Érzem, valami nincs rendben velem.. (beszélgetős fórum)

Én még sose ittam pisztáciás teát.

Csak forró csokit.

De szerintem Te szereted Magad:-)

A pisztáciás teával egyet értek.

De hidegen melegen isteni. (tea)

Tejel tejszilen stb..

Én semmihez nem értek.

Még rendesen fényképezni sem tudok:-(

Azt nem mondanám, de a tea finom.

:-)

Kezd tea-időszak lenni:-) Meg forró csoki... abban a pisztáciás, hát, az isteni!

Te a téma szakértője vagy?

:)

Biztosan elment Marshal299-el egzotikus teát inni:-)

Mindig belemegyek a csőbe...

:-)

Nem tudom, komolyan beszélsz-e...

:-)

De ha abból indulok ki, hogy igen, akkor megkérdezem, és nem kötelező válaszolnod természetesen, hogy biztosan vannak dolgok, amiket szeretsz... ugye?

És ha nem szereted Magad, akkor milyen érzések jutnak eszedbe, amikor... befordulsz, befele koncentrálsz? Valami érzés csak van...

Következő kérdésem az volna, hogy akkor annak mi az oka?

A "nem szeretem magam" is egy érzés... és oka van, oka kell, hogy legyen.

Ilyesmit nem lehet örökölni:-)

Amúgy sokan nem szeretik "úgy általában" az embereket.

Próbáltál már valakit megismerni?

Persze ez csak akkor megy, ha önmagadat jól ismered már... és bízol Magadban...

Nem kell megbízni senkiben, akit nem ismersz eléggé.

(ezt a másik fórumtémádat olvasva így gondolom)

Vagy hosszú idő alatt megismerve, vagy az "EZÜSTPILLANTÁS"-ra, az ösztönös azonnali vonzalomra alapozva ajándékozhatsz csak meg bátran egy addig idegen embert a bizalmaddal... mert ha nem válogatsz, túl sok csalódás fog érni, és még nagyon fiatal vagy:-)

Ez nagyon agykontrollosan hangzott :))

Egyébként tényleg nagyon jó gyakorlat, én is ajánlom mindenkinek, nagyon sokat segít.

Ülj le a tükör elé, hogy ne zavarjon senki.

Nézz a szemedbe...

Menj vissza az időben egy picit, amikor még kislány voltál, nagyon kicsi, és keresd meg, amikor ez nem volt még így!

Lassan gondolkozva haladj az éveiden... mikor, mi romlott el?

Ha valaki más elrontotta, ha vannak erről emlékeid, állj meg ott egy pillanatra.

Bocsáss meg neki.

És akkor, amikor legurul egy kő a szívedről, folytasd az utat, próbáld visszahozni Magadban azt a kislányt, aki még hitt a mesékben!

És ha sikerült, soha ne engedd el a kezét...

...el kell tudnod fogadni Magad, mert a hibáidnak tűnő tulajdonságaiddal vagy egyszeri és megismételhetetlen, ilyenképpen teljességgel tökéletes!!

:-)

(nekem működött.)

(nem egy este volt...)

Nem az embereket kell szeretni...először mondjuk egyet. Senki nem szeret minden embert. Nem is lehet.

A válaszod ott van az első hozzászólásodban: magamnak kell változnom.

De ez tuti nem úgy megy, hogy ma este lefekszel, elhatározod, hogy holnap más emberként ébredek fel és hopp, így is történik. Tanács, az nincs:)))

Mit szeretsz csinálni? Mi az ami örömet okoz?:)

nekem pszihologus segitett sok mindenben, hasonlo problemam volt regen.

a pszihologus nem szegyen :) nem olyanra gondolok aki gyogyszert ir fel, hanem valakire aki kivulallo meg tudod vele beszelni a dolgokat es ud tanacsot adni.

nem meg mondja h mit csinalj hanem ravezet h magadtol jöjj rá

Nincs senki aki szeretne? De azt írod te sem szeretsz senkit....Nem elég úgy viselkedni, mintha vidám lennél.

A kérdésedre a választ tudod, hiszen leírtad.

A legnagyobb problémám mindig is magammal volt. Utálom azt, ami és aki vagyok. Nem hiszem, hogy amit eltervezek vagy megálmodok, valóra tudom váltani.

Mostanában átvettem az ingerült és bunkó stílust. Senkiben nem bízom meg, mindent magamban tartok, talán azért, mert nincs egy olyan személy az életemben, akinek elmerném mondani a gondjaim. Egy olyan valaki, akit tényleg érdekelne, hogy mi van velem, aki kimutatná, hogy szeret.

Én nem szeretem az embereket, de nem ezt mutatom ki. Társaságban mindig vidáman viselkedek, mintha nekem semmi bajom nem lenne, holott, ha tudnák szerintem el sem hinnék.

Muszáj leírnom, mert már annyira összegyülemlett bennem a fájdalom.

Nem tudok szeretni senki úgy igazán. Félek szeretni és szeretve lenni.

Sokszor egy vörösbor társaságában szoktam ''siránkozni' vagy éppen elmosolyodni, hogy 'te hülye, fejezed ezt be', de nem megy. Tudom, nem jó orvosság, de van egy olyan mondás, hogy az alkohol nem oldja meg a problémákat, viszont segít nevetni rajtuk és ez jó.

Magányos vagyok. Soha nem szerettem még senkit.

Szerintetek hol a hiba? Ááá, tudom, hogy hol van. Ott, hogy nem vagyok kibékülve magammal, de hogyan segíthetnék ezen?

Nem szokásom siránkozni, most is lelkiismeret-furdalásom van emiatt, de most olyan jólesik kiadni magamból, fene enné meg. :(