Fellángolás – beteljesülés – elmúlás (beszélgetős fórum)

Az olvasottak alapján nagyon szeretheti a gyerekét. Úgyhogy lehet.

Az is lehet, hogy cigizik?

"Szerintem ez az ember nem keresett többet, mint egy kis újdonságot az életébe. Megkapta, ráunt és egy mondvacsinált ürüggyel véget vetett neki."

Szerintem ez nem igaz.

Azt hittem, hogy csak én gondolom így.

Szerintem ez az ember nem keresett többet, mint egy kis újdonságot az életébe. Megkapta, ráunt és egy mondvacsinált ürüggyel véget vetett neki.

Szia Macika!

Én értem miről írsz.Ugyan én jóval fiatalabb vagyok nálad de volt egy ilyen kapcsolatom( a R.-nak 2 fia volt) és minden pont olyan volt mint nálatok csak mi egy szórakozó helyre járva ismertük meg egymást.

Ment minden a maga útján,míg egyszer csak be nem csapott a mennykő.És akkor aztán tényleg nincs mit tenni!

Azóta én férjhez mentem van egy csodaszép lányom,és mi R.-rel nagyon jó barátok vagyunk.Ritkán futunk össze de akkor szeretettel tudjuk egymást üdvözölni.

Próbálj meg sztem te is ezen az úton közelíteni hozzá.Hátha sikerül egy nagyon jó barátra szert tenned.

A szerelmet pedig el kell fogadni,hogy vele akkor ennyi járt.

És az összes hozzászólónak írom:Nagyon sok egyedi eset van a depresszióban,innen mi nem tudhatjuk felmérni hogy akkor abban a helyzetben mi a helyes.És ettől szép az élet hogy nem egyformán látjuk a dolgokat.Míg egyesek maradtak volna,mások nem.

Kívánok neked Macika nagyon sok szerencsét a boldog párkapcsolathoz.

Üdv,egy boldog párkapcsolatban élő anya.

Én nem tudom a forumindító mit érez, mivel én nem érzem azt ammit ő...igy ebbe a témába, hogy ő éreze valamit vagy nem én nem szolok bele.. nincs jogom itélkezni...pontosabban én nem éngedem meg maganak, hogy más szíve helyett döntsek. Azt se tudom, hogy az élet bizonyos helyzeteibe, hogyan viselkedik a forumindító, mert nem én élem az ő életét, nem vagyunk egyfomák. Igy nem tudom megmondnai, helyes volt-e részéről amit tett. Csak azt tudom mondni, én ugyan ezt tettem volna.

Én meg nem mondtam, h te bárkit is buzdítasz. Amugy nem is tudom miből vetted.. nem értem ezt se.

Nem értem, hogy ezt miből vetted le, a beszédem után, hogy én arra buzditok bárkit is, hogy kapcsolatot erőszakoljon rá a másikra? Sosem voltam az erőszak híve.

Én csak annyit mondtam, hogy a topikinditó nem érzi a férfi iránt azt, amit kéne. Magyarul semmit. Mert ha valaki érez a másik iránt bármit is, az egy ilyen helyzetben nem a kapcsolatot erőszakolja, hanem önzetlenűl segit, a tudása legjavával.

Nekem erről a történetről teljesen más jött le, mint az előttem hozzászóló embereknek.

Többet erről nem írok.

"Abban a helyzetben ugy ereztem, hogy az a fel ora is sok volt,"

Itt az alapvető hiba, mert semerre nem kellett volna jutni, elég lett volna pár jó és szeretettel telt beszélgetés, akár a semmiről is-mint a válaszvárás, követelődzés, számonkérés, kiváncsiság.

Majd amikor amásik ember jobban van, akkor lehet rákérdezni a dolgokra.De jelen esetben első az elesett ember, és csak utolsó a kérdezősködés.

A topikinditó csajszi, nem érzi azt amit kéne, ez egyértelműen lejön.

Akinek érzés van a szívében a másik iránt, az nem unja meg az elesett, padlón lévő embert, hanem melléáll és kinyujtja felé a kezét és ha vissza is utasitják, a kinyujtott keze maradna-akár mint barát.De soha nem unja meg.

Nem beszélve arról, hogy ha látja egy ember a másikról, hogy depis, akkor inkább beszélget, és nem kérdezősködik, hanem minden tőle telhető módón segit kijönni a depiből.

Szia Macika!

Előre is ne haragudj rám, nem bántani akarlak és nem kioktatni, meg támadni, meg semmi ilyesmi, de szerintem iszonyatos butaságot csináltál!

Tényleg úgy indult az egész kapcsolat, mint egy igazi szerelem, egy álom! Én más véget gondoltam neki a cím alapján és nagyon megörültem, hogy nem lett igazam...

Egészen addig míg ezt az egy mondatot - amit nonameuser is leírt -, "Jó fél óra után aztán meguntam és eljöttem. " le nem írtad!

HÁT én ott teljesen kiakadtam és csak kapkodom a levegőt magamban, hogy MI VAN????

Most én is jövök a sok "HA"-val, "MIÉRT"-tel, "TALÁN"-nal és "LEHET"-tel!

NEM ott volt a gond, hogy HA nem találtok egymásra ilyen gyorsan, HA nem lángol fel a szerelem ilyen hirtelen, meg HA nem fekszel le vele, meg HA stb...

A gond ott van, hogy HA egy ilyen eset miatt MÁR hagyod a csudába az egész kialakulóban lévő kapcsolatot, HA nem vagy képes segíteni neki, annak a férfinak, akit állítólag szeretsz, akibe szerelmes vagy, HA nem vagy hozzá megértő, és türelmes MÁR az elején, mégis hogyan gondolsz bármiféle igazi kapcsolatot, családot, gyerekeket és egyátalán kivel???

Attól, hogy az ember felnőtt, még simán lehetnek érzelmi hullámai, labilitásai, és akkor el kell hajítani a másikat???

((( Saját példámat tudom említeni, mert nálam is előfordul ilyen, sőt, nálam olyan hullámok vannak amik nem egyik napról a másikra, hanem egyik pillanatról a másikra törnek rám, látszólag minden ok nélkül! KIKÉSZÍTEM a páromat ezzel - pedig nem tehetek róla - Ő mégis szeret és kitart mellettem, pedig ÉN tudom magamról, hogy néha milyen elviselhetetlen vagyok! )))

Visszatérve:

Ne haragudj rám tényleg, de nemtudom, egyszerűen nem értelek!

MIÉRT hagytad annyiban az egészet, ha egyszer szeretted???

MITŐL ijedtél meg?

MIÉRT nem adtál neki EGY esélyt???

MIÉRT nem adtál neki időt???

MIÉRT nem segítettél neki feldolgozni???

Vica-versa alapon Te mit vártál volna el Tőle???

Talán nem mondta ki, de LEHET arra lett volna szüksége, hogy menj és biztosítsd arról, hogy szereted, mellette vagy, és segítesz neki!

LEHET, hogy ha egy kicsit küzdesz érte, megibzonyosodik arról, hogy számíthat rád, és Te vagy akire neki igazán szüksége van és rendbejön minden.

LEHET, hogy azóta már boldog családként élnétek, gyerekekkel!

Ne haragudj még egyszer, de szerint TÚL könnyen feladtad!

LEHET, ha egy kicsit küzdesz érte másként alakul! Az is LEHET, hogy ugyanide juttok, de legalább az esélyt megadtad volna Neki!

Magatoknak!

Köszönöm amugy a hozzaszolasokat, megprobalok majd idöröl idöre visszanezni.

Ami igaz, az igaz, teljesen mesebeli indult a törtenet, es szerelem első latasra.Aztan a vege is sajnos nagyon mesebeli lett.

Hidd el, hogy kilátástalan dolog egy ilyen emberrel bármi is. Hagyni kell ilyenkor őt, ő sem akar senkit sem látni, hallani. Ez a betegség velejárója.

Látszik az a hozzáállásán, hogy ha még 5 órát is ottmarad, akkor is még az első mondatnál fognak tartani. Szerintem még így is sokáig maradt.

.....

Ami még eszembe jutott, hogy lehet, hogy a fiú most szégyelli magát, hogy ilyen állapotban láttad, legyél nagyon körültekintő, ha mégis jelentkezel.

Ha annyira jók voltatok egymásnak, akkor várj néhány hetet, és próbálj akkor jelentkezni nála. Megkérdezném, hogy jobban van-e, és segíthetsz-e valamiben...

Nem hagynám, hogy csak úgy vége legyen.