Eltorzult Z generáció (beszélgetés)

Csak óvatosan jegyzem meg, hogy minden új generációról hasonlóan vélekedik a régi!

És : "Ez a generáció pontosan olyan, amilyenné az előző nevelte."

Egy gyermek felnevelése komoly munka, idő, odafigyelés, esetenként lemondás és önmagunkkal szembeni következetesség is! Megtették ezt azok akik most sopánkodnak???

Mindkettőben sok igazság van - meg abban is, hogy a mai fiataloknak rosszat tesz a kialakult "vásárlói társadalom" amikor az öröm forrás az, amit meg lehet venni...

Bizony-bizony...

Ki is mondta ezt?

„A mai fiatalok szeretik a luxust, nem tisztelik az idősebbeket, szembeszegülnek tanáraikkal, belevágnak a szavadba. Mi lesz így a világból?"

Hát Platon vagy 2500 évvel ezelött.:)))

A nénikéd, az torz édeském, nem én :P

:DDD

:))))

Megint jól szólt kollegina :). Tanítok még egy okosságot, ha a netbaratnő hányta ki a klaviatúrájából, elolvasni sem érdemes :).

Én ugyan nem éltem olyan nagyon sokat a régi szép időkben, de amit tudok róla, azok alapján egyáltalán nem vágyom oda. Nem mondom, hogy néha nem utaznék vissza, de jó nekem itt és most. Nekem kellenek ezek a lehetőségek, amik itt vannak, ott nem voltak.

Az pedig, hogy milyenek vagyunk, hogy viselkedünk, mire neveljük a gyerekeinket, a saját felelősségünk. Ez a generáció pontosan olyan, amilyenné az előző nevelte.

Mindenki változik még 18 éves kora után is.

Sokan akik tipikus "jógyerekek" voltak később siklottak ki, és a bulizós-cigizős-ivós csapatból sokan lettek sikeresek, többségük családos.

Persze, a mai generáció más, mint mi voltunk, de mi is jócskán különböztünk a szüleinktől, ez így természetes. Nem szeretném, ha a lányom olyan lenne, mint a szülei generációja.

Leírták ezt minden generációról, az írás feltalálása óta :D

A sajátomat látom, hogy mi lett az ivós, bulizós fiatalokból. Ugyanolyan tagjai a társadalomnak, mint bárki más, benőtt a fejük lágya.

Egészséges, hogy mindenért más a hibás?

Nem vagyok befordult, csak látok a szememmel, és napi kapcsolatban vagyok azokkal a szülőkkel, akiknek a saját gyerekük nem fogad szót.

De persze tudom, én látom rosszul a dolgokat.

Bocs!

Nem minden fekete-fehér, de akkor is hatalmas "gap" van a 80-as években és a 90-es évek közepe-végén születettek között. Én a 11 éves unokahúgomon érzem és a barátain. A legnagyobb gond, hogy nem bennük látom és nem is bennük van a probléma, hanem a neveltetésben. A szülők legtöbbször a pedagógusra hárítják a nevelést, a pedagógus pedig azt gondolja, ha a szülő nem bír vele, miért pont én?

Képtelenek korlátok közé szorítani az alig tinédzser gyerekeket! Mert még gyerekek, mégis olyan szinten sakkban tartják a tanárokat és a szülőket, hogy az kétségbe ejtő.

Természetesen rengeteg ellenpéldát is látok, főként a jobb iskolákban, na meg persze sok szülő rengeteg energiát öl bele, hogy a gyereknek legyen gyerekkora és értelmes tinivé, felnőtté cseperedjen.

Viszont most sokkal több inger éri őket, mint akár engem, aki még csak 24 éves vagyok. Ezektől nem tudjuk őket elzárni, mert már a telefonon ott az internet, a facebook, nem lehet mindig figyelni őket. 10 éve mikor 14 voltam, még éppen hogy bejött a színes kijelző. :) Tehát egyértelmű, hogy akkor még nem állt fenn ez a probléma, hogy lépten-nyomon nyomkodnunk kellett valamit. Más elfoglaltságaink voltak. Most viszont ez van, valahogy el kell fogadnunk és ugyanakkor lépést kell tartanunk vele, hogy tudjuk mitől kell megvédenünk a gyerekeinket. Nincs gyerekem, de remélem, hogy a mostani elképzelésemet majd át tudom a gyakorlatba is ültetni, mikor a saját tini gyerekemet kell nevelgetnem. :)

Még mindig jobb empatikusnak és elfogadónak lenni (ami ugyan szerinted torz, szerintem egészséges dolog), mint befordultnak, és "ítélkezőnek" lenni.

Bocs!

Itt nem csak az 1996 után születettek torzak, hanem a szüleik is.

Bocs!