Életed mottója (beszélgetős fórum)

-egyszer majd csak jó lesz

-ha már minden mindegy, akár élhetek is

-lejt ez, lejt ez, csak emeld a lábad...

-mindig van miért köszönetet mondani

-aminek el kell érnie, az elér, akivel találkoznom kell, azzal találkozom, amit meg kell éljek, azt megélem, ez a sorsom

Ne becsüld le a bajt, mert kicsi.

Sohasem jön magában: egyik éppúgy a másikhoz van láncolva, mint a szerencsés esetek.

Jó és rossz rendesen oda megy, ahol már van belőle, amint hogy az emberek is mind futnak a boldogtalanságtól, és mind csatlakoznak a szerencséshez.

Még a galambok is, hiába ártatlanok, a legfehérebb toronyra szállnak.

A szerencsétlent minden elhagyja: önmaga, esze és irányítója.

Ne ébresszük fel az alvó balszerencsét.

Egy botlás nem sok, de végzetes zuhanás lehet belőle, s nem tudni, mi lesz a vége.

Mert ahogyan nincs tökéletes jó, nincs fenékig rossz sem. Amit az Ég küld ránk, türelemmel orvosolható, amit a föld, okossággal.

Az életben kell lenni egy vezérvonalnak, bármilyen

szövevényes is az utunk.

Ha saját nincs, akkor a sorsodra bízod..

A mottó, akkor kell, ha a saját választásod

akarod megfogalmazni.

Az enyém pl.: "cogito, ergo sum."

(gondolkodom, tehát vagyok) Ezt úgy értelmezem

magamra, hogy az vagyok, ahol éppen a gondolkodási

szintem tart.

"Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra."

(Weöres Sándor)

Csak az állja ki a próbát, aki rááll, hogy kipróbálja.

(indián közmondás)

Táncolni kell, Uram! A zene majdcsak megjön valahonnan...

(Kazantzakisz)

Ez az élet mégiscsak bolondulásig gyönyörű!

(Bohumil Hrabal)

Az felnőtt, aki nem kér kegyelmet.

(Ancsel Éva)