Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Epilepsziás munkahelyi kálváriája fórum

Epilepsziás munkahelyi kálváriája (beszélgetős fórum)


Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Epilepsziás munkahelyi kálváriája

1 2 3 4 5
2009. máj. 27. 08:24

Azért epi és epi között óriási különbség van. Szerencsés vagy hogy van aura-érzeted.

Az én párom is epis, tudnék mesélni...

Az epis rohamok nagyon ijesztőek lehetnek másoknak! A cukorbajról sokat beszélnek, azt ismerik az emberek, nagyjából tudják kezelni ha vki rosszul van. Az epitől menekülnek. Sovány vigasz, hogy Nagy Sándor, Cézár, vagy más ismert ember is epis volt.


Sajnálom, hogy így jártál. Elég tipikus, hogy nem mondják meg kerek-perec, hogy mi a bajuk Veled. Igen ez vastag diszkrimináció, DE (akármit is szajkóznak a politikusok)diszkriminálva vannak a kisgyerekes anyák, vagy az 50 felettiek is. Kéne ez ellen vmit tenni már, mert őrjítő!!! (civil kezdeményezés? új párt? nem is tudom...)


Sajnos azt kell írnom, hogy én sem örülnék ha egy epis óvónéninek - főleg az óvódák munkaerő-létszáma miatt. Nehéz lehet megoldani, hogy legyen még vki veled a csoportban. Mi van, ha nem tudsz elbújni a gyerekek elől? Vagy ha egyedül vagy a csoporttal hogy tudod otthagyni őket arra a 10-20 percre?


Vmelyik hozzászólásban olvastam: fél a szüléstől az epi miatt. Kis bátorításul: nekem van epis barátnőm, aki csodaszép gyereket szült, és mégcsak nem is császározták!!! Semmi baja nem történt, az orvosokkal egyeztetve rendszeres ellenőrzés alatt volt, sőt utána a gyerek is hónapokig az epileptikumok miatt. Beszélj erről az orvosoddal!

77. 96126be7d9 (válaszként erre: 75. - Genlips)
2009. máj. 26. 15:19

Pontosan hogy számon kell kérni.

Nem csak mert a bizalmat a hajadra kenheted, hanem mert így törvényes.

76. genlips (válaszként erre: 73. - Judy47)
2009. máj. 26. 15:15

A probléma tudod, hogy uszodába sem kísérhetnéd őket. Nem akarok helyzeteket kitalálni, ami egyébként milliószámra akad, de mi van, ha uszoda felé menet az utcán érzed, hogy jön. Hova bújsz?

Tudod a legnagyobb problémám ezzel, hogy ez a munkakör állandó odafigyelést igényel, főleg, ha az óvoda berkein kívülre is viszik a gyerekeket. Ha neked kiesik 20 perc, az nem állandó. Jó, átadod addig a felelősséget másnak. De akkor neki kétszer annyit kell dolgoznia. Ha baj lesz, meg azt mondja, a másiknak rohama volt, nem tudtam eléggé megosztani a figyelmemet.

?

Na ne, ebben a munkakörben teljes odafigyelés kell minden áldott pillanatban és az nem elég, hogy majd más vigyáz rájuk. Csak hogy érthetőbb legyen, irodai munkánál a papírhalmazoknak nincs szükségük ilyen mértékű, folyamatos odafigyelésre.

75. genlips (válaszként erre: 72. - Sznebk2)
2009. máj. 26. 15:10

Igen, persze, nem tudhatunk mindig mindent, azt sem, hogy ki milyen egészségi állapotban van abban a boltban, ahol vásárolni szoktunk. Nyilván egy óvodában nem is kérem számon minden óvónő eüpapírját, mert megbízom bennük.

Csak annyit írtam, hogy az én fejemben nem fér össze ez a betegség és ez a hivatás.

74. 96126be7d9 (válaszként erre: 73. - Judy47)
2009. máj. 26. 13:03
Cukorbeteg sem dolgozhat minden munkakörben.
73. judy47 (válaszként erre: 71. - Genlips)
2009. máj. 26. 12:50

Szia!


Uszodába is szoktak járni,de mindig többen dolgozunk 1 csoportba.Tehát ha gond van akkor én el tudok vonulni.Nem értek egyett.Ez a világ nagyon diszkriminált.Ilyen alapon cukorbeteg sem dolgozhat,mert mi van akkor ha bekomál?

72. Sznebk2 (válaszként erre: 71. - Genlips)
2009. máj. 26. 08:54
Van ovis, vagy sulis gyermeked? Ismered a tanítók, nevelők, logopédusok, takarítószemélyzet, konyhásnénik orvosi papírjait, egészségi állapotát? Én ismerek olyan tanítót (sajnos), akinek arról is van papírja, hogy pánikbeteg.Az sem jobb, ha egy osztálykiránduláson jön rá, hogy a buszon iszonya van. Szóval értem a véleményedet és meg is értem, hidd el, itt csak arról van szó (valaki írta alább), hogy nem mindig tudunk róla,ha valaki beteg és akkor mindenki nyugodt. Ami persze nem helyes, csak írom, hogy így van.
71. genlips (válaszként erre: 66. - Judy47)
2009. máj. 26. 08:47

Na és ha ugyanez történik mondjuk egy uszodában? Mert minket vittek oda, vittek játszótérre, ott hova bújsz? Biztos vagy benne, hogy ez mindig megoldható és ilyenkor mindig otthagyod a gyerekeket akár felügyelet nélkül vagy egy másik óvónő gondjaira bízva?


Még mindig ugyanaz a véleményem, még ha te ezt diszkriminációnak is nevezed, nem fér össze ez a hivatás ezzel a betegséggel, akkor is, ha van papírod róla.

70. judy47 (válaszként erre: 67. - 3532273647)
2009. máj. 25. 13:04
Ez attol függ milyen az epid? Munkáltato meg ha tudja mi a betegséged és fel vesz akkor köteles olyan munkakört ajánlani ami a papirnak is megfelel.
2009. máj. 24. 18:53
Egyébként nem értem, hogy miért adnak pl. 50%-ot egy pszichiátriai betegnek. Nálunk 3 fő volt, aki ilyen betegséggel helyezkedett el. Elmondhatom, hogy a legnagyobb megértéssel fogadtuk, de egyszerűen nem bírták a nyomást. Mert ugye abból tud megélni a cég, ha dolgozik is és arra meg oda kell figyelni. Sajnos az lett a vége, hogy kettő felmondott, a harmadik nehezebb eset volt, teljesen függetlenül az állapotától kellett elküldenünk (meglopás miatt).
68. Sznebk2 (válaszként erre: 67. - 3532273647)
2009. máj. 24. 18:50
Ha rehabilitációs "nyugdíjat" kapsz, akkor az olyan, mint a munkanélküli-nél, hogy köteles vagy elfogadni a Neked felajánlott állást vagy pedig nyomós indok kell? Mi van az OOSZI határozatodban? Mindenesetre, ha el is helyezkedsz valahol, akkor ugye mondanod kell, hogy le vagy százalékolva. Akkor jogosan megkérdezik, hogy miért. Akkor mit tudsz mondani? Gondolom akkor elmondhatod, hogy irodai munkában, ahol megfelelőek a körülmények, hatékonyan tudnál dolgozni. (ilyen tanácsra gondoltál?)
2009. máj. 24. 18:19

Sziasztok!

Az én esetem "fordított":

Le vagyok százalékolva,és az új rendszer szerint rehabilitálható lettem(ennek örülök,mert szeretnék dolgozni)

Szinte havonta van rohamom)nem a klasszikus nagyroham,de ilyenkor össze-vissza beszélek,zavart vagyok,és kiesik 20-25 perc.Egy ilyen típusú epilepsziával dolgozhatok,porban,zajban,váltóműszakban,teljesítménykényszerben,hosszasan monitor előtt,melegben,komoly pszichés terhelésben.(mindez ronthat az állapotomon)Hogyan magyarázom meg a leendő munkahelyemen,ill.munkatársaimnak,hogy mi történt...esetleg elvitetnek a mentővel,mielőtt tiltakozni tudnék?Senkinek sem szeretnék kellemetlenséget,problémát.

A rendszer szerint amit ajánlanak,mindent köteles vagyok elfogadni,és ezekre,nem lesznek figyelemmel,hiszen a határozaton nem szerepel.

Mit tegyek szerintetek?

Köszönöm

66. judy47 (válaszként erre: 63. - Genlips)
2009. máj. 24. 14:07

Szia!


Ezt a munkakört betölthetem,ugyan is orvosi papir van rola! Söt azt irta a doki,hogy ajánlatos ez a munkakör nekem.Én megértem,hogy nem szivesen látsz epis ovonöt,de hidd el nem én vagyok az egyetlen akinek ez a szakmája és epis! Én nem azért tanultam hosszu évekig,hogy ezt a szakmát eltemessem.Mivel gyp.asszisztens is vagyok,pontosan ismerem az ovodai szabályokaT.Törvény ezt már diszkriminácionak nevezi.És nem látták a gyerekek,mert én megérzem.Ez az öltözöbe történt! Senkinek nem lett baja.Csak az én lelkemnek.

65. gerna (válaszként erre: 63. - Genlips)
2009. máj. 24. 13:58

Szemetül elbántak vele? én az eredeti cikkben azt olvasom, hogy még próbaidőn volt. Ha mégsem vették fel dolgozni, az azért nem olyan, mintha kirúgták volna.


"Tíz éve egy óvodában dolgoztam gondozónőként. Próbaidős voltam és épp az utolsó héten egyeztünk meg,hogy véglegesítenek.

Szerződés lejárta előtt két nappal nagyrohamot kaptam és elájultam..."stb. Lásd a topik elején.

64. Hoxa
2009. máj. 24. 13:13
Kedves marakodó felek! A topikot végigmoderáltam, ne kelljen teljesen törölnöm a személyeskedő viták miatt, ha lehet.
2009. máj. 24. 10:47
Hát szerintem nem vagy óvodába való. Igazad lehet, hogy szemetül elbántak veled, de neked abba kell belegondolni, hogy ők mit éltek át, a gyerekek mit élnek át, amikor ilyet látnak. Ez egy olyan betegség, ami nem fér össze az óvodával, gyerekekkel. Legalább olyan foglalkozást néztél volna ki magadnak, ahol felnőttek között vagy, de gyerekeket megijeszteni? Hát ha a gyerekem ilyen helyre járna óvodába, őszintén, nagyon nem tetszene. Képzeld el, miket mesélne egy gyerek, ha hazaér egy rohamod után? Bocs, de szerintem a betegség miatt nem vagy alkalmas erre a munkára, hiába szeretnéd :(
2009. máj. 24. 10:44
Mi csak fogyatékosokat foglalkoztatunk. Vakot, siketet, mozgásfogyatékost, sorolhatnám még. Az egyik munkatárs viszont folyosói szinten elmondta az egyik alkalmazottnak, hogy Hepatitis C-je is van. Mivel nálunk sok az immunbeteg is (nem AIDS, hanem immunhiány), ez nem gyerekjáték. Így nem rúgtuk ki, hanem távmunkát adtunk neki. Dolgozik, fontosnak érzi magát és mi is örülünk, hogy valaki megcsinálja a kilométer elszámolásokat.:)
61. Sznebk2 (válaszként erre: 60. - 96126be7d9)
2009. máj. 24. 10:42
Igen, igazad van. Ha olyan betegséggel "rendelkezünk", ami súlyos, állandó, azt kötelesek vagyunk megmondani. Még azt is, ha terhesek vagyunk már. Ha utólag derül ki, azonnali felmondást vonhat maga után. Így van. Azért szóltak hozzá sokan, köztük én is, meg most már Te is, hogy ilyen esetben olyan szakmát kell keresni (bármennyire fájó), ahol nem veszélyeztetünk másokat. Vagy hát gyógyszer, műtét, szóval olyan lehetőséget kell keresni, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon.
2009. máj. 24. 10:31

Ez egyébként eszembe juttat valamit az eredeti témával kapcsolatban (epilepsziás óvónő).


Az én cégemnél minden egyes dolgozónak a munkaköréhez megfelelő orvosi alkalmassági vizsgálatot kell csináltatni. A munkavállaló csak akkor írhatja alá a szerződését, ha az üzemorvos elkészítette a zárójelentést.

Ez nem csak azért van mert aggódunk leendő dolgozóink egészségéért, hanem mert csak így törvényes.


Ennek tükrében nem értem hogy lehet az, hogy csak egy roham után tudták meg az óvónőről, hogy epilepsziás? Nem volt orvosi vizsgálat? (Ha volt és eltitkolta, akkor a munkáltató azonnal felmondhat neki.)


A másik.

Egyik hozzászólásában azt írta, hogy ha eltitkolná a betegségét, a szülők sosem tudnák meg hogy epilepsziás vigyáz a gyermekükre. Azon felül hogy ezt nem tartom szép hozzáállásnak, ha kiderül a betegség mondjuk egy újabb esetleges roham alatt, és ne adj isten valakinek baja esik ez alatt, akkor még eljárást is folytathatnak, ahol az óvónő és az intézmény felelősségét is vizsgálnák.


Ezektől függetlenül csodálom az elhivatottságát, de szerintem olyan munkahelyet kéne keresni, amire nem csak lelkileg, de fizikailag is alkalmas.

2009. máj. 24. 05:22

Még annyit:

Lassan öt éve annak, hogy nem aludtam egy rendeset, az öt év alatt egy csomószor elájultam a fáradtságtól...mindemellett törődöm a lányommal, háztartást vezetek, megpróbálom rendben tartani a házasságomat, jószágokat nevelek és belekezdtünk a mezőgazdaságba is.

A lányomnak évekig rendszeres dühkitörései voltak, elborult aggyal vert szét mindent a lakásban, nekem támadt többször is...mindezt akár éjszaka (volt olyan, hogy minden éjjel).

Tavaly leraktam a jogsit, hogy csajszival könnyebben tudjak mozogni...legalább egy raklapnyi energiaitalt megittam, mire sikerült.

Sorolhatnám még, de minek.


Van itt olyan, akinek nálam sokkal nehezebb.

2009. máj. 23. 15:50

De: visszatérve az eredeti témára. Engem is küldtek el már munkahelyről azért, mert sokat voltam beteg. Egyértelmű volt, hogy ezért, hétfőn közölték, hogy szerdán már adjam át a munkát. És amikor kikísértek az ajtón, mondta a főnök, hogy jó egészséget kíván a jövőre nézve és reméli, hogy találok hamar munkahelyet. Hát találtam is, de akkor 19 éves voltam. (még valóban gyerek) Így elfogadtam, Anyuék morogtak, végighallgattam és mentem állást keresni, ahol már bíztam abban, hogy nem derül ki hamar, hogy beteg vagyok. :(

Ma már ne féljetek, nem lehetne ezt így, burkoltan sem velem csinálni! A gyerekeimnél is bepróbálkoztak, hogy vigyem el őket ebéd után. Aha, persze. Azóta már tanulom is a jogot, meg "gyakorlom" is, azaz tudatos szülő lettem. Elmondtam, hogy ha az óvoda Alapító Okiratában benne van, hogy integrált, valamint elfogadták hivatalosan gyerekenként a dupla fejkvótát, akkor sorry vagyok, ott is alszanak, mert dolgozunk.

2009. máj. 23. 15:37
Én 22 évesen már lombik programra jártam. És nem utáltam senkit érte, akinek gyereke volt, mert nekem nem lehet. Tehát lehet józanul gondolkodni akkor is, ha bajunk van, vagy hátrányban szenvedünk. Itt arról van szó, hogy ez a lány, nő élvezi, hogy kihoz a sodrunkból. Ezt más fórumon is egyértelművé tette. Ezért van ez a sok indulat.
2009. máj. 22. 21:59
Együtt érzek Veled! Hasonló cipő...sajna.
55. Sznebk2 (válaszként erre: 54. - Pemete)
2009. máj. 22. 21:58
Igen, elhiszem. De nálatok legalább bejött. :) Nálunk annyira gáz volt az egész, lombik, problémás ikerterhesség, szülésnél mindhármunkat újraélesztették. Férjem kikattant, azóta sem hajlandó beszélni arról a fél óráról, ő bent volt. Szóval ehhez képest az, hogy 3 évig hallássérült volt az egyik, a másik meg folyton elájult kisgyerekként, most meg asztma, meg a hiperség, egész jó, nem? Ezt én így fogom fel. Nagyon-nagyon imádom őket, küzdök értük folyton (állandóan kapom az okos nevelési tanácsokat okos szülőktől). Rengeteget, erőnkön felül foglalkozunk velük, hordom őket rendszeres fejlesztésre, pedig már 7 évesek, szóval én nagyon is tudom, milyen lehet Hajninak, még egy gyerekkel is. Ezért bosszantott fel Rangiku ítélkezése. Mert tudod az ember milyen: én mondhatom magamra, hogy nem vagyok jó anya, de más azért ne vegye a bátorságot.
54. pemete (válaszként erre: 53. - Sznebk2)
2009. máj. 22. 21:51
Én is aggódtam rettenetesen, hogy minden rendben legyen a gyerekünkkel!
2009. máj. 22. 21:48
No igen, nekem is van férfi ismerősöm, aki egyszerűen nem érti, nem tudja felfogni, hogyan lehet valaki beteg, fogyatékos, nem bírja feldolgozni. És a két terhességet (a feleségéét) végig stresszelte, hogy egészségesek legyenek. Nekem "csak" figyelemzavaros hiperaktívak a fiaim és őket sem bírja megérteni, hogy miért nem lehet nyugton maradni, meg ilyenek. Ezért nem vállalnak harmadik babát, mert fél, hogy 35 fölött már lehet valami "rejtett" baja is, ami később derül ki.
52. judy47
2009. máj. 22. 21:21
Nem tehetsz mást! Nem vagy rossz anya hidd el.Sajnos ez az a betegség amire azt szokták mondani,hogy ön és közveszélyes.Ne hallgass csak a szivedre,és tudod,hogy akármennyire szeretnéd,nem tudod ellátni.
51. judy47
2009. máj. 22. 17:01
Nagyon nehéz lehet neked.Én megértelek.De ha ilyen agressziv nem lenne jobb az intézet?Mert ott ilyen esetben altatják.Rohamokat figyelik és a szeme állásábol tudni lehet,hogy agressziv hangulatban van.Szerintem ez lenne a helyes döntés.De bele szolni nem lehet.
50. judy47
2009. máj. 22. 14:53

Sziasztok!


Most tudtam csak végig olvasni a hozzászolásokat.Én és az orvosok! is egyértelmü irásos papirt adtak,hogy rendszerese kontroll és gyogyszer mellett dolgozhatok a szakmában.Az,hogy a munkáltato diszkrimativ az egy dolog.Sajnos a mai világban csak egészségeseket alkalmaznak.A szülö soha nem tudja meg,hogy a gyermekét epis ovonö neveli!beadják a gyereket és kész.Nem szokás megkérdezni ( szerintem),hogy az ovonö beteg e vagy sem.Lehetnék cukros is.Avval sem dolgozhatnék szerintetek ebben a munkakörben?

Azt,hogy betették a központba ugy kell érteni,hogy az összes gyermekintézetnek 1 közös központja van.Ahol a bérezéseket is intézik.tehát ha x helyre beadom az önéletrajzot 99% ba megtudják.Az 1% nem kérdez utána,hogy milyen ember a munkáltato.

49. Sirga
2009. máj. 22. 09:42
Bocs, nem olvastam végig az összes hozzászólást! A cikknek örülök - már annak, hogy megírtad a történeted. Az előítéleteknek természetesen nem. Ne haragudj, de részben egyetértek azzal a véleménnyel, hogy nem kéne gyerekekkel foglalkoznod. Másrészt viszont fekete-fehéren látom a dolgokat, ami nem jó. Én is munkakereséssel bajlódom, de "halmozottan hátrányos helyzetűnek" aposztrofálom magam: 3 gyermekem van, egyikük speciális igényű - időben behatárolná a munkaidőmet -, plusz még az epilepsziám. :S
1 2 3 4 5

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook