Ennyi az élet?! (beszélgetős fórum)

Hali.:)

Én szeretnek, megoldas keresni, hogy hogy felejtsem el a szerelmem, 5évig kuzdottem hogy megszerezzem a lány, es mikor 5ev utan sikerult, 10.5honap voltunk eggyutt, es ez a szakitas 5honappal ezelott tortent, es nekem meg mindig ugyan ugy faj, es meg mindig ugyan ugy szeretem, mert nagyon faj hogy o tultette magat rajtam, es en is erre keresek megoldast, de nem nagyon megy..

Az oka hogy szakitott velem, az az volt hogy nekem van egy kis bajom, megpedig az hogy nem szeretek emberek kozt lenni, es igy nem mentem vele sehova(buliba), es neki kellet az hogy kiruccanyunk es necsak otthon uljunk hetvegekent..

Hozza tennem az a 10.5 honap alatt 1x veszekedtunk, ez a veszekedes is az utolso heten tortent, de a veszekedes is csak egy ferre ertes volt..:)

Köszönöm szépen a sok jelet és hozzászólást.

Nem is gondoltam h ilyen sokan fogtok hozzászólni.

Persze természetesen tudom h vannak korlátok amikor a mentő sem tud segíteni, de akkor is nagyon nehéz megérteni h a próbálkozás teljesen elmaradt.

Tudom ennek igy kellett történni.Nekem akkor és ott kellett lennem hogy tudjam legközelebb ilyen esetben nem tétovázhatok..

Megkönnyeztem.Sajna igenis kiveszik az empátia,a segítőkészség.Igen,biztos azért nem segítenek sokan,mert nem tudják mit tehetnének,hátha nagyobb kárt okoznak,vagy akár félnek h csak megjátszás rablás gyanánt.DE nagyon sokan nem is akarnak segíteni!!!És ez a fő,mert ő siet,mert fontos dolga van,vagy inkább elfordítja a szemét,mint aki meg sem látta.

Egy 1 éves kisgyerekkel szálltam le a buszról,mikor rám zárták az ajtót,ahogy tudtam védtem őt,így nekem a lábam,a karom mindenem elég lila lett,a kosz lett volna a legkisebb bajom,persze a kisfiú nagyon megijedt,és nagyon sírt,észrevette a sofőr,mert kiabáltak az utasok,de már szinte el is indult,ugy hogy mi oda voltunk szorulva.Kinyitotta az ajtót,majd utánam kiabált h hülye k... időben kéne leszállni.Mit mondjak nagyon jól esett,miközben nyugtattam a kisgyereket,és fájdaltam a végtagjaimat.Időben jeleztem,és sorban is álltam,csakhogy amikor az előttünk lévő leszállt leejtette a kulcsát,lehajoltam érte a gyerekkel,aztán akartunk leszállni,miközben rám zárult az ajtó.Szerintem lehetne várni minimális időt,mert pl egy idősebb ember,vagy egy kisgyerekkel lévő nő sem tud leugrani a buszról.Milán már 4 éves,de nem hajlandó buszra ülni az eset óta.

Az élet ennyi, akinek el van rendelve, menni fog. Aki mellette van azokban a percekben, az viszont sokáig magában hordja a borzalmas emléket.

Nekem apukám halt meg a kezemben, miközben az inget akartam ráadni, hogy orvoshoz vigyük. Olyan erős roham fogta el, hogy talán 30 másodpec volt amíg szenvedett. amikor láttam mennyire rosszul van, mondtam anyunak, a mentőt hívd... Kb 20-25 perc alatt értek oda. De ha a sarkon lettek volna, akkor sem tudták volna megmenteni. Ebből a szempontból nyugodt vagyok. Viszont nem tudok megszabadulni a tehetetlensépg érzésétől, hogy itt vagyok segíthetnék mit kellene tennem.... És furcsa, de nem tudtam biztosan, hogy már nem él... talán csak megpihen.... Butaság, tudom.

Ha nem lettem volna vele, talán gyötörne a kétely, hogy segíthetett volna valaki... Így viszont nem tudok menekülni a képektől, a fuldoklásától, a lila fejétől, pedig már több mint 10 hónapja történt. Már nem beszélek róla, mert attól tartok, nem értik meg körülöttem, hogy még mindig nem vagyok túl rajta. Talán ezért is írok most itt.

A mentősök, amikor ideértek, látták az EKG-n, hogy már nincs életjel, viszont mégis mindent megpróbáltak. Pedig mondtuk, hogy már kb 20 perce nem tudjuk, mi van vele. Még a defibrillátort is behozták, szívmasszázzsal ispróbálkoztak. Pedig már nem lett volna belőle EMBER, esetleg csak roncs... Csak a földi éltünk ér véget ilyenkor, ők azért közöttünk maradnak. Gondolatainkban, döntéseinkben. Az a néni is benne vana családjánbak a szívében, és szeretik őt továbbra is, bizonyára.

Egyszer egy bácsi előttem esett le a bicikliről. Én voltam legközelebb, én is biciklivel mentem őutána az úton. Egyszerűen oldalra dőlt... Ledobtam a járművemet, és jött arra még valaki, felseígtettük. Semmi erő nem volt benne, de volt vagy 100 kg... Jöttek emberek, bementek egy boltba telefonálni, és nagyon sokára jött a mentő. Pedig nem messze a mentőállomás, de épp valahol kinn voltak. Néha úgy éreztem, nem bírom tartani. nem lertt jobban, tehetetlen volt, és nem tudoma további sorsát. Ennek van vagy 17-18 éve. Nem felejtem el, akkor még nagyon fiatal voltam, és nagyon megrázott. A mentősök sem tehetnek csodákat, sajnos. De sok mindenkin segítenek is. És arról sem ők tehetnek, ha egyszerre nem tudnak több helyen is lenni. Mert sajnos nálunk nem olyan sok mentőkocsi van. és vannak nekik bizony nagyon ütős napjaik.

Sajnálom, ha valakinek olyan tapasztalata van, amit a versben olvastunk.

Azt tetted, amita lelkiismereted diktált. Egy orvos munkaidőn túl is orvos. Megmutattad, hogy van hivatásod. Viszont megterhelted magad vele lelkileg, ezt nem lesz könnyű megemésztened. Sajnos az ilyen "élményektől" leszünk felnőttebbek, felelősebbek. Meg attól, hogy megtapasztaljuk egy napon, hogy valaki nekünk is megáll segíteni. Én olyankor mindig azt mondom, hogy ezt azért kaptam, mert akkor.... Valahol odafenn jegyzik a jócselekedeteinket. És nem úgy mint a mesében kapod vissza a "jótett helyébe jót várj" módján, de amikor Neked lesz rá szükséged, akkor lesz ott valaki, aki majd neked segíthet, egy olyan ember, akinek te soha nem tudod meghálálni, lehet, hogy megköszönni sem az emberségét, de ott lesz, mert most EMBER voltál. Ez az én tapasztalatom. És mivel rajtam már segítetettek (de azt is meg kell tanulni észrevenni, hogy rajtunk segít valaki), én segítek mindenkinek, akinek csak tudok. Volt már, hogy roma embernek álltam meg megtolni a kamionját, ne tudjátok meg milyen hálás volt.. igaz, megfordult a fejemben, hogy mi lesz ha ellpoják közben a kocsimat, ezért a slusszkulcsot zsebre vágtam... Sokszor vagyunk előitéletesek, és jó lenne megtanulni, hoy MINDENKIT a cselekedetei és a gondolatai alapján ítéljünk meg!

Nem a magyarok ilyenek, és ez nem új dolog. A szociológiában már régóta ismert ez a jelenség. Ha tudod, hogy más is segíthet, akkor kisebb az ösztönzés, hogy megtedd. Ez az emberi természet része. Sok kísérlet és még több tanulmány szól erről.

Ennek ellenére én ha tehetem minidg segítek. És nem mentőt hívok, hanem rendőrt. Nem véletlenül. Karácsony után az út szélén találtunk este egy eszméletlen hajléktalant. A rendőröket hívtam, mert tudtam, hogy a mentők leráznának. A rendőrégen közölték, hogy már tudnak róla, arra tart egy járőrautó. Csakhogy az ő keresési módszerük... Hárman ültek az autóban, és nézelődtek, hogy hol lehet. Szerencsére amikor visszafordultak le tudtam inteni őket, mert különben már indultak vissza, hogy nincs meg a pasi. És ott fagyott volna meg az éjszaka folyamán. Csak remélem, hogy tettem érte valamit.

Félelmetes, hogy így ki vagyunk szolgáltatva, magunkra vagyunk hagyva embertársaink között, amikor baj van... Én egy sánta kutya mellett is nehezen megyek tovább...

Amit a cikk írója tett az példaértékű és nagyon emberi!

Emberségből csillagos ötös!

Bár minden orvos és ember ilyen lenne!

Volt pár évvel ezelőtt, délután kettőre mentem iskolába, tanítani. Egy halott öregúr feküdt az út szélén, a haját lobogtatta az elsuhanó autók szele, mellette buszmegálló, buszmegállóban csokit majszoló fiú, újságot olvasó nyugdíjas, mellette zebrán átkelők. Én is siettem, már késésben voltam... Hatkor vége lett az óráimnak, kijöttem, az öregúr ugyanott feküdt az út szélen és én iszonyú lelkifurdalással élek azóta is, hogy siettem, én is siettem.

Egyébként erről Egry Artúr jutott eszembe, ha nem baj, bemásolom....

elkapták mint egy bliccelőt

és mentőbe tették gyűrögették

mert a földre ült az áruház előtt

az orvosnő nevetgélt

mert a sofőr fogdosta a mellét

s repült velük a fehér mentő

ringott a két formás emlő

és ahogy a hordágyon

kínra feszítve magát összevizelte

nem értette tisztán hogy miért

miért kérdezik: milyen nap van ma?

hogy pesten van e vagy bagdadba'

és, hogy mi a neve? - tudja a fene…

majd a humánum fehér közönnyé válva

a közkórház húgyszagú szobája

lett a világ mi megadatott

csökkentve ezzel is a

társadalombiztosítási alapot

és a sztróktól űzve esztelen

maradt fogoly s bolyong

most is a bűzben meztelen

Szomorú ,hogy ilyen lett ez a világ...

A mai nap a kisfiammal mentünk haza a bölcsiből,éppp fejlesztésen voltunk,mivel mozgásában vannak elmaradások,2 éves és még nem tartja magát rendesen,nem jár stb,felszálltunk nagy nehezen a babakocsival a buszra,és Gergő,mivel fél a régi ffajta buszok hangos ajtójától,elkezdett sírni.Erre egy hölgy lehülyézett.Tudom,nem hasonlít a történethez,de ez is csak egy bizonyíték,hogy sajnos többsége az embereknek nem segítőkész,nem veszi észre a másikat.Azért jó ,hogy vannak még Pocok-hoz hasonlóak...

(bocs,de véletlen elnyomtam)folytatom...

egy órát élesztették újra,az amúgy már halott nőt...És mikor kedves hozzátartozóm autóbalesetet szenvedett,a 4 percre lévő mentőállomásról 10 perc alatt ért fel a mentő-és EL SEM KEZDTÉK AZ UJRAÉLESZTÉST!!!azt mondák:vége:-(

15éves lányról volt szó..

Miért??

Miért??

Miért?

Mert NEM HÍRESSÉG!!!

Engem felháborított,hogy mikor meghalt A.Gy-i-a leírtak alapján

Nyugodj meg, kérlek!

Nem ennyi az élet.

Sajnos nem ok nélkül az eberekbe beleivódott, hogy veszélyes lehet egy földön fekvő ember, mert rengeteg alakalommal segítségre szorulónak látszó emberek követtek el mások sérelmére bűncselekményt.

A másik ok, hogy ha nem konkrétan X.Y-tól kérnek segítséget, akkor úgy van vele, hogy majd más úgyis segít, neki nem felelőssége - ez mondjuk nem igaz, mert mindenkihez oda kellene fordulni, aki úgy tűnik, hogy segítségre szorul. Sajnos nem árt, ha többen megyünk.

Ez így van, amíg a zebrán "gyilkos tekintettel" méregetem őket -és valóban egy beugrónak köszönhetően a zebra 2. csíkján állok- a többség végig a szemembe néz, némelyiken látod is, hogy szégyenkezve, de meg nem állnak, csak kb. minden 10.

Na bocs az offért.

Itt a hoxán gyakran mondják rám, hogy rosszindulatú vagyok. Lehet.

Én segítettem már epilepsziás rohamosnak a buszon, kaptam el mozgólépcsőn guruló 80 kg-os bácsit, szedtem össze részeg férfit a sínek mellől, kaptam el gyereket, hogy ne fusson a villamos alá, hívtam a mentőt, amikor láttam, hogy a házunk előtt összeesik valaki, persze le is mentem hozzá és még sorolhatnám. Tehát segítek, ha ott vagyok.

És, hogy ne higgye mindenki azt, hogy az emberek annyira érzéketlenek. Egyszer elestem és sokan odaugrottak, hogy felsegítsenek, adogatták a pzs-t, illetve sokan ha látják állva olvasok a tömegközlekedésen, megkérdezik, hogy leülök e?

Olyan is volt, hogy autóval mentünk, láttuk, hogy egy néni összeesik, padlófék, kiugrás, közben telefonálás.

Sokan nem tudják mit tehetnek ilyen helyzetben, valahol megértem. Én is szoktam mondani a tűzvédelmi oktatáson a kollégáknak, hogy bocs, de én inkább leülöm, de nem fogok visszajönni érted...Persze biztos nem ezt tenném.

Igen, ennyi egy élet. Az egyik pillanatban még élsz, a másikban már nem. A hirtelen halál jó annak aki meghal, de a hozzátartozóknak nem, mert nem tudtak felkészülni.

Jaja, és mit is akartam?

Az emberek nem azért nem segítenek, mert rosszak, hanem azért mert bepánikolnak, nem hisznek benne, hogy ők tehetnek valamit.

A segítőkészség nem halt ki! Csak sok lett az önbizalom hiányos ember.

Szia!

Nagyon jó, hogy leírtad.

Sajnos ez az igazság. Az emberek nem törődnek a másikkal, ha látják a földön feküdni. Elmennek mellette legyintve, hogy biztos részeg. Ez Magyarország!

2 éve nyáron estem egy nagyot biciklivel. Csak az jött oda segíteni aki miatt történt a baj, egyébként senki nem segített volna rajta kívül.

Te nagyon jót cselekedtél, emberséges, segítő voltál. Nem rajtad múlt, hogy a hölgy nem élte túl. Nagyon sajnálom!

"Hogy miert nem utottek ki a holgyet a mentosok?"

Ennek több oka lehet, pl. lehet, hogy olyan ritmuszavara volt, amit nincs értelme sokkolni. Csak a filmekben használnak mindig elektromos sokkot, valójában nem mindig segít.

"Nem tudom, hogy Magyarorszagon valaszthato-e ilyesmi, remelem igen."

Igen, lehet kérni (írásos kérelem orvosi felvilágosítás után, két tanú aláírásával igazolva), de nem tudom, kórházon kívüli körülmények között honnan lehet tudni, ki DNR-beteg.