Elhagyva (beszélgetős fórum)
Sziasztok!
Gondolom már rég nem olvassa ezt a fórumot senki, de azért megírom, mi történt velem azóta, hogy itt öntöttem ki a szívemet nektek, vadidegeneknek.
Elváltunk. Ez a legfontosabb. Neki már újabb barátnője van, aki a válásunk oka volt, már nincs képben. Májusban megismerkedtem valakivel, aki szeret, sőt imád, és velem tervezi a jövőjét...úgyhogy boldog vagyok....de azért ha újra döntenem kéne a válásról, már nem tenném meg. Több időt adnék magamnak-magunknak. Nem merném 100%-ra állítani,hogy jól döntöttem.Néha hiányzik a volt férjem...Remélem veletek minden rendben. Így utólag is kösz a nekem írt sorokat. Üdv.:-)
Nem akarlak elkeseríteni,de nem leszel eléggé erős ,hogy végig csináld.Érzem a soraidból,még mindig szereted és várod a visszatérését.ENGEDD EL,HAD MENJEN,NE SAJNÁLD!Ilyen férfit bármikor kapsz,de aki tisztel,nehezebb megtalálni.Legyen benned tartás, egy nő legyen nő.Ha viszont visszatáncolsz, örökre elvesztél és semmibe fog venni.Eljátszotta már veled,tehát úgy gondolja ,azt csinál veled amit akar.Te úgyis megbocsájtasz neki.Te tudod, Te életed.
"Most élsz, most vigyázz hogy jól csináld...
Igazatok volt. Leültünk, megbeszéltük és tegnap este elköltözött. Nem mondom, hogy nem fájt, de úgy érzem megkönnyebbültem. Sokat bántott, megalázott. Most megpróbálok ismét új életet kezdeni. A gyereknek is az a legjobb ha nyugodt körülmények között él és nem azt látja, hogy feszültség van azok között akiket szeret. Azt viszont kikötöttem, hogy ne hívogasson minden nap, ne legyen kíváncsi mit csinálok, hova megyek, kivel barátkozom. Élje a saját életét, azt amit választott.
Köszönet nektek!
nálam is az a baj, hogy úgy érzem szeretem, de közben meg gyűlölöm is azért amit csinált...
viszont ha az én férjem viselkedne úgy mint a tiéd, én nem lennék már vele...
Szeretem és ez a baj. Egyszerűbb lenne elengedni ha nem szeretném. Most megkérdezhetnéd mit szeretek benne, hiszem megalázott, sőt folyamatosan azt teszi.
Azt hiszem mennie kell, hiszen addig jobb (baráti) volt a kapcsolatunk amíg távol volt, de így nem jó. Igazad van, fiatal vagyok még ahhoz, hogy egész életemben házvezetőnő legyek és azt várjam, hogy a férjem mikor ér haza a szeretőjétől. Arra azért kíváncsi leszek, hogy miután elköltözik, újra mi leszünk azok akik hiányozni fognak neki?
Nekem van egy 25 éves lányom akivel olyan a kapcsolatom mintha barátnők lennénk.Minden kapcsolatáról tudok és rendszeresen kikéri a véleményemet.Én vagyok a legjobb barátnője:)
Legyél erős állj a sarkadra, légy határozott,ne várj tovább.(beszélgess vele)Adj ULTIMÁTUMOT neki,vegye észre magát.Ha nem változik hagyd,akkor nem téged akar, hanem a gyereket.(és mellette a barátnőt)TE pedig maradsz házvezetőnő!!
Túl fiatal vagy hogy szenvedj miatta,ha nem változik. Szereted egyáltalán?
Sziasztok!
horvabett!Elég fura alak lehet a férjed!Nem hogy örülne a családi fészeknek.Persze kényelmes neki így, bolond lenne feladni az otthoni kényelmet.(tiszta meleg lakás,kaja)Le kell ülni beszélgetni, aztán ha nincs változás én kiadnám az útját biztos.
mindenképpen beszéljetek!
de nekem ez azért durva! lehet, hogy én vagyok elvarázsolva, de ő ad esélyt? nem ő szúrta el? ha jóvá akarja tenni örüljön, hogy tőled kapott egy esélyt, és mindent meg kellene tennie, hogy jobb legyen...
lehet, hogy elhamarkodottan ítélkezek, mert persze nem tudhatok mindent a kapcsolatotokról, de ha én a helyedben lennék, inkább elküldeném...
Azt írtad esélyt adott a férjed?
Na de ezek szerint milyet? Gondolom nem ilyenre vágytál.
Próbálok olyan lenni, mintha mi sem történt volna, de ennek ellenére közömbös. Nem "pitizek" az igaz, de a véleményemet már párszor kifejtettem.
Mindenkivel elhiteti, hogy köztünk minden rendben, közben meg egy lépést sem tesz, nem szeretget, nem ölelget és nem fejezi ki semmi módon, hogy ezt valóban akarja, sőt párszor már kijelentette, hogy nem fog szenvedni. Ha nem megy akkor lépni fog, csak előtte egy esélyt adott még magunknak. Fura érzés, de azt hiszem jobb lett volna ha nem könyörög és nem akart volna visszajönni. Én ezt így nem sokáig bírom
szia! mi nem éltünk külön, de a férjem el akart költözni, megcsalt. végül azt mondta nem aka elveszíteni minket, és maradt.
ő azóta úgy viselkedik, hogy mindet szeretne jóvá tenni, kérnem sem kell, bármit megtesz! szeretget, ölelget, és mindenféle módon próbálja kifejezni, tényleg nem akar(t) elvszíteni, és persze a gyerekek felé is ilyen.
én csak a gyerekek kedvéért nem maradnék vele, és tényleg mi értelme van így???
vagy azt várja, hogy te legyél olyan vele, mintha mi sem történt volna, te "pitizz" neki?
BUÉK mindenkinek! Sokkal boldogabbat mint az előző volt.
December közepén változás történt az életemben. A férjem könyrögni kezdett, hogy vissza akar jönni, bocsássak meg neki. Visszaengedtem, de lehet, hogy ez volt életem egyik legrosszabb döntése. A gyerekkel kedves, de velem csak a legszükségesebb dolgokat beszéli meg, meg sem próbál átölelni, szinte kerül.(nem mintha ez lenne most a legfontosabb, csak azt vártam, hogy pitizni fog) Nem érzem, hogy valóban ezt akarta. Mit tegyek? Talán az lenne a legjobb ha visszaküldeném oda ahonnan jött, de félek, hogy a gyereket teszem tönkre, imádja az apját, és bodog, hogy megint velünk van. Én azonban nem tudok úgyélni, hogy azt érzem nem engem szeret a párom. Akkor viszont miért akart megint itthon lenni. Sok a kérdés és nem találom a válaszokat. Azt hiszem most ebbe őrülök bele. Segítsetek!
Szia!
Történt valami változás?