Életem legfájdalmasabb percei (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Életem legfájdalmasabb percei
Szia!
NGyon sajnálom ami veletek történt és csak biztatni tudlak hogy ne add fel!
HAdd meséljem el az én történetemet is ami másnak tanúlság lehet,bár nem olyan fajdalmas minta ti esetetek. 2000 február 01 -én született meg első kisfiunk,hamar szerettünk volna kistestvért is neki így nem sokáig váratott magára.2000 október végén ismét teherbe estem.NAgyon örültünk neki boldogok voltunk.Én talán egy kicsit túlbuzgó is ,hamar éreztem hogy történik valami és már 8 hetesen igazolt volt a terhességem.Azt tudni kell hogy a párom kb úgy bánt velem a terhességeim alatt mint a hímestojással.DE alig telt el 10 nap attól hogy elősször az orvosnál jártam,tehát kb.10 hetes terhes voltam ,mikor nagyon rosszul kezdtem érezni magam,györcsöltem,és estére igen erősen vérezni kezdtem.Megijedtem tudtam hogy nagy a baj azonnal indultunk a kórházba.Az én orvosom 100km-el arrébb rokonlátogatáson és csak az ügyeletes orvos fogadott bennünket este 8-kor.MEgvizsgált és azt mondta sajnos nincs értelme küzdeni ez a terhesség elhalt.Úgy éreztem montha a kezemből rántották volna ki a kisbabámat.MÁr intézkedett hogy készítsék elő a műtőt.Nagyon keservesen sírtam és felhívtam az orvosomat akinél az első babánk született .elháborodva telefonált és azt mondta senki ne nyúljon hozzám ,azonnal indul és ő majd ellát. A családlátogatást otthagyva rohant a kórházba,megvizsgált és azt mondta ,adjunk neki még egy esélyt.MEgemelték az ágyam végét és két hétig még pisilni sem kelhettem fel.Egy nagy vérömlenyt mutatott az UH. az ebrió melett,kb 5X akkora volt mint a baba.Azt mondta a doki ha felszívódik akkor van esély hogy életben maradjon és egészséges lehet. KÉt hét múlva negatívlett az Uh. A vérömleny felszívódott és a baba lubickolt mint hal a vízben. MOst 8 éves és egy hihetetlenül okos és kitartó gyerek akibe annyi akaraterő van hogy a lehetetlent is végigcsinálja.Egyedül tanult meg biciklizni ,korcsolyázni,gördeszkázni,táncol zenél ,dzsúdózik. Azóta is ha ránézek még sokszor eszembe jut ,mi lett volna ha akkor éjjel az ügyeletes orvos lát el................?
Azt kívánom neked, hogy legyen egy (vagy több) gyönyörű szép gyermeked, akit a karodban tarthatsz és szólítsanak édesanyámnak.
Anyukámnak volt előttem egy ikerterhessége, akkor (1978) azt mondták, hogy valószínű, hogy lehet gyeremeke hiszen akkor volt 26 éves és az akkori módszerek mások voltak, mint most. A babákat sajnos el kellett vetetni, mert az egyik nem élt a másiknak pedig hiányzott a végtagja. Aztán 1985-ben megtörntént amire Anyum nem számított. Jöttem én. Ugyan 7 évet várt rám, de a mai napig azt mondja, hogy megérte :) Kitartás és sok sok szeretet minden rendben lesz!
Szia!
4 éve én is hasonló dolgon mentem át.Annyi kivételell hogy nállam először nem volt semmi baj.Gyanútlanul mentem 12 hetes uh-ra és ott teljessen közömbössen közölték Velem hogy 8 hetessen megált a fejlődésben.1 hónapig bennem volt a halott magzat.És ezek után csak annyit kérdezett az orvos hogy hogy nem vettem észre...
Na mindegy én is úgy éreztem akkor hogy soha többé nem leszek terhes.
Hát..
Azóta két fiam született.Szóval fel a fejjel még semmi sincs veszve.:)
Szia! Sajnálom, ami veletek történt, remélem hamarosan újra boldog leszel.
Azonban szeretnék kérdezni valamit:
írtad, hogy a párod tett róla, hogy ne ess depresszióba. Ezt mivel sikerült elérnie? Mert neki is nagyon nehéz lehetett.
Szia!
Én is megkönnyeztem az írásod!
Nagyon szurkolok neked, hogy újra sikerüljön teherbe esni és utánna a karjaidban tarthas egy kisbabát!
Kicsikém ne add fel ,nem soká ujra próbálkozhattok,tudom rettenes lehet lehet soha nem lehet elfelejteni.
De hidd el ha ujból a szived alatt lesz egy picurka ,feldteti veled a fájdalmad.
Kitarás ,és nagyon vigyázz magadra!!!!!!!!!!!!
Millio cupp:DDD
Szia!
Ahogy most elolvastam a történeted egyből átéreztem és úgy gondoltam megosztom ami Velem esett meg.2005-ben ugy döntöttünk a párommal,hogy Babát szeretnénk ahogy ezt ki gondoltuk szinte egyből teherbe is estem.Vettem tesztet ki is mutatta és orvosnál is voltam aki mondta,hogy 10 hetes a Bébi.Sosem felejtem el,hogy pont Húsvét volt én pedig bevéreztem és korházba is kerültem.Bent voltam párnapig kaptam gyógyszereket és rendben hazamehettünk pihenésre ítélt az orvos a baba érdekében,de otthon ujjból bevéreztem és el is vetéltem.Az orvos azzal vigasztalt,hogy Baba életképtelen volt és ,ha meg is született volna biztos betegen vagy fogyatékosan kellett volna élnie.Azt tanácsota,hogy most amíg rendbejövök odabent ami kb. egy év addig ne is próbálkozzak a következő Magzat érdekében.Elkeseredésemben és az orvos tanácsára halasztottuk a Baba projektet.Elkezdtem tornázni és infraszaunázni hetven fokon heti kétszer,szóval minden olyat ami nem fér bele egy kismama életvitelébe.Majd kb ngy hónap múlva kiderült,hogy három hónapos terhes vagyok!Ma már négy éves a Lányom Aki 3.80 kg és 57cm született makk egészségesen,annak ellenére amit mondott az orvos és amiket csináltam.Remélem egy kicsit segít lelket önteni a történetem.Fel a fel a fejjel Neked is sikerülni fog!!!!
Mintha az én történetemet írtad volna le annyi kivétellel hogy nekem 5kor még volt szívhang, aztán rá egy órára már semmi....azóta sem felejtettem el pedig már több mint egy éve történt és azóta született egy lánykám is, de a kis anygyalkámat mindig bennünk fog élni.
Szóval mindig előre és sose hátra és higgy benne hogy újra babázhatsz:) Nekem kellett hozzá fél év hogy fel tudjam dolgozni, aztán pár hónap múlva ismét ott dobogott bennem egy kicsi szív:) Bár az előzmények miatt tiszta para voltam és mégjobban féltem mint az akivel még nem történt ilyen, de hálistennek mindenk ok volt.
Szurkolok hogy nektek is mielőbb összejöjjön, hidd el az idő könnyíteni fog rajta.
Nagyon sajnálom ami veled és a kisbabáddal történt, de próbálj meg arra gondolni, hogy lehet jobb így, hiszen beteg voltál és a gyógyszerek lehet maradandó károsodást okoztak volna a magzatban.
Légy bizakodó, biztosan összejön a második baba, hiszen nagyon fiatal vagy még!
Én is lesújtottan olvastam soraidat...
Ne adjátok fel, sok szerencsét, hogy babázhassatok!
SZIA!
Én is megkönnyeztem a történetedet!Nagyon szomorú ami veletek történt,még most sem térek magamhoz!De lesz még babátok nem is egy,hamarosan anya leszel te is!
ölellek,
ANDI
Én is elsírtam magam, annyira szörnyú. Én is voltam így, kétszer is. De most egészséges kisfiút várok. Ne adjátok fel. Tudom, elfelejteni nem lehet soha, de ha ismét babát vársz, akkor enyhíteni fog a fájdalmon!
Kitartást, és sok szerencsét a következő babához!
JAJ ISTENEM!
Hát ezt megkönnyeztem! Nagyon sajnálom ami Veletek történt!
De meglátod, gyönyörű, és egészséges kibabátok fog születni hamarosan!!!!!Sok erőt, és minden elképzelhető jót, megérdemlitek!
Kb. olyan két éve döntöttük el, hogy jöhet a baba a mi életünkbe is. Nagyon sokáig nem jött, hiába próbálkoztunk. Aztán két év után eldöntöttük, hogy akkor várunk vele, tovább tanulok (ugyanis még suliba jártam valamilyen szinten) és ha megvan mindenünk, akkor jöhet.
Ugrás a teljes írásra: Életem legfájdalmasabb percei