Fenn kell tartani a vadászösztönt? (beszélgetős fórum)

Tehát ha eleinte megteszel valamit amit élvezel és jó, de később visszakozol, mert mások megteszik fűvel fával, az Neked nem azt jelenti, hogy az eleinte hazugság volt? :)

Több dolgot közvetít: bizalomhiányt, önérdekeltséget, és a másik letojását, ha már az állítólag annyira nem rossz, és élvezhető dolog de mégsem! :D

:)) Azért néha vannak mélypontok, de törekszem. Egyébként igen, ha van egy célom, azért küzdök a végsőkig, egészen addig, amíg bírom. (ok, pasiért nem, a pasi nyomuljon ugyebár)

Igen, tudom, hogy nekem mi a fontos, mikor vagyok elégedett és boldog. Ezt a sok tapasztalatnak köszönhetem, volt egy csomó rossz. És ha ezt tudom magamról, és ezeket megvalósítom, akkor elégedett leszek, ahhoz pedig, hogy valakit boldoggá tegyek, nekem is jól kell éreznem magam a bőrömben.

Ha valaki nem így gondolkodik, az előbb - utóbb úgyis kiütközik, és vannak dolgok, amikből nem tudok engedni. Ilyen pl. a hűség. Amúgy nagyon megértő is tudok lenni, persze, de hasonló elvek szerint kell hogy éljünk, mert ha nem, abból csak nézeteltérések vannak. Az meg van elég a munkahelyen meg bárhol máshol. A kapcsolatom legyen egy boldog kis sziget a mindennapokban. Mert ha nem az, akkor jobb az egyedüllét.

A munkában leszívnak energiával úgyis. Ha még otthon is leszívnak, akkor mi maradok?

Igen,működtetni kell,de úgy,hogy nem csak a másiktól vársz el dolgokat,hanem te is odateszed magad maximálisan. Kapise?:)

Ha te azt nézed,hogy a másik most megint nem tett semmit,akkor te sem fogsz tenni,akkor nem szereted az illetőt.Akkor tényleg puszta érdekből vagy vele,valamit valamiért.

Ha tudod,hogy megtetted amit kellett,többet is,és mégsem tesz semmit,akkor legalább azt is tudod,hogy nem te hibáztál.

Valóban, Sajnállak ha ilyen kapcsolatot éltél meg. Az tényleg nem kellemes. Én meg olyat ahol a mosolyjeleimre dacosságot kaptam, és a tetejébe azt hogy nem vettem komolyan a hölgyet.:)

Tudod nem azzal van baj ha az egyiknek rosszabb napja van, hanem a dolog ott kezdődik ha az a rossz periódus állandóvá válik. Magyarul egyik ember sem tarthatja a másikat a mocsár felett úgy hogy ő is egyenesen jár.:)

Egy kis matek (vagy villamoshálózat elemzés, kinek mi..)

Mindenki egy szinusz hullám. Ha két szinusz hullám egymásra talál és egymással ellentétesen rezegnek, így egymást kiegészítve, akkor a hullámvölgyek nem vészesek és kioltja egymást a két hullám, azaz egy harmonikus, ideális állapotot kapunk.

Viszont ha a két hullám azonosan rezeg, közösek a hullámvölgyek, akkor csak felerősítik egymást és az egyik hullám "rosszabb napján" kész katasztrófát okoz a másik hullám.

Miért teszi ezt? Hogy tükör legyen és tanítson. De ebben a helyzetben erre van szükség? Nem. Az együtt rezgés nem egymás "csakazértismemutatommilyenvagy"-jaiból áll.

Attól függ,hogy ki mit ért tanuláson és rugalmasságon.és hogy kinek mi a fontos valójában.

Az,hogy önmagának,az egójának,a saját elvárásainak feleljen meg,vagy hogy a párjának is meg akarjon felelni önmagától,és nem úgy hogy a párja noszogassa.

Van olyan kapcsolat ahol több ideig nem látják egymást. Mindennek megvan a maga oka. Viszont a sérelmeket el kell látni. Mindennek megvan az oka. Így annak is, hogy valaki miért hazudik többet eleinte, és erre jön a válaszreakció, az érdeklődés hiánya. A hazugság nem vonzó annak aki az elején elmondja, hogy bocs, de kis mértékben sem.

Erre aztán különféle dolgok miatt pikk-pakk megszüntetni valamit. Ráadásul ne hazudjunk tudatosabb és fejlődésre alkalmas „Ént” ha az nincs meg, és képesek vagyunk a múltbéli kapcsolatainkból táplálkozni a jelenben. Elmondva hogy nem akarjuk úgy megítélni a másikat, de mégis félünk ettől és ugye nem? Lehetne sok dolgot elmondani arról, hogy miért nem működik valami, ám sokkal nehezebb elmondani azt és kivitelezni hogy mitől működik. Vannak alapok, de ezek is rugalmasak, ha mi nem vagyunk azok akkor beletörünk.:)

Igen, köszi :) És úgy néz ki, ezt értékeli is. Egyébként, úgy gondoltam, ha nem értékeli ezt, és nem így gondolkozik, ahogy én, hogy játszunk teljesen tiszta lapokkal, akkor nem Ő az én emberem.

Annyi félresikerült találkám volt, körítések, finomítások, titkolózások... elegem lett.

Már az adatlapomon felvállaltam önmagam, amilyen valóban vagyok, mindenféle önkritikát latba vetve. Leírtam a külsőmet úgy, ahogy van. Mi kicsi rajtam és mi nagy (szerintem:) mik az adottságok. Mindent.

Sőt azt is, hogy a másik milyen legyen, mindenféle szégyenlősködés nélkül. Tabuk nélkül. Mert nincs annyi időm, hogy szórakozzak, meg felesleges köröket fussak.

Ne várjunk hogy a másik ad hanem adjunk. Így van. Viszont ez azért van így mert, ez lenne az igazibb szeretet. Ha megvizsgáljuk ezt a kijelentést, akkor mindkét félre igaz, mert ha nem akkor megteremtenénk egy olyan helyzetet amiben ezt is leírhatnánk: „Ne tegyél bele mindent, fogadd el amit ad, és ha úgy tartja kedved zsörtölődj vele.”

Tehát minden kijelentés igazsága két fél kölcsönösségén alapul. Tehát ha valaki a kezdeti lelkesedése után kevesebbet, és a partnere szépen kéri, hogy ne tegye, annak el kell fogadnia, hogy nem teljesíti az optimális kapcsolat szükségletééit. Ily mód a másik jóérzése csorbul, mindkettő az ego-jára hivatkozik, és nem is lehet „igazságot” teremteni, ha állítólag ami megszűnt az kezdetben jó volt.

Ha te nem adsz,akkor meg miért várod el,hogy a másik adjon?:)

Egy kapcsolat akkor jó,ha nem kell elvárni dolgokat,hanem azok jönnek maguktól.Ebbe pedig beletartozik az is,hogy megbeszélik,kinek mi a jó,és nem maguktól értetődőnek tartják,hogy majd a másik magától kitalálja.

Egyébként te most magad ástad alá azt,amit ezelőtt írtál.Hogy ne várjunk arra hogy a másik ad,hanem mi adjunk.Te mégse adtál,azért mert a másik nem adott,nem voltál lelkes,mert a másik nem volt az.

Akkor most mi is van?

A társkereső oldalakon azok az emberek vannak, akik az életben is. Nem lehet általánosítani.

A netes társkeresésnek nagy előnye, hogy van lehetőség hol ismerkedni. Ameddig ez nem létezett, addig maradt a szórakozóhely ( ott aztán csodás volt a szexre éhes nős pasikból a felhozatal) illetve esetleg munkahely, vagy ilyesmi.

Én pl kis városban élek jelenleg, és itt az életben nem találtam emberemre, valahogy nem volt olyan, aki annyira megmozgatott bennem valamit, hogy legyen köztünk bármi, szal egyszerűen nem találtam a foltomat.

És még egy: a netes társkeresés nagy előnye, hogy ott ha találkozol valakivel, akkor, mivel társkereső oldalon ismerkedtetek meg, az elvi lehetősége adott, hogy ha meg van a szimpátia, legyen valami. Szóval a pasi, ha bejön neki a nő, tudja, hogy próbálkozhat, mivel a társkereső jellegéből adódóan a nő társat keres ugyebár.

Tehát a pasi nagyobb eséllyel meri felvenni a telefont és keresni azt a nőt, akit esetleg az életben nem merne megkörnyékezni.