Elmélkedés a szerelemről (beszélgetős fórum)
De ezt azért csinálják, mert szerelmesek!! Érted! Nem tudatosan tapadnak a párjukra, hanem valami megmagyarázhatatlan erő taszítja őket a másik felé.
Mondhatnám, hogy ez a szerelem. De mindenkinek más, és mindenki másképp éli meg.
Van, aki elfogadja, hogy mások nem velük megegyező reakciókat ad. Van, aki meg nem.
Nem mindenkiről.
Ezt nem is állítottam, csak azokról beszélek, akiket ismerek (nem 2 hete, hanem több évtizede), és ezért gondolom azt, amit írok.
És bár lehet, hogy azt gondolod te vagy mások, hogy én erősködök, másokra rá akarom erőltetni a véleményemet, de nyugodtan olvasd el százszor is, hogy értsd, ez az én véleményem, én ezt gondolom. Felőlem mindenki csináljon azt amit akar, de elég beszédes, ha valaki az én véleményem olvasása után háborog, vajon miért? Magára ismert? Így történik vele is?
Jaj, már unom a témát, de pont ilyenre gondolok én is.
A barátnőm is mindig azt hajtogatja, hogy ő jobban szereti, a mi kapcsolatunk jobb, és még azt is meg tudja mondani, hogy mi mikor fogunk elválni egymástól, bezzeg ő az idők végezetéig együtt lesz ezzel a pasival...
Hát érdekes, de ő azóta nem tudom hány ilyen nagy szerelmen van túl, mi meg még mindig együtt vagyunk és eszünkbe sincs elválni:D
Én ezt nem is tanulásnak mondanám, hanem versenynek, hogy én jobban, az én kapcsolatom jobb mert én a gyomorszáját nyalogatom, te csak a manduláit. De nekem ez a nyalás-falás, egymásra mászás, ülbe ülés nyilvánosan nagyon felszínes. Aztán lehet tévedek.
Én voltam olyan szerelmes a férjembe -szerencsére más ezt nem váltotta ki- hogy nem tudtam aludni, remegett a gyomrom, szédültem ha megcsókoltam, de vagy 1 évig... visszagondolva elég durva volt. Főleg hogy nem is a kapcsolat elején jött rám a bolondéria. De elmúlt, sokkal kisebb intenzitással, sokkal rövidebb időre néha-néha visszatér.
De nyilvánosan ekkor sem volt nyalás-falás, az engem irritál, mi nem csókoljuk meg egymást nyilvánosan, kézen fogva sem mászkálunk. Mégis szerintem egyértelmű, hogy együtt vagyunk. Pedig csípkedjük, nyektetjük egymást, szóval nincs ömlengés.
A hálóban persze nincs tabu, de mások előtt nem tartjuk helyénvalónak.
Mondom, hogy félre értesz.
Nem az a megjátszás, hogy látszik, hanem az amit sokan hozzátesznek.
Nem lehet hozzájuk szólni, mert ők épp szerelmesek.
Nem lehet semmiről beszélni velük, csak a szerelmükről, mert ők szerelmesek.
Nem veszik észre, hogy egy tahóval vannak, mert ők szerelmesek.
Nem érdekli őket, hogy hol vannak, milyen társaságban, mert azt hiszik, hogy mindenkit érdekel, ahogy egymásra másznak, csókolóznak, fogdossák egymást, pusztán azért, mert ők szerelmesek.
Mindent lehet ésszel csinálni és úgy, hogy mások ne érezzék kínosan magukat.
"viselkedhetünk úgy, mintha nem is lennénk együtt, akkor is tudják, hogy összetartozunk."
És odamennek ezt elmondani nektek?
Tökmindegy, nem értünk egyet, ennyi.
Szerinted az megjátszás, amikor valakiről sugárzik az, hogy szerelmes (most mindegy, hogy kibe).
Szerintem meg attól, hogy valamit te még nem tapasztaltál magadon (mindegy, hogy miért), attól az még létezik.
És hogy miért nem gondolják rólunk, hogy olyan régóta együtt vagyunk? Mert még mindig "úgy" nézünk egymásra, és "úgy" fogjuk egymás kezét, hogy mindenféle nyalás-falás nélkül is elhiszik, hogy nem azért vagyunk csak együtt, hogy ne legyünk egyedül.
Nem hiszem, hogy minta vagy megjátszás. Én voltam lábremegősen szerelmes olyanba, akibe nem lett volna szabad, ezért próbáltam nem kimutatni. Azt hittem, jól leplezem, de kiderült, hogy a kívülállók számára ordít rólam, mit érzek.
Te azért vagy szkeptikus, mert nem éltél még át ilyet.
Félre értesz!
Én nem vonom kétségbe az ilyen szerelmes vagyok előadás szerelmi mélységét, mert ez is lehet pont olyan, mint egy másmilyen, esetleg ki nem mutatott szerelem mélysége.
Tehát, én különbséget nem akarok semmiképp kelteni a viselkedési formák miatt, csak azt, hogy számomra/nekem ez inkább tűnik egy megjátszásnak, egy felvett mintának, mint az érzelmek tükrének.
Pont így az sem igazolja a mélyebb szerelmet, hogy mióta vannak együtt, mert ugye ez esetben is ismerünk sokan olyan párokat, akik csak azért vannak együtt hosszú évtizedek óta, mert nem mernek lépni valamiért, vagy bántalmazás van a háttérbe, stb.
Remélem érthető vagyok.
En az ex-ferjemmel eltem meg olyanokat fizikailag, amit amugy csak beextasyzva. Es annak igazan semmi koze nem volt semmilyen latott mintahoz.
Abban viszont egyetertek, hogy ez nem melyseget jelent, csak intenzizast, ami, ahogy Andi is mondta, hala az Istennek, hogy nem tart sokaig. De ha ez idonkent visszater, az nagyon jo.
Nem kell ehhez film! El lehet tanulni egy barátnőtől is...
Van olyan barátnőm, aki hetente képes iszonyatosan szerelembe esni. Ilyenkor semmi más nem létezik számára csak a szerelem. Repked a föld felett, nem tud semmit, elfelejt mindent, csak a szerelme létezik. Még a gyerekéről is megfeledkezik.
A másik barátnőmmel ilyenkor csak legyintünk és kerüljük, mert idegesítő és tudjuk, hogy 5 nap múlva már kidobja, majd visszafogadja, hogy 10 nap múlva újra kidobhassa. Amikor kidobja, akkor őt kell sajnálni, hogy milyen szerencsétlen, aztán, ha elmondjuk, hogy egy hülyét sikerült kifognia, akkor a békülés után bizonygatja, hogy nem volt igazunk és ez így megy.
Bizonygatja, hogy ő aztán biztos, hogy jobban szereti a párját, mint mi, mert ha nem így lenne, akkor mi is úgy viselkednénk, mint ő:DDDD
Érdekes, de én 30 éve férjnél vagyok, ő meg már vagy 30 pasit elfogyasztott és még mindig nem találta meg az igazit.
Ja, érdekes, de ha más viselkedik hozzá hasonlóan, akkor lehülyézi:DDDD
Van a szenvedélyes szerelem, a lángoló, mindent felperzselő.
Meg van a társszerelem, ami mélyről izzik, de nem pusztít el mindent maga körül.
A szervedélyes szerelem minden esetben hamar, maximum két év után kialszik, és ha tênyleg összeillenek emberileg is, nem csak az elvakult vonzalom volt, kialakulhat belőle a társszerelem. De a társszerelem egy régi barárságból is kilakulhat.
Miért nem gondolják?
Engem igazán nem érdekel, hogy mások mit gondolnak rólunk, mert a lényeg az, amit mi tudunk, érzünk, teszünk. Nekünk ehhez nem kell nyalnunk falnunk egymást, nem kell lépten-nyomon olyat tennünk, hogy másnak bizonygassunk, vetítsünk. És ennek ellenére (kéretlenül is) véleményt mondanak a kapcsolatunkról, aminek mindig az a lényege, hogy akkor is látszik rajtunk, hogy mennyire oda vagyunk egymásért, ha valaki nem tudja, hogy 30 éve házasok vagyunk és még szólnunk sem kell egymáshoz, viselkedhetünk úgy, mintha nem is lennénk együtt, akkor is tudják, hogy összetartozunk.
Azért ne írd le ezt a dolgot! 😀 Hogyne létezne? Te nem tapasztaltad, ennyi.
Ha valaki minket lát, nem gondolja, hogy majdnem 20 éve vagyunk együtt.
Én azt gondolom, hogy a lábremegős, gondolkodni képtelen, rózsaszín ködön áttekintős, stb. szerelem csak egy megjátszás. Az illető látta valahol ezt a mintát, ezt várják el tőle a környezetében, stb., és még neki is tetszett amikor látta ezt valakitől, így ő leutánozza. Ez nem a mélyebb érzelmeket igazolja számomra. Én ha valaki ilyen a környezetemben, akkor csak értetlenül csóválom a fejem...
Biztos van olyan kapcsolat, ahol nem a szerelem a lényeg, hanem más, pl. a sok pénz, akinek ez elég az is elég fura számomra. Én nem tudnék így élni...
Nehezen tudom elhinni, hogy jó a kémia, ha nincs szerelem....