekől, mert tudom, hogy ezek gátolnak mindenben. Köszönöm a segítséget mindenkinek.

Szia,

Nagyon általános a kérdésed, az előttem szólóknak igazuk van, a negatív gondolatoknak ezernyi oka lehet.

Ha a negatív gondolat bármilyen valós fenyegetettség miatt van (anyagi gond, betegség, kapcsolati probléma, stb), akkor elemezni kell a helyzetet, stratégiát kidolgozni és elindulni az úton. A negatív gondolat nem béníthat le, mert minden gondolat önmagához hasonlót szül, s ebből a spirálból /gondolati spirálból!/ egyre nehezebb kijönni.

Ha a negatív gondolat u.n. endogén (elnézést az idegen szóért, csak akkor használom, ha feltétlenül szükséges), azaz nincs külső oka (pl. a depressziók egy része ilyen), akkor egyedül sajnos húzós kijönni a spirálból. Külső segítség kell legtöbbször.

Üdv: Travels

Segítenék,de most nem megy.

Tudod mit?

Maradjunk a negatív gondolatoknál.

Elmondanád mik azok és ,hogy miért nem tudsz nem ,vagy máshogy gondolni rájuk?

Kitartás-ha adhattam 1 tanácsot-MEGÉRI, higgyjétek el-szerintem-persze :)

Nekem ebben a szivem segít az eszem inkább visszahúz(na)-de már nem engedem tudatosan..

1x olvastam , hogy az ész (elme) azt csinálja amit a sziv diktál. Bár van, hogy fordítva láthatjuk ezt.

Nekem iszonyú kísértés volt legyQzni, hogy ne sérüljek azzal hogy nyitott lettem , elengedtem a félelmeimet, sérelmeimet, aggódásaimat a HITem segítségével.

Sziasztok!

Hogyan lehet semlegesíteni a negatív gondolatokat?

hagyom, hogy történjenek a dolgok- kivülrQl figyelve a reakcióimat-nem engedem ,hogy URALKODJANAK felettem..

Egyetlen kivétel a Szeretet,Szerelem,Hitem "ÖRÖK" harca(i)-ott igen, ott ÉN IS, AZAZ AZ EGOM elbukik néha csak "most már" Hála-Istennek.

De szerencsém mindig felemel a "Jobbik oldalam", AZAZ A PÁROM. :) 35 éve

Egyébként gratulálunk Neked SZERETETTEL a megnyitó-hozzászólásaid A Fórumjaidhoz-egyszóval,illetve egyírással:nagyszerü , de nehéz ügyet vállalsz fel velük.

Igen, hajlamosak vagyunk ezt mondani, mi emberek (;oD), de tulajdonképpen talán egy esetben lehet tényleg elfecsérelt, kidobott idő: ha nem tanultunk belőle semmit, ha úgy telt el, hogy tényleg nem hasznosítottunk belőle semmit, mert akkor sem a jelenben éltünk, hanem a múltban, vagy a jövőben, vagy a légvárak világában.

Ez jó! :o))

Én is így gondolom.Meg úgy is,hogy tiszta nevetséges amikor azt mondják az emberek,hogy valamire vagy valakire időt fecséreltek,meg amikor azt mondják rá áldoztam x évet...?

Mégis kinek a döntése volt?

Tehát nem áldozat,vagy fecsérlés volt,hanem egy döntés.

Aki pedig a mának él,annak nem létezik az idő fogalma.

Van egy kedvenc idézetem ,valahogy úgy szól:

A Fehér embereknek órájuk van,nekünk meg időnk!:)))

"számít, miért akkor és nem hamarabb."

Erre írtam ,hogy ez nem számít.

Az viszont igen,hogy mi okozott benne gátat,amit épp akkor ott tudott csak ledönteni.

Bár szerintem ebben sincs semmi különleges.Egyszerűen az emberek,szeretik a biztos dolgokat,még akkor is ha nem jó,de megszokták ,az életük részévé vált.

Sokáig tűrnek,mert félnek változtatni a helyzeten,kilépni egy másba,egy újba,inkább élnek a megszokott,de biztos rosszban.

Aztán egyszer csak jön egy pont amikor minden "egy húron pendül",az akarat,azt ész tettekre sarkalja és azt tudja mondani,hogy "na most van elég!"

Részünkről az öröm! :o))

Neked is további szépet!