Elhagyva (beszélgetős fórum)
Tényleg , hogy vagy , hogy döntöttél???
Sajnálom ha te is hasonlót érzel mint én. Kétség, bizonytalanság, magány...szörnyű.
Jó, hogy írtok nekem, ettől erősebbnek érzem magam. Kösz mindenkinek
Azért nem tud dönteni, mert nem akar.
Nem keserves, nekem rendeződni fog, csak megint megyek külföldre, és itt a cicám és a kutyusom, rájuk kell vigyáznia valakinek, ezért van még itt. És ezt ő is nagyon jól tudja...
Utána rendeződni fog a dolog végre. Szerintem inkább a Te problémádat ecseteljük ;)
Állítólag nem szerelmes, de szerintem csak nem meri bevallani, még magának sem. Egyszer a házasságunk alatt én is szerettem mást, és szenvedtem nagyon miatta. De a családomat nem borítottam volna fel érte!!! Na azt NEM!!!
Én is, de próbálok okos lenni és méltóságteljesen viselni a helyzetet. Sajnos én is hasonló cipőben járok mint te, bár a megcsalás ténye nálunk még nem 100 %.
A lényeg, hogy próbálj meg egyszerre a szívedre, de az eszedre is hallgatni.
karika! Velem megtörtént már ez, és szerintem jó pár nővel is a Földön!
Nagyon eltávolodtunk a volt férjemmel egymástól...(nem járt haza, nőzött..) magamat vádoltam... vissza akartam hóditani... pár hónap alatt sikerült, majd szép lassan elkezdtem gondolkodni, miért tette ezt velem, lehet, hogy volt más oka is??? Biztos, hogy én vagyok a hibás??? Több mint 1 évig örlödtem, aztán persze kiderült, hogy megcsalt... ekkor ez már árzelmileg nem érintett, de megadta a választ, el szerernék válni, amikor meg volt a döntés felszabadultam. De több, mint 1 év kellett ehhez a döntéshez. Ma már boldog vagyok....
Igazad van, végül is a nők szívvel, a férfiak meg ésszel "gondolkodnak". Épp ezért jó látni a másik oldal véleményét, hogy ők hogyan élnek meg ilyen helyzetet. Én nem vagyok okos...szíves vagyok. Ez van.
Szia!
Ha szerelmes lett abba a nőbe, akkor nagyon nehéz ügy. Nehogy alázatos legyél!
Hű, azért a te helyzeted is elég keserves. Sajnálom
Arra próbáltam célozni, hogy ahhoz, hogy megoldás szülessen nem árt ismerni mi zajlik egy férfiban.
Természetesen nem kell szóról-szóra elfogadni mindent, tanács van és lesz dögivel, a döntés nálad van. Amikor egy nő el van keseredve és tanácstalan szerintem néha úgy érzi, hogy pont az tud okos tanácsot adni, akitől a legkevésbé várná...
Nekem nem ment. Mondjuk nálunk nem volt gyerkőc. én a mai napig nem tudok megbízni benne, de már nem is érdekel. élünk egymás mellett, és ennyi.
Igen, ezen is gondolkodtam -éjszaka, alvás helyett-. Már nem is tudom, hogy szeretem -e tényleg őt, vagy csak azt a nyugodt családi életet amit biztosított. Látom a hibáit, amik sokszor irritálóak, de nem is ez a gond. Hanem a megbocsátás. Nem tudom képes lennék-e rá.
nem szerelem miatt ment vissza, hanem a sértett önérzete miatt... már nehogy az "ő" nőjét más..., de lehet, hogy vannak ennyire egyszerű férfiak is...:)
vagy legalábbis eddig én így láttam...
Lehet hogy most nagyon nehezet kérdezek, de miért is akarsz megbocsátani csak így? Szenvedjen, ha vissza akar kapni. Éreztesd vele, hogy ami neki nem kellett, azért más simán tűzbe menne. Ne add ilyen könnyen a dolgot, és ne érezze azt, ő döntött, és akkor sztem vissza fogod kapni...ha akarod egyáltalán, mert ugye az is kérdéses...
Szia!
Gondolod, hogy ez beválik? A férjem egyáltalán nem az a macsó típus, ő család centrikus, és bár fontos neki a szex, még fontosabbnak tartja a szeretetet.
biztos, hogy hosszútávon jó atitkos megoldása???
Képzeld, a csaj állítólag épp olyan mint én, csak a hajszíne más. A testalkata, a temperamentuma (ami állítólag bennem elviselhetetlen)...
Ez a válasz a kérdésre. Komolyan mondom jó, hogy egy férfi is leírta a válaszát. Hiszen a nők általában nőkkel beszélik meg a gondjaikat a férfiakról. Pedig lehet segítene, ha egy férfit hallgatna meg inkább az adott kérdésben....
Hajni! Ez a bizalom dolog tényleg nagyon kényes kérdés. NEm hiszem ,hogy valaha is bíznék újra benne. Eddig vakon hittem,meg is látszik mi lett az eredménye. Persze tudom, hogy én is hibás vagyok ebben az egészben. Nem a harmadikat okolom! De most még tele vagyok indulattal, úgyhogy szerencséje, hogy nem tudom ki ő. Bár tudom, hogy csak magamat aláznám meg ha megkeresném...
A férfiba bele van építve az alfahím ösztön. Mindig az a vonzó, a csábító, aki nincs egyedül, aki simán talál maga mellé pasit. Csak indulj ki abból, ha van egy kapcsolatod, szerelmes vagy (vagy úgy teszel) ragyogsz... És ez az, aminek egy pasi sem tud ellenállni ;)
Ha belegondolok ,azt mondta is a férjem valamelyik nap, hogy jól nézek ki(hahaha), és hogy féltékeny lenne, ha valaki másé lennék. Na de ez még nem elég ahhoz, hogy ne menjen el "udvarolni" a másikhoz...
Igen, jól hangzik atitkos tanácsa
Én gyerek, stb nélkül eljátszottam ugyanezt...3 hónapig vergődött. Mondjuk annyi nálam a csavar a dologban, hogy én ábrándultam ki időközben azt hiszem...A módszer jó amúgy nagyon.
Szia Nagypanka!
Nekem is ezt tanácsolta a barátnőm, próbálok is így tenni, több-kevesebb sikerrel.Nincs erőm hozzá, én nem vagyok színésznő, az a típus vagyok, akinek az arcára van írva amit érez.Az tény, hogy ha sírok, akkor lekezelően bánik velem, de ha magabiztosságot sugárzok, és úgy teszek MINTHA nem félnék a jövőtől nélküle, akkor egészen összetörtnek látszik,még jobban elbizonytalanodik.
Azt mondta ,hogy sajnálja, hogy így történt, de ez nekem csak annyit jelent, hogy sajnálja, hogy kiderült a hűtlensége. A világ legbecsületesebb, legőszintébb embere ő volt, mégis hazudott.:-(
Sziasztok! kÖsz mindenkinek a tanácsot, bocs, hogy nem voltam itt, de beállított a férjem..
Ő megint csak azt mondta, hogy nem tudja mit akar. Hiába kérdezem, hogy mitől nehéz a döntés, hisz én hajlandó vagyok megbeszélni, megjavítani az elromlott házasságunkat. Állítólag az a másik dolog még csak nem is kapcsolat, de miután lebukott mégsem fejezte be a csajjal, sőt azóta is el-el jár hozzá. De MIÉRT???Nem tudja, folyton ezt mondja, én meg már teljesen kivagyok tőle. Jólesik hogy írtatok, nem nagyon van kivel megbeszélnem ezt az egészet. A gyerek miatt még rosszabb minden. Magamat vádolom,hogy hagytam, hogy idáig fajuljon a viszonyunk, mert ennek a kisfiam issza meg leginkább a levét. Boldog családot szerettem volna...nem jött össze.
Legalább bocsánatot kért?