Elsős a gyerekem! Napközi után leckeírás itthon. (beszélgetős fórum)

Neked is tök igazad van:)

Azonban, szerintem meg kell találni az arany középutat. Ha ugyanis úgy hagyjuk ahogy van, és valóban nagyon lassú, nagyon nem megy neki valami, akkor egymást fogják érni a kudarcélmények és akkor meg attól megy el a kedve.

Higgyjétek el, ha időnként vannak sikerei, akkor ő saját maga akar megfelelni az elvárásnak, a dolgozatírásnál jól teljesíteni, egyfajta igénye lesz rá.

Csak hát elég nehéz megtalálni azt az arany középutat...

Igazad van. Mint egy híres pszichológusunk is mondta, az iskola első osztályának kellene az óvodára hasonlítani még egy kicsit (mint tudjuk, nálunk már az óvoda utolsó évében folyik az iskolára való felkészítés)...Hogy a gyereknek legyen egy kis átmenet. Hogy könnyebb legyen. Hogy hagyjuk még egy kicsit gyereknek lenni. Tudom, tudom, persze, így is gyerek még. De azért mégis nagyon-nagyon más már az egész. Én EZÉRT nem sajnálnám tőlük, a kis elsősöktől azt, hogy az az év még valamiféle átmenet jegyében folyjon.

A mániám a szabadság. Megrögzötten szabadságmániás vagyok. Élni és élni hagyni. Az ember úgyis tudja, ha egyszer elkezdődik az iskolás élet akkor "ebből már nincs kiszállás":D , tehát onnantól kezdve vége a gondtalan, kötetlen időtöltésnek, s a gyerekünk bekerül a komoly elvárások, feladatok, felelősség világába. Nincs ezzel gond alapvetően, hisz ez az élet rendje, de azt hiszem, nagyon sokat számít, milyenek az első éves élmények, a gyerekünk megszereti vagy megutálja az iskolát, a tanulást.

Kicsit elkalandoztam, bár végül is ide tartozik.

Maximálisan egyetértek a felháborodásoddal, Kangaroo.

Szerintem ne erőltessétek, persze, ha úgy érzed, gyakoroljatok otthon egy kicsit, vagy ha lehetséges, inkább hétvégén, amikor amúgy is lazább, és ha tudtok, ne görcsöljetek nagyon rá a dologra. Persze ez marhára nem könnyű. Fogjátok fel úgy, hogy a gyerek most ennyire van erre megérve, most ennyi telik tőle. Sokat én nem erőltetném, mert szerintem is könnyen előfordulhat, hogy már az elején elmegy a kedve az egésztől..:(

De az órán a tanár mondja nekik, hogy LASSAN csinálják, hogy megszokja a pici kezük a mozdulatot. Ha már gyakorolták eleget, jobban fog menni. De még egy hónapja se járnak suliba, ne várjanak már csodát!

Persze, gyakorolni kell itthon is, ezt meg is tesszük, de szegény már panaszkodik, hogy fáradt. Nem erőltethetem, mert akkor meg utálni fogja zsigerből az egészet!

Igazad van, előbb -utóbb "el kell engedni a kezét" a tanulás terén is, pont hogy ne szokja meg, hogy úgyis mindig megnézzük neki, hanem legyen tudatában, hogy ha nem végzi el a kötelességét, akkor annak következménye van( egyest kap pl.)Szóval tényleg csak az alapokat kell megadni (első, második osztály).

Persze később iskérhet segítséget, hogy pl. nem ért ezt vagy azt, de egyre jobban az önálló tanulásra kell szoktatni. Törődhetünk vele úgy is, ha megkérdezzük, mi volt a suliban, írtak-e dolgozatot stb és akkor úgyis elmondja, amit fontosnak tart.

Igazad van, így az élet más területein is könnyebben megállja majd a helyét.

Hidd el, nekik az a 4 sor óriási munka:)

Az én tanárnénim is mondta elsőben, hogy lassú a gyerekem, megmondom őszintén, én írattam vele néhány hétig minden kb.másnap, harmadnap és felzárkózott.

Az a baj, ha lassú, hogy akkor még az órai munkái is befejezetlenek és akkor azokat is pótolni kell :(

Mondtam neki, hogy válasszon egy szimpi mesekönyvet és abból kijelöltem egy rövidke szöveget.

Az én fiam is most kezdte a sulit, és ő is hazahozza a leckét. 3-tól 4-ig van tanulási idő, nem hiszem el, hogy nem lehet ott megcsináltatni velük azt a 4 v 5 sor "kiskaput" meg "hullámvonalat"!

(mivel megy el akkor az az egy óra??)

Valamelyik nap az üzenőbe beírt a tanár, hogy a gyerekem lassú. Könyörgöm, ált. első osztály! Nem gyorsíró tanfolyam!!! :@ Még egy hónapja se jár iskolába, mit vár tőle?!

Ja, annyira lassú, hogy hozzá sem kezdett... :D

(De akkor mit csinált helyette? :-))

Köszi:)

Igen okos ember tanul mások hibáiból vagy fordítva:D

Na igen tény, h a fiuknak jobban a körmükre kell nézni.Viszont az azért elgondolkodtató, h a középiskolában esetleg, h fog ez menni?Ott is ellenőrzik a szülők vagy akkor majd ripsz-ropsz egyik napról a másikra benő a feje lágya?

Én még mindig azt vallom ha az ő jelleméből annyi tellik, h csak néha csinál házit és felületesen pakol be akkor ilyen a gyerek, ezt el kell fogadni és nem lesz 5-ös csak 3-as.Erőn felül is sok mindent ki lehet hozni egy gyerekből csak nem biztos, h van értelme. Késöbb amikor már a saját erejéből kell boldogulni nem biztos, h meg fog bírkózni a rá nehezedő elvárásokkal ha olyan alapvető dolgokban mint a házi vagy bepakolás is segítünk ilyen nagy gyereknek.Lehet, h kicsit kegyetlennek hangzik de szerintem ez a túlzott szülői pátyolgatás is vezethet esetleg késöbbi depresszióhoz, alkoholhoz, droghoz pont azért mert segítséggel többet hoznak ki belőle mint amennyi és késöbb a nehezebb helyeken( gimi, fősuli)nem fog tudni eleget nyújtani.Vagy akkor is megy utána anyuci és viszi a tízórait?

De itt most persze nem az elsős gyerekekről beszélek, elsőben másodikban szerintem is mindenben segíteni kell.

Na, hogy jól összezavarjalak Benneteket, megírok Nektek valamit.

Kolléganőmmel beszélgettem a témáról( ellenőrizzük-e otthon a napi után még a gyereket) és mindeközben itt ült velünk egy kis fiatal tanulófiú, aki elmondta, hogy bizony nyolcadikig neki mindig megnézték, ellenőrizték a leckéjét, nem volt kecmec:)

Kérdeztem tőle, hogy ezt hogy élte meg, azt mondta, hogy jó volt, hogy így történt, mert ő bár jó eszű volt, de inkább mindig ment volna...Ezért sokszor volt, hogy nem lett volna meg a leckéje.

Hetedikben volt egy családi probléma, amikor az anyukája már nem tudta mindig megnézni és akkor történt egy kicsi visszaesés a tanulmányi átlagában, hogy nem lett kitűnő, lett azt hiszem két négyese.

Lolita, Zsula!Olyan jó benneteket olvasni!:)

Én a magam kérdésére már megkaptam a választ, a beszélgetésekből meg tanulom a jövőt!:D...

Amikor majd mi is negyedikesek leszünk!...:)

Köszönöm bár azt nem tudom, h bölcsebb és, h jól csinálom-e de tapasztalt az mindenképp.Volt már részem jóban-rosszban:)

Most hírtelen az jutott eszembe amikor a megasztáros Tóth Vera elmesélte, h 3-as volt énekből:-D Azért az-az énektanár most visszaadhatná a diplomáját.

Tényleg igazad van!

Tapasztaltabb is vagy meg bölcsebb is:)

Jó, hogy rátaláltam erre a fórumra és kiveséztük ezt a dolgot, még ha nem is ez volt a fórumindító konkrét kérdése.

Az én gyerekeim dettó, mint a Tieid, a nagyobb simulékonyabb, a kicsi totál öntörvényű, amitől sokszor kivagyok, de bent a munkahelyemen mosolyogva mesélem, már megint mit művelt és nagyon büszke vagyok rá/rájuk.

Miért kell mindenkiből jó tanulót kihozni? Miért gondolják, h mindenkinek jól kell tanulni?

Pont így rombolják szét egy gyerek személyiségét.És ha nem lesz jó tanuló csak egy jó és egészséges lelkű fodrász akihez majd bemennek vendégnek a remegő kezű, szájú ideggyenge jó tanuló osztálytársak?

Akkor mi szülők álljunk már meg és gondolkozzunk el melyiknek szeretnénk a gyerekünket látni!

Nekem az a meglátásom kedves beírók ezek a gyerekek eléggé le vannak terhelve és a tananyag is rengeteg változott ez a tévében is megállapíották. Nagyon fel kell venni a küzdelmet, mert szerintem sokkal nehezebb, mint hajdanában. A napközi otthon arra való, nem tudom most hogyan megy a tanár segített, ha valamit nem értett a tanuló. Sok felesleges dolgot tanítanak, amit az életben nem biztos, hogy szükség van rá. Leckeírásban is lehet segítséget kérni, ha nem megy. Szerintem az én meglátásom egyre nehezebb.

Üdv.Ágnes

:))) Ez pontosan így van.

Erről beszélek csak tudod én azt tapasztalom szomorúan mint a cikk végén volt az önösmeret, személyiség fejlesztése ezeket én sem tapasztalom az iskolákban sőt tesznek rólla, h tudják azt a személyiséget szétrombolni.Régen az iskola is sokkal bensőségesebb volt.A tanítónénik ismerték mind a gyerekeket mind pedig a családot voltak az iskolalátogatások, közös kirándulások stb.Most mindez megszünt, nem is érdekli őket és csak arra törekednek, h tud tudják a gyerkőcöket a maguk formájukra alkotni, h tudnak belőlük többet kihozni ami álltal ők csilloghatnak.Magyarul képeznek beszélő programozott robotokat.(biztos van azért még kivétel)És ha valakinek mégis feltőr az egyénisége azt szépen letörik és elnyomják ám:)Pld most a mi esetünk a pörgettyűvel.Szerintem jobban tetszett volna a tanítónéninek ha a szünetet hátratett kézzel üli végig mert akkor nincs vele gond.

De szerencsére a fiamat nem igazán tudják elnyomni, őt nem olyan fából faragták de örülök is neki bár megkell mondjam van is belőle problémám.A lányomat viszont már sikerült idomított kiskutyává alakítani.

Nem lehet tudni kiből mi lesz de én azt vallom hagyni kell egy gyereket fejlődni.Volt egy kollégám aki mindig azt mondta.Egy gyereket nem kell nevelni csak szeretni kell.És már tudom milyen igaza volt:))

Ezzel én is így vagyok.A nagyra évek óta nem kell nézni, néha elkérem az ellenőrzőt aláírni(de tudok minden jegyről mert minden nap megmondja)a kicsi viszont!Most megint minden nap leellenőrzöm a leckét és a bepakolást mert múlthéten e miatt sok beírást hozott.Csak dühítő, h ezt még 4-be is kell.Nagyon laza gyerek.

Tegnap elvették a pörgettyűjét.Pedig állítólag nem játszott vele, csak az egyik kisfiú (akinek nem volt)feldobta őket és mindenkitől elvették és csak a szülőnek adják vissza.A férjem nagyon mérges (a tanárra), h mit képzel majd ezért fogunk a suliba szaladgálni.Aztán szintén tegnap suli után ottmaradt kicsit focizni.Félóra múlva telefonál, h jön haza csak a cipője talpa leesett és most a földön jár:)) Na gyorsan szatyorba bedobtam egy cipőt és mentem be érte.Szóval ilyen az én kisfiam:) Örülök ha a házit kisajtolom belőle nem, h még gyakoroljunk:)

Szia!

Lehet, hogy mégiscsak a Te elméleted az igazi?

Most olvastam a témáról, gondoltam megosztom mindenkivel: (kicsit hosszú:) )

Volt már 20-25 éves érettségi találkozón? Ha igen, biztosan Ön is tapasztalta azt a furcsaságot, hogy az iskolai évek teljesítménye szinte semmit nem vetít előre a későbbi életutak sikeréből vagy sikertelenségéből. Nemegyszer találkozhatunk olyan emberrel, aki diákkorában mindig "eminens" volt, a tanulmányi követelményeket száz százalékon "hozta", tanárai a többiek elé példaképül állították kitűnő eredményei alapján, és nagy reményeket fűztek a karrierjéhez. Azonban ezek a várakozások nem mindig teljesülnek. Előfordul, hogy szürke hivatalnok lesz belőle; átlagos, savanyú hangulatú, fájós gyomrú, sértett alkalmazott.

Az ellenkezőjére is nemegyszer akad példa, amikor egy közepesen tanuló, soha semmivel ki nem tűnő, "tanárszomorító rosszaság" húsz évvel később mint sikeres üzletember vagy művész mutatkozik be az osztálytársainak, derűt áraszt maga körül, élénken beszélget, és sok évvel fiatalabbnak látszik a többieknél. Mi történhetett? Milyen képességei vezették sikerre?

Gyermekeink számára tehát nem az hoz sikert a majdani iskolában, ha betanítjuk nekik az egész elsős anyagot, hanem ha egészséges önbizalmat, önértékelést táplálunk beléjük. Az érzelmi intelligencia ugyanis nem annyira velünk született képesség, hanem tanulható.

Érdekes, hogy a tanulási zavarok hátterében is szinte minden esetben érzelmi kiegyensúlyozatlanságot találunk: akaratgyengeséget, kisebbrendűségi érzést, helytelen énképet - számolt be a tanulásmódszertan tréningek tapasztalatairól dr. Pusztai Éva tréner. Az iskolai oktatás akkor lehet sikeres, ha a tanítás, nevelés során az intellektuális faktorok mellé érzelmi faktorokat is beépítünk. Sajnos ez a magyar iskolarendszer egyik hiányossága: nem kap kellő hangsúlyt az érzelmi intelligencia, a személyiség fejlesztése, vagyis az önkontrollra, az önismeretre, az empátiára, az érzelmi tudatosságra, a kapcsolatteremtő készségre, stresszkezelésre nevelés, pedig ezekkel a tulajdonságokkal a teljesítőképességüket erősítik, sikeresebb felnőtté válhatnak általuk.

Húú, ezt nem gondoltam volna:) Hogy másnak ez nem természetes, mármint az uzsi:(

Nálunk is napi szinten van tolltartóellenőrzés meg kötelező hegyezés:)

Amiket leírtál, mindennel egyetértek, de én majd 1-2 év múlva gondoltam arra a szintre érni, hogy max.rákérdezek, rendbe van-e a lecke.

Ugyanis a kisebb túlságosan " a jég hátán is megélne" típus, aki nem a magolásból fog sosem jó jegyeket hozni, hanem ami "ráragad", de most még úgy érzem, muszáj a körmére néznem, mert tényleg sokszor lemarad ez-az. a nagyobbnak már most is "illendőségből" nézek bele 1-1 munkafüzetébe, de őt már nem ellenőrizgetem olyan részletesen.

Csak most hogy mondta a szülőin a tanár, hogy hiányolja az otthoni "rájuknézést", lelkiismeretfurdalásom lett, pedig ha jól belegondolok, biztos nem is az én gyerekemre vonatkozott:-DD

Végülis hátránya nem lesz ha gyakorol csak én ugy gondolom a napi 6 óra és sokszor még délutáni különóra után ne keljen már még gyakorolnia:) hanem próbáljon meg gyerek maradni és ettől tartalmasabban és izgalmasabban eltőlteni az idejét.PLd mi tegnap pörgettyű (ez most nagy sláger náluk de nem tudom a nevét)versenyen voltunk.Én nem tartom fontosnak, h jól tanuljon egy gyerek.Ami kényelmesen kijön belőle ugy, h mellette gyerek marad szerintem ez a normális.

Rengeteg a túlhajtott stresszes gyerek és (ezt is tapasztalatból mondom)mi már túl vagyunk egy továbbtanuláson ahol láttam, tapasztaltam sok mindent.Nem jelent szinte semmit egy gyerek, h tanul.A lányom mindig jó tanuló volt, képességei alapján jutott be egy kéttannyelvű középiskolába angol tagozatra.Mivel a francia-angol fél-fél osztály együtt van és a franciára még volt betőltetlen hely felvettek rossz tanuló gyerekeket is akiket sehová nem vettek fel így most a lányom a 4.5 átlagával a 2-es tanuló általános iskolai osztálytársának megint az oszt.társa lett.De tudnék még hasonló dolgokat mesélni:)Szóval ha önerőből képes gyakorlás nélkül valamit megcsinálni szerintem csak azt csinálja.Alapból azok a gyerekek okosak akik rendelkeznek ezekkel a képességekkel nem pedig tanulás útján jutnak el idáig.

Az enyémek 3-os és 4-s szintén:-)

A 3-os ( a 4-es pláne)egyáltalán NEM áll hadilábon az értő olvasással, sőt!

Hazaadták a dolgozatát,biztosan Te is láttad, először van egy jó fél oldal szöveg, utána a feladatok, hogy pl. húzd alá a szövegben, hogy ki volt éhes, ki volt ijedt stb. Meg hogy számozással állítsd sorrendbe az eseményeket.

Na itt a tanító néni véletlenül rossz javítási kulcsot nézett, és rosszul javította ki. Nekem szólt a gyerek, hogy nézzem meg, szerinte ő jól értette a szöveget.

Elolvasom én is, hát igaza volt. Mondtam, hogy kérje meg a tanító nénit, hogy nézze át még egyszer. Ki is javította:) Szóval, biztos vagyok benne, hogy határozottan jó a szövegértése.

Hiszem, hogy a gyakorlásnak(NEM NYÜSTÖLÉSNEK)részben az eredménye.

Ha jó a szövegértése és nincs nyüstölve, hanem terelgetve van, akkor szívesen olvas más könyveket is. Ő is már kilvasott 2 könyvet, a nagy pedig már nem is tudom követni, hányat.

Idáig mindkettő kitűnő tanuló, de én sem gondolom, hogy ez végig cél maradjon akár nyüstölés árán is, nem. Csak figyeljünk oda rájuk.

Egyébként sokszor volt az évek alatt, hogy hazajött és nem volt kész a lecke.(Mert benézte, mert elfelejtette, mert nem értette, mert különórán volt.

Ha nem néztük volna meg, úgy ment volna másnap.

Igen is tanulja meg, hogy az órákra felkészülten kell bemenni.

Te is tudod, hogy 4-ben meg már pláne fel is kell tudni mondani az anyagot, pl. környiből a kérdésekre válaszolni:) Nekem sem mindig van idegem hozzá, de időnlént kinyitom és kérdezek egyet:)

Az utolsó soraid ( 10 órai, szülői, ellenőrző stb. nem is kérdés:) )

:))

Az egész első osztály az olvasás, írás tanulásról szól.Év végéig mindenki meg fog tanulni.

Fogalmazást, mondatfajták 3-4 osztályos tananyag.

Addigra biztosan megtanul olvasni:)

Az én fiam ugy ment iskolába, h nem tudott olvasni(mert manapság már ugye majdhogynem szinte szégyen)és mégis gyönyörűen olvas pedig sosem gyakoroltunk, illetve igen mikor edzésre mentünk olvasta az útközbeni táblákat, feliratokat.Viszont az értő olvasással sokáig hadilábon álltunk.Nagyon sok gyerek szépen olvas de nem érti, h mit olvas.Ha heti 1 könyvet fog elolvasni sem fogja megérteni, csak ha megérik rá.Az én fiam most 4-es és most látom, h kezdi érteni is amit olvas.Soha nem szabad a tanulást erőltetni, gyakoroltatni szerintem.Csak gondolj bele ha téged köteleznének, h vidd haza a munkát és otthon is gyakorold.Minek?!Én a szülő részéről inkább azt tartanám fontosnak, h mindig legyen 10 óraija, és a ceruzái, üzenő rendben legyen,bepakolva belegyen, szülőire elmenni, osztálypénzt beadni stb. mert a mi kötelességünk ez .

Nem versenyre gondoltam:)

Azért kell a többihez felzárkózni, mert a tananyag ugyebár egymásra épül. Ha nem tud pl. olvasni, hogy oldja meg a feladatot önállóan, amikor már a tanító néni nem olvassa föl neki?

A szövegértésről nem is beszélve. Ha csak mekeg-makog és ott tart még, hogy arra koncentrál, hogy el tudja olvasni, akkor hogy érti meg a szöveget?

Az is gáz, ha pl, már bejön a fogalmazás és a gyerek még mindig az olvasással küzd. Vagy a ragozás, a mondatfajták...soroljam?

Egyébként én is úgy gondolom, hogy elég 1/4 óra, fél óra, nem kell nyüstölni és én sem azt mondom, hogy minden nap tollbamondtam neki, de igenis hetente 2x tollbamondtam és mi baja lett tőle?

Hogy mindkettő az egyik legjobb helyesíró az osztályban?

Én sem állítom, hogy minden nap 3x elolvastattam vele a feladott mesét amit vettek, de volt olyan is, hogy igen.

De arra ott a házi feladat.Minden nap van feladva olvasás is és bőven elég azt megcsinálni.Hallod ahogy olvas miközben meg is csinálja.

Nem kell gyakorolni mondom ezt tapasztalt 2 jó tanuló gyerek anyukája lévén.

Az iskola 9 hónap, ezalatt egy gyereknek bőven van ideje bedolgoznia magát és miért kellene utolérnie a többit? Az iskola nem verseny az alma sem egyszerre érik meg a fán de ha nincs semmi baja (gondolok pld. a dislexia valamelyik formájára)ami tanulási nehézséget okozna akkor nem mindegy, h karácsonyra vagy jan végére vagy épp juniusra tanul meg olvasni? Hidd el semmi jelentősége.A lényeg az ő általa kényelmes tempót követni nem pedig másokkal felvenni a versenyt, sokat pihenni, sétálni a szabadlevegőn, h az agy táguljon, frissüljön.

Bocsánat én nem a nyüstölésről beszéltem, de már ezt is írtam lejjebb, hogy van az osztályban olyan anyuka, aki napi 3 órát nyüstöli a gyereket.

De azt Te is beláthatod, hogy olvasni megtanulni (meg írni is)nem elég az órai munka, mert mire minden gyerekre sor kerül, ha sor kerül, még egy mondatot sem olvas el az óra keretében.

A napiban ki tudja, olvasott-e hangosan.

Csakis úgy láthatjuk, hányadán áll a gyerek, ha NEKÜNK olvas fel.Elsőben az elején még csak betűk, szótagok, szavak vannak, de azokat is GYAKOROLNIA kell, különben lemarad a többiektől. Nyilván az látszik a gyereken, ha jobb képességű vagy fogékony rá, akkor elég egyszer elolvasni, de akkor is ELŐ KELL VENNI.

Nem értek egyet!

Mindenképp oda kell figyelni egy elsősre sőt még másodikban is ez igaz.

Csak nem kell összetéveszteni a házi feladat elkészítését a gyakorlással!

Péld. ha nem napközis hazamegy, ebédel, pihen és utána mellé ülsz, megcsináljátok közösen a leckét, bepakoltok, üzenő aláírás, ceruzák és kész.

Ez pont elég miért kellene még ezen felül gyakorolni?

Nem attól lesz okos, h agyon gyakoroltatod hanem azért mert türelmesen és segítőkészen mellette állsz és ezzel érzi, h számíthat rád.

Elég 15 perc ha az tartalmas és gyakorolhattok 2 órát is ha az tartalmatlan.(pld türelmetlen kiabáló szülő)

Sziasztok!

A külön nepközi utánra adott lecke szerintem sem normális, ezt már a 14. hsz-omban kifejtettem.

Ma szülőin voltam és a tanítónéni ismételten kért minket (hangsúlyozom, harmadikosokról van szó), hogy ugyanúgy, mint elsőben, nézzünk rá a gyerekre,mert érzi, hogy nagyon "lazult" ez a dolog. Hogy olvastassunk hangosan, hogy gyakoroltassuk a szorzótáblát, hogy gyakorolják a helyesírást, kérdezzük meg, mi volt a matekon, hogy értette-e a szabályt, hogy mondja föl a német szavakat stb...

És hozzátette, hogy NE SAJNÁLJUK ŐKET, mert ezekkel a feladatokkal meg kell tudni birkóznia, hiszen a szorzótáblát ugye nekünk is meg kellett tanulnunk, stb.

Azonkívül minden nap van rajz, technika tesi és tánc az órarendjükben, tehát nincsenek annyira leterhelve, hogy sajnálnunk kellene.

Lehet, hogy ezt most nem tudom úgy átadni, ahogy mondta és nem úgy jön le Nektek, de nagyon is egyetértettünk vele.

Az elsőssel is kell foglalkozni, csak másképp, őt még meg kell tanítani tanulni, sokkal többet szorul a segítségre, elengedhetetlen az olvasás, írás(később)gyakorlása napi szinten szerintem.

Harmadikba már elég kikérdezni, vagy csak vasalás közben olvastatni;)

Ez nekem is furcsa, h elsős gyereknek otthonra is adnak házit.

Szerintem sem szabad.Az agynak pihenni kell.

Én pld soha nem gyakoroltattam egyik gyerekemet sem a kötelező leckén kívül és mégis mindkettő jó tanuló.

Nem ezen múlik!