Esélyt kaptam? (beszélgetős fórum)

Mit fogsz csinálni, ha nem mondja el, hogy kapott jegyeket?

Tudom hogy ez a része lehet nem így lesz, de akkor nyílván puhatolózom, és ahogy adja a helyzet :)

És mi van, ha nem ér rá munka után?

Akkor majd legközekebb :) nincs veszve semmi

És mi van, ha nem találod el a darabot, ami biztosan tetszene neki?

Utalványt veszek neki, és bármilyen előadásra beváltható :)

Túlgondolod!

Mi van, ha neki más tervei vannak a születésnapjára? Lehet, hogy mással akarja eltölteni.

3 év üzengetés... ha szerelmes lenne, akkor azt már mondta volna.

Persze, ábrándozhatsz... csak nehogy koppanj!

Sok sérelem ért téged, és mégis meg tudod előtte játszani a barbibabát. Ez így egyre érdekesebb.

Főleg azért, mert azt gondolom, ha két embert valami dolog összeköt, ráadásul valami negatív élmény, akkor nem színészkednek egymás előtt.

,,Szeret megmondóember lenni, és még el is hiszi, hogy az ő igaza az általános igazság."

Miért, te nem hiszel, abban, amit leírsz? Úgy szoktál valamit valakinek mondani, vagy tanácsot adni, hogy tudod az úgysem igaz?

Nagyot szerettél volna ismét nagyot mondani, de megint sületlenség lett belőle.

,,Szerintem van férfi és nő között barátság, nekem több férfi barátom is van, és egyikünk sem homoszexuális."

Mert nem mondta még egyik sem a szemedbe, hogy úgy dugna, mint a lopott biciklit, vagy úgy nyalna, mint koldus a tepsit, még nem biztos, hogy ez nincsen így.

Ah, értem már.:)

Bár randink még tényleg egy sem volt csak találkozónk.

Igen azon agyalok, hogy milyen program keretében tudnánk minél hamarabb találkozni. Tudtok tippeket adni, ami Pest, vagy Debrecen közelében található?

Szeretném egyébként viszonozni az ajándékát.

Nem negatívság ez. Az ő szemüvegén át, az őt így szocializálták, ilyen mikrokörnyezetben él, hogy az ő szemüvegén át így látja a világos. Szeret megmondóember lenni, és még el is hiszi, hogy az ő igaza az általános igazság.

Szerintem van férfi és nő között barátság, nekem több férfi barátom is van, és egyikünk sem homoszexuális.

Hogy veletek mi a helyzet, azt tényleg csak te tudhatod. Mert mindegy, mit mond ki a száján, csak te látod a testbeszédét, mennyire figyelmes veled, mennyire őszintén a reakciói.

Én egy tanácsot tudok neked adni, ne agyalj, élvezd azt, ami van. Merj őszintén élni, és ne taktikázz. Nem minden kezdetből nem lesz jó kapcsolat, de egy-két találkozásnél még nem is beszélhetünk valódi érzésekről.

A nők többsége ott cseszi el, hogy azt hiszi, a második randi után ez már egy párkapcsolat, és hisztizik, ha más nőre ránéz, hozzá szól. Az igazi, mély érzések kialakulásához idő kell. Ne agyald túl. A március kicsit messze van, vagy próbáljatok meg előbb találkozni, vagy ne éld bele addig magad, hogy ez már kapcsolat.

Úgy gondolod, hogy ez randi volt? Mert szerinte nem, meg is mondta így: És ez nem randi! 😂

Egyébként meg úgy volt, hogy csak a tesójával megy, aki még sosem volt színházban.

Mikor erről beszélt, hogy mennek, mondtam, hogy én is szeretném egyszer látni, és ekkor ajánlotta fel, hogy szívesen látna ott, és mint tegnap az írásaiból kiderült, nem bánta meg, sőt tetszett neki, hogy együtt mentünk.

Egyébként december 2.-án volt a 20. születésnapom, és küldött meglepetésként egy hangjegyes képeslapot egy gyönyörű aranyszínű borítékban. A képeslapban az állt: Bízom benned, és remélem, a 2. X után minden álmod valóra válik.

És egy idézet a Rudolf című musicalből. Azt mondta hogy ezt már nyár végén eltervezte, akkor talált arra a szép képeslapra és rámgondolva megvette előre.

Nem tudom miért kell egyből a negatívság...

Akkor most tisztázzuk:

Semmi se sánta, amit elmondtam, az egésznek annyi a nyitja, hogy még sohasem volt kapcsolatunk, nehéz sorsúak vagyunk, akiket sok sérelem ért, és itt a legrosszabbra gondoljatok. Mégis fejlődünk, és együtt fedezünk fel dolgokat. Egyikünk se akart kapcsolatot nagyon sokáig.

"Azt írod olyanok vagytok, mint a testvérek, mindent tudtok a másikról. Akkor a srácnak azt is tudnia kellene, hogy te nem az vagy, azaz barbibaba, akinek az első találkozáskor mutattad magad. Még akkor sem, ha csak írásban kommunikáltatok.

Igen, az a tabutémákat is magában foglalja. Én úgy gondolom, hogy a titok abban rejlik, hogy ő nem ért a nőkhöz és sosem képes fogni a jeleket

Ezt mindig hangoztatja, hogy a párkapcsolatok terén analfabéta.

"Illetve, ha három évig nem történik két fiatal, ellenkező nemű személy közt semmi akkor:

1/ A férfi homoszexuális

2/ A nő leszbikus

3/ Valamelyik fél aszexuális"

1/ A nőket szereti.Mondta is sokszor,hogy bejön neki ez meg az.

2/ Én nem vagyok leszbikus. Nagyon szeretem őt, vonz a közelsége.

3/ A három közül ez a reálisabb, bár ő tudom hogy lefektette volna azt a csajt akiről mesélt. Én nem kívánom talan annyita mint ő, de ha úgy lenne, csak vele tenném meg és csakis szerelemből.

"Ennyi idő után már régen el kellett volna dőlnie a kapcsolatotok sorsának."

De mint látod hánykódunk, mint egy partra vetett hal, egymás mellett, és várjuk a sült galambot... Igazi se veled se nélküled kapcsolat.

Most mondhatnám és alá is tudnám támasztani, hogy ez a történet olyan sánta, mint Móra Ferenc hőse, de válaszolok a feltett kérdésre.

Ha ott lennénk veletek egy társaságban, látnánk a testbeszédeteket, reakcióitokat és meg tudnánk mondani, hogy ez csak barátság, vagy esetleg annál több.

Azt hiszem ez a következő találkozásaitok alkalmával el fog dőlni. Mert férfi és nő között barátság nincs. Vagy egymás karjaiban végzitek, vagy lassan elfelejtitek egymást.

Amiért ez a történet sánta: Azt írod olyanok vagytok, mint a testvérek, mindent tudtok a másikról. Akkor a srácnak azt is tudnia kellene, hogy te nem az vagy, azaz barbibaba, akinek az első találkozáskor mutattad magad. Még akkor sem, ha csak írásban kommunikáltatok. Ott is pár mondat után rájöhet az ember, hogy az a nő megközelíthetetlen és nem érdemes bajlódni vele, vagy egy kedves közvetlen teremtés.

Illetve, ha három évig nem történik két fiatal, ellenkező nemű személy közt semmi akkor:

1/ A férfi homoszexuális

2/ A nő leszbikus

3/ Valamelyik fél aszexuális

Ennyi idő után már régen el kellett volna dőlnie a kapcsolatotok sorsának.

Nektek kell tudni, nektek kell érezni!

20 évesen már elvárható, hogy az ember nyíltan vállalja és kifejezi az érzéseit a másik felé.

Semleges: az a baj,hogy mivel nagyon kombinált a dolog, ennél tömörebben nem lehet megfogalmaznom, mert kimaradnának fontos részek.

Filcike: mi messengeren folyamatosan tartottuk/tartjuk a kapcsolatot, és ha arra gondolsz, hogy március 15.-én én nem szólaltam meg, az nem igaz, mert beszélgettünk, csak én nem tartottam fenn a beszélgetést, és csak tőmondatokbam válaszoltam. Ebből szűrte le, hogy nem vagyok a megfelelő. Mostanáig. Tegnap épp az ellenkezőjét tettem és ezt értem el vele.

Csakelőre: Rendben, azért köszönöm! Már fogalmaztam meg egy hosszú monológot, amit privátban el tudok küldeni, ha valakit érdekel.

Akkor egyszerűsített kérdés:

barátság, vagy szerelem a viselkedése alapján?

Az írásból,sajnos nem tudim megítélni.

Ettől függetlenül,nem lenne egyszerűbb és célravezetőbb megbeszélni vele?

Mert mi itt csak kombinálunk jobbra-balra.

1 kérdésem van.

Személyesen,társalgás nélkül hogyan lehet ismerkedni?

Egyébként ebből én nem szűröm le azt,hogy esélyt kaptál.

Leírnád rövidebben és a lényeget kiemelve?

Nem tudtam végig olvasni, bocs:(

Sziasztok!

Van egy nagyon jó barátom. 20 évesek vagyunk. Én vagyok a lány.

Olyanok vagyunk, mint a testvérek, mindent tudink a másikról. Barátok vagyunk, de én többet érzek iránta már 3 éve, sosem mondtam ki nyíltan, de tudja. Csak sajnos viszonzatlannak tűnt. Eddig.

Na most. Mi távol élünk egymástól, nincs napi kontakt élőben. Az első találkozásunkkor felmentünk Pestre a tavalyi március 15.-ei ünnepségre. Ez volt úgymond az első találkozásunk, ahol ismerkedtünk is. Ott, akkor nagyon zavarban voltam, alig szóltam hozzá, és mint most kiderült, barbibaba voltam a szemében, aki mintha lenézné az embereket és őt is. Ezt abból szűrte le, hogy én nem mertem a szemébe nézni és társalogni vele. De megvolt rá az okom, hisz én nem mint barátként érkeztem oda, szóval kellemetlen volt.

Akkor úgy éreztem, hogy elvesztettem. De most, elmentünk a testvérével (aki értelmi sérült 15 éves) színházba. A kedvenc Színházába, az Operettbe, a Rebecca előadására. Nagyon jól éreztük magunkat. Találkozás előtt megfogadtam hogy felteszek mindent egy lapra és stratégiát váltok. Végre önmagam voltam: cserfes, kedves, őszinte, és mindig mosolygós.

Ezen a napon egyébként tömören röviden ez történt:

a színház előtt megvártam őket, majd nem várva a reakciót gyors öleléssel indítottam, nem tagadva, hogy hiányzott. A tesója már akkor nagyon szimpatikusnak vélt. Bemutatkoztam neki is. Aztán a barátom felajánlotta, hogy fizet nekünk egy forró csokit. Most elfogadtam. Tavaly, a kürtőst nem engedtem. Talán ezzel is már közvetlenebb lettem. Azután, előadás közben észrevettem, hogy figyel engem, és látta, hogy éneklem a darab zenéit, így ő is elkezdte. :)

Egyébként az öccsét közénk rakta, ezt úgy fogtam fel mint egyfajta félénkséget, távolságtartást. Szerintetek?

Azután látta, hogy a tesója engem bámul és mindent utánoz, mindenről példát vesz már rólam is. Azt mondta nagyon kevés embert szeret a mi korosztályunkból, engem azonnal megkedvelt. És előadás végén azt is megemlítette, hogy szeretne többet találkozni velem, és ha nincs ellenemre, megint március 15.-én felmegyünk, de akkor már vele.

Köszönéskor ő ajánlotta fel hogy ad puszit, és a tesója is egyből adott. :)

Ennyit írt később:"A testvérem és én két külön világ vagyunk. Ő sérült és talán tőlem nehezebb gyerekkort maga mögött hagyó ember. Őt is es engem is más érdekel. Ő kevesbé ad magára, a másoknak való megfelelése vagy nulla benne es ezt irigylem tőle."

Szerintetek arra értette, hogy az öccse nekem nem akart megfelelni, de ő igen?

Rólad annyi hogy már nem az a barbibaba vagy aki tavaly márciusban voltál. Közvetlen vagy, szociális, egyenrangú az átlag emberrel. Nagyon nagyra értékelem hogy a szemembe mertél nézni, nem úgy mint tavaly és iszonyúan boldog vagyok, hogy megismerhetted a testvéremet is, meg hogy ő is téged.

Szeretne még közös programot, amelyről így ír: " Gyakorolnunk kell a közös programozást."

Szeretne a virágkarneválra menni, az hozzám közelebb van, akkor én viszem el őt. Később ellátogatnék oda, ahol laknak várost nézni is.

De most a március 15. a legközelebbi találkozásunk időpontja. Ha tudtok valamilyen jó programot februárra, azt megköszönném!

És kérlek fejtsétek ki a véleményeteket, hogy akkor elindultunk egy jó úton, mint alakuló párkapcsolat, vagy a srác továbbra is csak barátként fog rám tekinteni?

Köszönöm szépen előre is a hasznos válaszokat! Szép napot! :)