Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Szépség & Egészség fórumok » Félek kimenni fórum

Félek kimenni (beszélgetős fórum)


21. Miss Angel (válaszként erre: 18. - Fórumnyitó (anonim))
febr. 26. 12:54

örülök annak,ha ezen a fórumon kaptál segítséget,még ha csak annyit is,hogy kiirhattad magadbol,amit kikivánkozott...rendkívül erős ember vagy és biztos vagyok benne,sikerül leküzdened ezt az állapotot-amit a rosszulléteidre értek,mert nyilván ami történt örökre benned marad.

vigyázz magadra,anyukádra és kívánom hogy sok sok örömöd legyen ezek után is,abban amit csinálsz,mert látszik,hogy szereted a munkádat-és persze nem csak a munkádban,minden másban is!***

20. birebora (válaszként erre: 18. - Fórumnyitó (anonim))
febr. 26. 10:55
Nagyon szép szakmád van és, ahogy beszélsz róla, öröm olvasni:)
19. birebora (válaszként erre: 12. - Fórumnyitó (anonim))
febr. 26. 10:53

Hát van okod, hogy magadba fordultál és idáig eljutottál. Őszinte részvétem:(

De most már csak a jó jöhet, innentől kezdve csak felfelé vezet az út. Vegyél egy nagy levegőt. Ott vagy anyukádnak, neki pedig te. Erre gondolj és hidd el leszel még boldog az életben. Viszont az első lépést neked kell megtenni. És a másodikat, harmadikat is. Menni fog. Sok sikert és jó egészséget kívánok neked!

febr. 26. 08:58

Sziasztok nagyon köszönöm a sok kedves biztató szót. Még így ismeretlenül is annyira nagyon jól esett❤️ 🤗 Igyekszem úrrá lenni ezen az egészen, hiszem hogy idővel sikerülni fog. Szerencsére anyummal nagyon jó a kapcsolatom, sokat beszélgetünk vigyázunk egymásra. Nem igazán szoktam neki panaszkodni, inkább azt akarom hogy erősnek lásson engem, nem szeretném ezzel is terhelni őt. Mindig is úgy éltem, hogy a Kicsi jó is jó először azt kell el fogadni aztán majd többi jőn magától.

Apró dolgokból meritek erőt.

Találtam egy online pszichológust ő egész jónak tűnik vele azt beszéltem meg, hogy mindennap csak egy dolgot tűzzek ki mit akarok elérni.

Tudom azt, hogy ezzel együtt kell élnem míg élek ez nyomot hagy bennem de le kell zárnom és szépen lassan újra elkezdeni élni. A múlton nem tudunk változtatni de a jövő lehet még szép. Nehéz és hosszú folyamat lesz ez sok hullámvölggyel de bízom benne hogy le tudom győzni.


Kérdeztétek milyen a restaurátor szakma. Nálam ez gyerekként kezdödött el. Régi bútorokat tárgyakat csinositottam nagyszüleimnél. Én azért szeretem csinálni mert régi elavult bútorokat újjá varázsolok ahogy én mondom magamban élettel töltöm meg őket. Jó látni a folyamatot hogyan szépülnek meg hogy aztán újra egy család kincsei legyenek. Leginkább antik bútorokat hoznak hozzám. Festményeket is szoktak hozni most is 4 darab van nálam ezekkel nehezebb dolgozni borzasztoan sérülékenyek.

Még egyszer szeretném nektek megkösszönni ezt a sok kedves üzenetet annyi erőt merítettem a szavaitokbol ❤️❤️

17. Miss Angel (válaszként erre: 12. - Fórumnyitó (anonim))
febr. 26. 00:38

ezt most olvasom....csoda ha mindez kialakult nálad???

öszinte részvétem,ennyi traumát feldolgozni szinte lehetetlen következmények nélkül...


fogadd meg amit tanacsoltam,menj vissza az orvosodhoz v keress mást.

megmondom őszintén,a pszichologusnak én se sok hasznát vettem,ez valakinek vagy használ vagy nem,nem minndenkinek lesz könnyebb,ha állandóan olyanról kell beszélnie,amiről nem akar,vagy ami tragédia az életében,ráadasul akkor amikor a háta közepére nem kivánja....de a pszichoterápiát megpróbálnám mindenképp...sok sok erőt kivánok .***

16. Miss Angel (válaszként erre: 1. - Fórumnyitó (anonim))
febr. 26. 00:25

sajnos ezek pániktünetek,ahogy írták már előttem.


tapasztalat-bár én nem pánikos voltam,hanem súlyos depresszios-ebből csak gyógyszerekkel és orvosi segitséggel lehet kilábalni.Aki magyarázkodik neked összevissza a környezetedben h nem igy van meg nincs semmi bajod meg eröltesd,na rájuk nem kell hallgatni.sz*rt se tudnak-bocsánat.

én nem akartam elfogadni a helyzetet és csak azért is mentem,aztán persze mindig rosszullét lett a vége mert ez nem úgy megy hogy akarom és egy csettintésre elmúlik.Akarattal ezt legyőzni nem lehet,bonyolult lenne ebbe belemenni miért nem stb ,igencsak beleástam magam a témába.

viszont kihangsúlyozom mielőtt megijedsz,hogy ha elmész egy orvoshoz és esetleg gyógyszert-gyógyszereket ír fel,az nem jelenti azt,hogy egy életen át kell majd szedned őket,ez is egy hülye berögzült dolog h rászoksz és úgy vesztél.igenis ki lehet gyógyulni belőle,de cak segitséggel,ne várj másképp csodát.

tiszta szivbol kivánok gyógyulást!

febr. 25. 20:57

Kedves anonim!


Nem nagyon szoktam irogatni itt a fórumon, egyedül csak egy téma van ami érdekel; oda szoktam néha pötyögni. Most azonban - olvasva a soraidat - irnék neked.

Nagyon nehéz lehet feldolgozni azt ami veled történt. A legjobban azt nehéz felfogni hogy a barátok miért fordulnak el ilyen esetben?

Igaz hogy itt online térben, kép nélkül üzengetünk egymásnak, de azt hiszem, ha legalább egy kicsit tudunk erőt adni a másiknak, már megérte feljönni az oldalra.


A többiek sok jó tanácsot adtak már, érdemes lenne egy -kettőn elgondolkodni. Nem tudom hogy van-e udvarotok de ha van, akkor menj ki egy kicsit, egyedül. Nézd meg a naplementét. Gyönyörű mostanában!

Egyébként tényleg restaurátor vagy? Wow! Kicsit mesélhetnél erről, érdekes lehet.

Szép estét!

:)

T

14. Oneday (válaszként erre: 12. - Fórumnyitó (anonim))
febr. 25. 20:36

Őszinte részvétem, borzasztó ezt olvasni is:( ebből egy esemény is sok, de ennyi :( nem csodálom, hogy ilyen állapotba kerültél :(

Viszont valamilyen segítséget mindenképpen keresned kellene, mert valószínű így nagyon nehéz lesz.

Nem lehet, hogy egy másik pszichológust kellene keresned? Nem mindig jön be az első, ha nincs meg az az összhang. Viszont addig is, ahogy itt mások is írják, apró lépéseket próbálj meg tenni, valahol el kell kezdeni (tudom könnyű mondani :( )

Anyukáddal jó a viszonyotok? Ha igen, próbáljatok egymás támasza lenni, beszélgetni, ha kell, kiadni a fájdalmat, sírni,sokat beszélgetni, együtt lenni.

13. Ramcsika (válaszként erre: 12. - Fórumnyitó (anonim))
febr. 25. 19:10
Jaj de nagyon sajnállak! Egy ilyen tragédia kit nem tenni padlóra! Muszáj erősnek lenned, valami célt keresni. Próbáld ki azokat, melyeket az előttem hozzászólók javasoltak. Kicsi lépésekkel, előre. Együtt élsz Édesanyáddal? Mert ha igen, együtt menjetek sétálni, beszélgessetek, tereld el gondolataidat a pánikról. Mondd magadnak, hogy meg tudod csinálni, nem vagyok beteg stb. Hidd el menni fog, de azért valami jó szakember kellene.
febr. 25. 18:51

Családombol már csak anyum maradt meg tavaly előtt történt egy autobaleset ahol mindenki elhunyt a vőlegényem nővérem és édesapám. Mikor megtudtam elindult nálam a szülés 3 héttel korábban mint kellett volna 2 napig élt a kisbabám . Ez vàltotta ki ezt az egész idegösszomlàst, és reménytelenséget. Pszichológus és pszichiáter is ki jött hozzám magán úton a pszichiáter csak gyógyszerrel akart tömni viszont elég durva gyógyszer allergiám van a pszichológusnak meg nem sok hasznát vettem.4 hónapig járt hozzám de rendesen rosszul voltam míg itt volt.

Amikor mentőt hívtak csináltak egy EKG - t megmérték a vėrnyomàsom és haza küldtek annyi mondva hogy ne pánikoljak.

Anyumnak élek, a barátaim előfordultak tőlem én sem erőltetem hogy beszéljek velük.

Internetről rendelek meg mindent amire szükségem van vagy anyum megy el boltba . 2 évig kint dolgoztam Angliában restaurátor vagyok azóta itthonról dolgozom.

Próbáltam már mindent könyveket kissebb sétákat mindenfajta relaxációs zenét jogát.. Eddig nem látom a kiutat

11. Oneday (válaszként erre: 1. - Fórumnyitó (anonim))
febr. 25. 18:34
Szia. Arról nem írsz, mi indikálta nálad ezt az egészet, mert lehet, ott a kulcs. Viszont valóban itt már szükség van szakemberre, pszichológus, pszichiáter. Én nem vagyok a hangulatjavító stb gyógyszerek híve, de lehet, kicsit kilépni ebből sikerülne vele, utána pedig, ha az orvos is úgy látja, elhagyni fokozatosan. Viszont a lényeg még mindig megtalálni az egésznek a gyökerét, mert ott kezdődik valahol a megoldás. Így viszont nem lehet élni és ebbe egyre inkább bele tud süllyedni az ember. Később pedig még nehezebb lesz.
febr. 25. 15:48
Szakember! Ha ennyire elhatalmasodott, az nagyon gáz.
febr. 25. 14:24

Jaj istenem ez szörnyen hangzik, sajnálom.:(

Mikor mentőt hívnak hozzád, mit csinálnak veled? Sosem javasolták, hogy keress fel pszichiátert?

Kivel élsz együtt? Gondolom valaki bevásárol, ügyet intéz stb. neked.

Van valami konkrétum amitől félsz? Vagy magától az egyedülléttől, hogy egyedül vagy és úgy leszek rosszul?

febr. 25. 14:02

Ez már nagyon elhatalmasodott.

Sajnálom!

Másrészt nem egyedi eset. A bezártság előbb-utóbb ide vezet.

Az én ötletem online pszihológus kezdetnek.

Mi is próbátuk, simán jó alternatíva a személyes rendelésnek, főleg, ha ilyen jellegű a problémád.

Ha anyagi akadálya nincs, még ma keress egyet, sok jó van.

Online videohívás, telefon - rugalmasak.

7. a32f396a94 (válaszként erre: 1. - Fórumnyitó (anonim))
febr. 25. 12:45
Szia! Próbáld meg ezt a gyakorlatot, hátha segít: [link]
febr. 25. 12:40
Kérd meg egy ismerősödet, családtagodat, hogy segítsen felkeresni egy orvost, kísérjenek el. Apró lépésekben, de van kiút a helyzetedből! Minden kint töltött perc előrébb visz majd. Próbálj az udvaron, vagy ház elött tevékenykedni, rengeteg csoda vár Rád. Növények, katicák, lepkék, napsütés.
febr. 25. 12:38
Igaza van a többieknek, orvosra lenne szükséged, vagy próbáld meg kis célok felállításával legyőzni. Első nap csak kilépsz a házból, második nap elmész a sarokig és utána minden esetben dicsérd meg magad, mert teljesítetted a kitűzött célt. De valóban jó lenne kiderítened, hogy miért történt ez veled.
4. Amaunet (válaszként erre: 1. - Fórumnyitó (anonim))
febr. 25. 11:54

Erőt kell venned magadon! Elhatározni magad! Ne add meg magad ennek a betegségnek, ne süllyedj el az önsajnálatba!


Nem tudom milyen körülmények közt élsz, milyen a lakhatásod.

Kezdd azzal, hogy kilépsz az ajtón, sütteted magad egy kicsit a nappal. Ha lehet tegyél ki egy széket, öltözz fel és tölts kint fél órát!

Aztán menj el a kapuig! Tölts ott 10 percet! Legközelebb menj el 5 percnyi távolságra és így tovább.


Mivel töltöd a napjaidat a lakásban?

Olvass olyan könyveket, hallgass olyan zenéket amivel eltereled a gondolataidat! A zene tk. egész nap szólhatna. Ne nézz "kórházas" sorozatokat!

Feküdj le időben és gondolj szép emlékekre, engedd el magad!


Állíts össze napirendet, tűzz ki célokat!

3. libikóka (válaszként erre: 1. - Fórumnyitó (anonim))
febr. 25. 11:14

El kell kezdened ha mindennap akár csak percekre méterekre is kimenni :)) El kell jutnod a dokihoz mindenképp:)

Vagy beutaló a háziorvostól,erre van szükséged:))


Írom ezt minden tapasztalat nélkül ! Orvos kell és rendbe jössz :))

febr. 25. 11:10

Ezzel már egy éve kezdened kellett volna valamit.

Kérj időpontot pszichiáterhez és kísérővel menj el. Én úgy tudom, pánikbetegségre olyasmi gyógyszereket írnak ki, mint az antidepresszáns, de nem vagyok szakember.

Ez nem élet így! Tedd meg magadért.

Az már jó, hogy tudod, nem beteg vagy, mert legtöbben a pániktünetekre azt hiszik, hogy szívrohamuk van/lesz.

Így el tudsz menni orvoshoz és írnak ki neked gyógyszert.

febr. 25. 10:52

Sziasztok az én problémám tavaly kezdődött el tavaly előtt decemberben volt egy idegosszeomlásom..

Tavaly január óta 4x voltam kinn az utcán nem merek kimenni félek folyamatosan ha el kell indulni valahova elkezdek szëdülni elis àjultam sokszor így már nem erőltetem. Teljesen megvàltozott az életem el sem hiszem hogy anno kint voltam egyedül. már elképzelni sem tudom hogy újra normális életem legyen.

Sokszor próbáltam elindulni újra élni nem csak a 4 fal közt ülni de nem megy. ..teljesen magamba fordultam ha mégis kimentem minden alkalommal annyira rosszul lettem hogy mentőt kellett hívni mert elàjultam. Minden egyes nap szëdülők szúr a szívem környéke Folyamatosan hányingerem van és ok nélkül rettegek. Itthon sem tudok egyedül lenni folyamatosan azon kattogok hogy mi lesz velem annyira félek ami persze kivált nekem pánikrohamot. Attól félek hogy teljesen megbolondulok és hogy egész életemben be leszek zárva mert soha nem leszek jobban.

Évek óta itthonról dolgozok anyagilag azért vagyok stabil helyzetben.

Esetleg ha kőztetek volt ilyen vagy van valami tippetek hogy tudnék ebből kijőnni azt örömmel olvasnám 😥😥😥

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook