Ennyi az élet?! (beszélgetés)

Szerintem az elhalado autosok utasainak tobbsege nem is latja meg az ilyen dolgokat.

Mert sms-zik, beszelget, radiot hallgat, magara figyel.

:-( lelketlen emberek, csak ùgy elmenni egy bajbajutotton....szègyenlem hogy ezek mèg embernek tartjàk magukat!

Minden elismerèsem Pocoknak!

Nem tudom pontosan hogy fogalmazzam meg amit gondolok... Mindenkinek így kellene cselekednie és Te mint orvos mindent megtettél, "félretéve" gyermekedet. Sajnálom, hogy ez lett a vége:(

Az jutott az eszembe amikor éppen 10 éves voltam (aznap volt a szülinapom, sosem felejtem el) és a Moszkva téren a 4-es villamos elütött egy bácsit (láttam ahogy levágta a lábát). Mindenki csak állt én meg szaladtam a telefonfülkéhez (nem volt még mobil) és hívtam a mentőket. Egy felnőtt sem tette ezt meg:( Meg kellett várnom a mentőket, mert én hívtam őket akik kb. 20 perc alatt értek oda - a János kórház 15 perc onnan gyalog:( Szerencsére az a bácsi nem halt meg.

Barmennyire is szomoru, de ennyi az elet. Sajnos.

100-200 evvel ezelott meg ezt talan ritkabban kerdezgettek az emberek, mert tuleltek (vagy sem) a spanyol nathat a kolerat es egyeb betegsegeket.

Ma mar azt gndoljuk, hogy vannak gyogyszerek, professzionalisan felszerelt korhazak, mentok es ezert mindenkin lehet segiteni.

Nekem nincsenek illuziom, en azt gondolom, hogy hasonlo helyzetben enertem sem fog odaerni a mento idoben.

Az emberek pedig rohannak, nem figyelnek egymasra. A tobbseg biztos ilyen, de nem mindenki.

Hogy miert nem utottek ki a holgyet a mentosok? Ezt valoszinuleg csak ok tudnak megmondani. En lehet, hogy nem is szeretnem mar hogy abban a helyzetben kiussenek. A toretenetedbol ugy tunik, hogy mar percek teltek el onnan hogy neme rezted a pulzusat. Irtad, hogy orvos vagy, biztos tudod mit jelent az, hogy DNR.

Nem tudom, hogy Magyarorszagon valaszthato-e ilyesmi, remelem igen.

Nem biztos, hogy felig lebenulva, felig elhalt aggyal azt meg eletnek lehetne nevezni, hogy dobog a szivem, lelegzem es 24 oras felugyeletre szorulok.

Az erzeseidet viszont teljesen megertem, nehez lehet ezt a szituaciot megelni, benne lenni es tehetetlennek erezni magadat.

Borzalmas milyen világban élünk.

Te mindent meg tettél amit tudtál.

Kb 6-7 hete a bolt előtt rosszul lett egy hölgy. Nem volt nála se táska, se semmi, otthoni ruhában volt.

Hívtam a mentőket, az volt a válasz, nem jönnek ki minden csöves miatt, inkább próbáljam meg felébreszteni, ha más nem megy, RUGDOSSAM meg! Majdnem leültem, amikor ezt meghallottam!

A dologban az volt a legszebb, hogy kb negyed óráig álltam ott mellette, és szólongattam, hiába. Közben rengeteg ember ment el mellettem be a boltba, és ki onnan.

Végül egy fiatal srác jött oda, és ő is hívta a mentőket. Végül nagy nehezen kinyögték, jól van, ha ennyire ragaszkodunk hozzá, kijönnek.

Majdnem fél órát! vártunk rájuk. Kijöttek, és megint elkezdték a hajléktalant nem viszünk be szöveget, de azért elkezdték vizsgálni.

A végén derült ki, hogy a hölgy épp nagy sütésben volt az unokáknak, amikor leugrott a boltba, ezért volt viszonylag koszos, otthoni ruhában.

Csakhogy cukorbeteg, és rosszul lett. Elmondása szerint közel 3 órája jött el otthonról. Szóval bele se merek gondolni előtte már hány ember ment el úgy mellette, hogy még egy pillantást sem vetett rá!

Szeretnék mégis hozzá szólni.

Nem fogok általánosítani,mégis ez lett a Magyar mentalitás.

Elélünk egymás mellett ,de nem figyelünk egymásra túl sok a rosszindulat és az irigység bennünk.

Eltűnik az emberiség a jóindulat,és még sorolhatnám,de nem teszem...

De nekem teljesen mindegy,hogy részeg vagy drogos feküdt volna ott,megállok mert ezt kívánja a lelkiismeretem.

Tied minden elismerésem,mert amennyit lehetett segítettél.

Sajnos nagyon "én" központú lett társadalmunk és az a "módi", hogy letapossunk a másikat, nem foglalkozunk vele!

Remélem ha egyszer én látok ilyet az utcán, akkor (még ha nem is tudok segíteni) nem fogok tovább menni és úgy tenni, mintha semmit sem láttam volna! Gusztustalanok az ilyen emberek!!!

Sajnos ilyen érzéketlenek lettek az emberek.

Évekkel ezelőtt hatalmasat estem egy reggeli forgalomban. Valami jégre léphettem. Ott feküdtem a tömegben a hátamon a táskám szanaszét. Szépen kikerültek, átléptek. még jó, h nem léptek rám, pedig nem úgy nézek ki, mint egy csöves. Egyedül egy idős bácsi jött oda felsegíteni, pedig Ő még így is nehezebben mozgott. Érzéketlen lett a világ, de nemcsak ebben, mindenben!!

:(

Remélhetőleg nem csak ennyi.