Ez most mi? Vége? Vagy még mindig nyitva hagytunk egy kiskaput? (beszélgetős fórum)

Dalszöveg:

Járnék, a lépted nyomán.

Szólnék, a csend dallamán.

Szállnék, a széllel feléd.

Úsznék, a könny tengerén.

Veled indulnék,

Veled érkeznék.

Tik-tak, olyan távol vagy,

Tik-tak, most csak álmodlak,

Tik-tak, úgy vágyom rád,

Tik-tak, bárcsak itt volnál.

Tik-tak, fáj az ébrenlét,

Tik-tak, veled ébrednék,

Tik-tak, nagy a távolság,

Tik-tak, hogyan lépjem át?

Súgnám, a szívem szavát.

Szórnám, a nyár illatát.

Égnék, a csókod tüzén.

Élném, mi rég bennem él.

Veled indulnék,

Veled érkeznék.

Tik-tak, olyan távol vagy,

Tik-tak, most csak álmodlak,

Tik-tak, úgy vágyom rád,

Tik-tak, bárcsak itt volnál.

Tik-tak, fáj az ébrenlét,

Tik-tak, veled ébrednék,

Tik-tak, nagy a távolság,

Tik-tak, hogyan lépjem át?

Tik-tak…

Tik-tak…

Tik-tak…

Tik-tak…

Tik-tak, olyan távol vagy,

Tik-tak, most csak álmodlak,

Tik-tak, úgy vágyom rád,

Tik-tak, bárcsak itt volnál.

Tik-tak, fáj az ébrenlét,

Tik-tak, veled ébrednék,

Tik-tak, nagy a távolság,

Tik-tak, hogyan lépjem át? :D :D :D

Szerinte meg sokat tanultál belőle. Nem? ...és még mindig előtted az élet, a boldogság.

Anno nekem volt egy 7 évig tartó kapcsolatom. Kb 5 év szerelem. Óriási. Mellette viszont sok pofon, de mit tenni, ha szerelmes csitri az ember lánya? :O) Aztán megölte bennem a szerelmet és 2 évig nem tudtam kilépni, mert ragaszkodtam. Aztán volt egy 1 évig tartó 0% szerelemmel, de gondoltam, hogy kinek a szerelem (?), legalább nem féltékeny állat. :D

Persze már a falat kapartam, kiléptem, de tanultam, rengeteget, és nem késtem le semmiről, de minden engem szolgál. Tudom is használni az ismereteimet.

Nálunk popóverés jár a negatív gondolkodásért! :D

Na de viccet félretéve nelegyél negatív. Minden egyes csalódásból is tanulhat az ember.

Mindenből, szó szerint.

Az utolsó mondatod, legyen a tanulság a topic inditójának:)

Én is rossz tapasztalattal vagyok e téren, azért vagyok negatív..

:)

Igen...csak azt próbáltam leírni, hogy egy bizonyos kor és tapasztalat után az ember már nehezebben tud váltani, nehezebben viseli el a változásokat,nehezebben nyílik meg új dolgok és főleg kapcsolatok felé.

Az a nagy helyzet, hogy ha megnézitek mindkét szemszögből a dolgot, akkor Pálmásnak is igaza van és nektek is.

Az idő mindent eldönt ez igaz, DE ha egy kapcsolat már nem megy, miért erőltessük és fektessünk bele felesleges próbálkozásokat?

Én 4 évig jártam az első nagy szerelmemmel, ebből legalább 2 és fél év volt a próbálkozás időszaka, ami sosem hozott végül boldogságot. Hülye voltam, ma már látom.

:)

Én meg hirtelen reagáltam. Valahol igazad van.

Csak az hogy fiatal nem jelent semmit.

Egy idősebb nővel is ugyanígy történhetne ez a helyzet, és történik is ebben a nagy világban.

Én úgy látom, hogy sem Te, sem ő nem tud határozott, végleges választ adni arra, hogy hogyan tovább. De sürget valami?

Folytassátok tovább ezen a módon és az idő tényleg választ ad majd arra, hogy együtt maradtok-e vagy sem.

(2. hozzászólóként írom azaz első válaszadóként.)

Szerintem a férfiak egyszerűbbek, mint mi. Azt nem tudom, hogy szerelem volt-e a részéről valaha vagy csak elmúlt, de ő is mondta, hogy nem úgy szeret, ahogy Te ezt elvárnád.

Nekem is van egy ilyen arcom, mint Neked és ezzel simán megtudnám ölni a kapcsolatomat. A hisztit, nyavalygás, sértődöttséget....nagyon nehezen viselik a pasik. Lehet, hogy ezt megosztotta a barátaival és ők erre mondták, hogy nem illetek össze.

A sorozatos hideg sms-ek, az, hogy nem hív, stb...nem túl jó jelek, ez biztos.

Nehéz nem tenni a részedről ezért a dologért biztosan, de nem keresheted mindig Te őt. Mi értelme volna? A ritka találkozgatásba, az egyoldalú keresésben, a "csak" szexben hol van a társkapcsolat?

Ürítsd ki a fejed és higgadtan gondold át, hogy vajon ez az amit szeretnél?

Szia!

Ne haragudj, hogy ezt mondom, de ti játszotok egymással, sőt, kifejezetten játszmáztok. Nem a kapcsolattal van a baj, hanem veled és vele. Sajnos a cselekedeted nem spontán, hanem a játszma része. Ő odabújik, neked ez jó, majd semleges leszel, mert azért így mégse???? Mi az, hogy mégse? Ő meg ugyanezt fordítva.

Persze nem vezet sehová, száz szakítás kibékülés, és egyre több ék a kapcsolatba. Mi lenne, ha őszintén szeretnétek egymást?

A szeretetről nem papolnék, guglizz picit és ott megtalálhatod, hogy az önzetlen szerelem kábé hogyan nyilvánul meg. Nem így, ahogyan ti viselkedtek.

Inkább a hozzáállásodon változtass és persze a viselkedéseden.

Hát ez valóban bonyolult se veled se nélküled kapcsolat... na de amíg nem tisztázódik az egész helyzet, miért engeded az ágyadba?

Így aztán könnyen az sülhet ki belőle hogy néha elmegy hozzád majd szexelni..

Szerintem zárjátok le ezt az egészet vagy így vagy úgy.

Sziasztok!

Szeretném kívülállók szemszögéből is látni a helyzetem, kíváncsi vagyok, hogy mi ez ami most van!

Szóval, a hétvégén véget ért egy 9 hónapos kapcsolatom, 30éves, vele terveztünk mindent, nyaralás, összeköltözés, stb stb stb. Aztán mivel új munkahelyem lett, és voltak más befolyásoló tényezők, az utóbbi 1 - 1,5 hónapban kissé eltávolodtunk egymástól. Be is vallom, hogy nagyon stresszes voltam abban az időben, nem tudtam lehet kezelni a helyzetet, ideges voltam, mindig besértődtem mindenen. No, de mindegy. Leültem vele beszélni a mostani helyzetről, vagyis csak akartam, h már nem érzem, h teljesen biztos lenne abban, amit velem tervez. Erre semmi válasz, 2 óra bújás után (ő részéről) kibökte, h hülye vagyok h ilyenek képzelődöm. Aztán másnap kinyögte, h tényleg megváltozott vmi kettőnk között, de nem tartotta olyan nagy dolognak, hogy emiatt szakítsunk, meg szeret, de h majd az idő eldönti. Na ez az a mondat, amitől falra tudnék mászni. Nem az időre kell várni, hanem hogyha van probléma, akkor az meg kell, lehet oldani. Így eltelt pár nap, minden nap együtt voltunk közben. Beszélgettünk, főztünk, sétáltunk, és hasonlók. Ezután mikor elment tőlem, azon az estén nem is hívott, pedig azon a napon a munkahelyem is elvesztettem. Ez rosszul esett. Következő nap este hívott, de végig csak panaszkodott, h szar az élet, semmi nem jó... De konkrétan nem mondta, hogy mire gondol. Sejtettem pedig. Este írtam neki, h szeretem. Erre ő: aludj jól.... Semmi érzelem. Persze elborult az agyam, megírtam neki, hogy egy két napig ne keressük egymást. Nem bírtam az érzelmeim visszautasítását. Köv nap semmi... Pénteken hívtam, 2 percet beszéltünk, megköszöntöttem. Ennyi. Majd utána, érdeklődtem, hogy van, hogy telnek a napjai, erre is semleges válasz. Este írtam, h hiányzik. És csodák csodájára erre is egy sablonos válasz. Itt már végképp bedühödtem, felhívtam és mondtam neki, h vigye el a cuccait, mert ezt így nem csinálom tovább, hogy írok, írok, és a semmi, sablon jön vissza. Azt mondta, h szeret, de nem úgy ahogy én szeretném, de ettől még nagyon szeret. 2 napig ki voltam kattanva, nagyon szarul éreztem magam. Hétfőn hívott, h ne így zárjuk le, üljünk le és beszéljük meg. Másnap találkoztunk. Először csak a sablonbeszélgetés, utána jöttek elő, hogy neki mi nem volt jó a kapcsolatban, utána én is elmondtam, de mindezt tök nyugodtan, egy hangos szó nélkül. Mondta, hogy nem a szeretettel van a gond. Ebben is kételkedem kicsit. Mert h vhány haverja szerint nem illünk össze, és ő is elgondolkodott ezen.

A csavar, h ugye csak ketten voltunk. Kérte, h öleljem meg, megöleltem, mondta, h hiányzom... Nem is akartam hozzá közelíteni, közömbös voltam vele. Aztán az egy ölelésből több lett, mindig jött, bújt, simogatott, puszilgatott. Kérdezte, h mi lesz ezután, hogyan tovább. És a sok ölelgetésből szex lett.... Mondjuk ezzel sosem volt köztünk probléma, rengeteget szeretkeztünk mindig. A szeretkezés végén, hogy mikor hívhat, 2 hetente? Hetente? 2 naponta?Semmit nem válaszoltam rá. Mert nem állapot, hogy neki már ez alatt a kevés idő alatt is mennyire hiányzom... Azzal váltunk el, hogy majd hívni fog.

Azóta kattog az agyam az egészen. A legnagyobb baj, hogy nem érzem úgy, hogy ennek itt azzal a beszélgetéssel mindennek vége lenne. Lehet hogy csak nem bírom felfogni? De pár nap után már azért leesett volna szerintem, nem vagyok az a beleélem magam a dolgokba típus, tudomásul veszem, hogy igen, és hogy nem!

Azóta még nem beszéltünk... Ez két napja volt!

Most akkor ez mi? Vége? Vagy még mindig nyitva hagytunk egy kiskaput?