El lehet-e kényeztetni a kisbabát? (beszélgetős fórum)

:))) Vártam már egy ilyen hozzászólást. Mi is kosok vagyunk, apa szegény időnként csak áll köztünk némán, meg se mer szólalni :)

Harcok nálunk is vannak, de alapvetően a gyerek elfogadott falkavezérnek. Ez néha szarul is jön ki, mert vannak pillanatok, amikor csak nekem fogad szót és ezt a családtagok úgy kezelik, hogy velem riogatják a gyereket. Szépen kialakult rólam a mumus kép a gyerekben. Szóval most építjük a másik oldalt, sokat kell kettesben lenni, mindenkit kizárva jól érezni magunkat.

sziasztok!

Nekem egy 10 és fél éves kosom van:-) ja, és ami nem mellékes ebben az esetben, hogy én is kos vagyok:-)))hát...időnként szép kis felállás:-))))

néha valóban megy a harc a falkavezérségért:-)))bige

Sziasztok!

Köszi Brenda a kérdésed, hála az égnek az ovival nincsen gond, túlestünk hamar a nehezén.

A 2.babán dolgozunk. a Kedves egy üzemi-partyn odaült a jósnőhöz, aki akkor azt jósolta neki, hogy 4 hónap múlva gyerek lesz. Na, ez kb. nov-dec-re tehető. Még esélyes lehetek.... :)))

Az én kiskukackám is baromi eleven, gyakorlatilag ha mind a 3-an itthon vagyunk, és hétvége van, állítom, hogy alig várjuk a déli sziesztát!!

Én is úgy döntöttem ahogyan Te, már én se zrikálom egész nap, mert be nem állna a szám.

Egy ilyen nehéz nap után álltunk a Zolival a fürdőben és lestrapáltan szinte egyszerre mondtuk: " Kell egy testvér a gyereknek"

Viszont nekem gondjaim vannak a nagymamával (én anyukám). Neki nagyon tetszik ha a gyerek eszméletlen csibész, sajna akkor is amikor éppen erélyesen rá kellene szólnia, hogy ez már túlzás.

Ma beszéltem a "fejével. Na, bocsika mennem kell, majd folytatom.

Csók, mindenkinek

Sziasztok!

Nagyon jó volt olvasni olyanok véleményét, akikkel hasonlóképpen gondolkodunk a gyereknevelésről!

Én, a szigorú anya :-P most rontottam el a Kisfiamat, az őszi szünet alatt, mert nem akar egyedül elaludni, csak ha mellé bújok. majd iszom a levét, de ez olyan idilli volt délutánonként, és én is kumtam egyet. :-)

Szia Rosewood!

Örülök én is, hogy mégegy 3,5 éves kis Kos a láthatáron. Az én kisfiam 2002. április 3-i igazi kos. Iszonyú akaratos és konok és önálló, úgyhogy néha szigorúnak kell vele lenni, de csak okosan. A nyers szigor nem hat rá. Az engedékenyeket pedig nem veszi komolyan. Azt hiszem többé kevésbé én tudok vele legjobban bánni. Én Bika vagyok, és iszonyúan tudom őt szeretni, és ő is tudja, hogy az én szeretetem iránta az, amiben vakon bízhat. Szóval ilyen alapokon állunk, hogy nagyon-nagyon szeretjük egymást, DE olykor szükség van drákói szigorra, megemelt hangra, "háromig számolokra" stb. Ezek a szigorúságok akkor működnek - ezt tapasztltam a kisfiamnál - ha nem állandóan trenírozzuk a gyereket. Ez a gyerek annyira eleven, hogy ha mindent megtiltanék neki, amit hagyományosan meg szoktak tiltani, akkor egész nap csak tiltanám-fenyíteném. Ezért sok mindent (kisebb dolgokat) ráhagyok, hogy ne érezze túl nyomasztónak a hatalmamat, viszont a fontos dolgokban megkövetelem a szófogadást, és olyankor tudja, hogy na, most ez komoly, most anya nem viccel.

Viszont az, hogy nincs tesóka, az nagyon rossz. Tudom, hogy így óhatatlanul valamennyire elkényeztetjük a gyereket, merthát mindig csak ő van, így ő az első, és ennek tudatában is van.

Szerintem féléves koráig abszolút mindent meg kell tenni a gyerekért, addig nem lehet elkényeztetni, de egyéves koráig sem lehet elrontani, utána viszont már észnél kell lenni...

Black Mamba: hogy megy Vininek az ovi? Kistesó befigyelt már? Ha nem, mikorra tervezitek?

Sziasztok: Brenda

Szia! Nagyon örülök, hogy írtál :-))

Hol is kezdjem? A kisfiunk koraszülött lett,és az orvosomnak rögtön az volt az első mondata, hogy. "Ugye tudja Gabika, hogy ez a baba nagyon éhes lesz, és komfort-szoptatni kell? Etesse-itassa amikor csak a gyermek igényli!"

Na, Gabika a terhessége folyamán olvasott erről, hogy milyen nagyon fontosa gyermekeknek az anyatej, és hogy az nem csak étel hanem ital is.

Én is mindenáron szoptatni akartam. És ennek az lett az eredménye amit írtál, és a dokinénink meg is jegyezte: "Te, jó ég Anyuka! Akkor maga egész nap etet!" Hát, igen. De sem a védőnő és sem a dokinénink (egyik sem) nem hívta fel a figyelmemet arra, hogy nem biztos, hogy gyermek 1,5 óránként enni-inni akar.Lehet, hogy szegénynek pont a sok evéstől fájt a kis hasa, és erre is úgy reagálnak a picit, hogy szopnak...

Már volt vagy 1,5 éves a gyerek, amikor olvastam végre egy cikkben, hogy a komfortszoptatás nem azt jelenti amit én végigcsináltam a gyerekkel.Mondjuk azt sem tartom teljesen jó ötletnek, hogy csak 3 óránként egyen a kicsi, valahogy valami arany középút kellene.

nemcsak azért, mert hulla voltam. Gyerek, háztartás, munka .

hanem azért is, mert nem tartom kizártnak, hogy ez (is) vezetett odáig, hogy a Vini kb. 2 éves koráig minden éjjel felébredt min.2-3 alkalommal.

Na, abban meg teljesen egyetértek veled, hogy a szeretet, az érintések, a közelség az nagyon fontos a gyermekeknek (is), kell a szigor is. Ezeket a sok megvásárolt játék nem tudja pótolni.

Pont erről beszéltünk valamelyik nap az anyukámmal, hogy lehet egy család nagyon szegény, de ha érzik, hogy számíthatnak egymásra, meg érzik a szeretet az biztonságot, erőt ad nekik.

Rengeteg film, meg regény témája volt már, hogy anyagiakban bővelkedő szülők gyermekei milyen sivárak, érzelemtelenek.

De jut eszembe, nem biztos, hogy ez csak rájuk jellemző. Úgy gondolom, hogy az anyasághoz is fel kell nőni.Sokszor látom, hogy vannak olyan anyák akik mellet csak úgy "van" a gyerek. Robot módjára ellátja a gyermekét, enni ad neki....stb, de a lelkével nem foglalkozik.

Ahogy olvasom a gyermekeink egyidősek.Vini is benne van dackorszakban.nem mondom, hogy olykor nem veszítem el a türelmem, de mindig próbálunk ész érvekkel hatni rá, a jutalmazás nálunk sosem csoki vagy bármi hasonló. Inkább biztosítjuk arról, hogy remekül oldott meg bizonyos feladatokat, és hogy nagy büszkeség tölti el ilyenkor a szüleit.nem beszélve arról, hogy Ő volt képes ezeket megcsinálni.

Rettentő nagy energia a gyermekeket jól szeretni és nevelni, de nagyon jó dolog a ki nem mondott szavaiból is érteni. Mi bántja, vagy minek örül határtalanul.

Meg manapság, ha azt látják az emberek, hogy gyengédséget mutatsz, akkor könnyen rád is süthetik, hogy elkényezteted mondjuk a gyermeked.

Most nem ez a trendi.

Na, bocsika, hogy hosszúra sikeredett, remélem,hogy értitek amit szerettem volna mondani.

Csókica

Sziasztok!

Szerintem egy pici babát nem lehet elkényesztetni, mert ha sír annak mindig oka van.

Kizárt dolognak tartom, hogy unalomból sirna. Ha viszont baja van akkor azon lehet, és kell is segiteni. Ez nem kényesztetés, ez gondoskodás és mi ezért vagyunk neki.Én soha nem hagytam a gyerekeket sirni. Azt nem mondom, hogy mindig könnyű kitalálni, hogy éppen mi a baja, mert variáció az van mindig bőven, de egy idő után rutinosan tudjuk, hogy mit kell csinálni.

Szerintem a csecsemőkor a legszebb és egyben a legnehezebb időszak a gyereknevelésben, de kár lenne akár egy ölelést is kihagyni csak azért, mert azt gondoljuk hogy ez kényesztetés. Az idő nagyon gyorsan elszáll, és csak azt vesszük észre, hogy már nincs szükségük ránk!

Ezért azt gondolom, és mondom minden anyukának és leendő anyukának, hogy csak kényesztesse nyugodtan gyermekét addig amig lehet.

Sziasztok !

Mi a párommal igenis sűrűn felvettük őket babusgatni ,puszilgatni , nem csak akkor amikor nyűgösek voltak ,így nem éltek vissza vele. Az a gyerek akit csak akkor vesznek fel ha sír és nyűgös gyorsan rájön , hogy érheti el a dajkálást.

Ennek eredménye ,hogy 3 gyönyörű kigyensúlyozott

gyermekünk van.(a védőnő is ezt mondja ,nem elfogultság :))))))/Sajnos van a szűk családban ellenpélda is, olyan gyerek akit még a mama és a keresztszülő sem vehetett fel soha ,mert "felszokik". Nem túlzok ha azt mondom , hogy egy kis ördög vált belőle. Ezt nem ajánlom senkinek ! Ahogy nőnek egyre kevésbé lesz igényük a babusgatásra, szóval addig kell míg engedik.

Helloka!

persze, hogy el lehet kényeztetni a babákat :))

Én is olvastam neves gyermekcihológusok írásait erről a témáról. És el is kezdtem betartani, csak...nem ment.

Az én esetemben talán arra foghattam, hogy orvosi tanácsra egész nap etetni-itatni kellett a babát.Ahogy visszanézem a képeket, ennek eredményeként a relative kis súlyú (2.590 gr)koraszülött babám, 3 hónaposan akkora volt,mint egy lufi :)) Vagy mondjuk egy megtermett alma, majd' kicsattant a kajától.

Tehát, úgy ment,hogy a gyermek jelezte, hogy éhes, szomjas anyukája azonnal megetette, mondjuk 1,5 óránként, ezért e gyermek ezen időközönként tuti, hogy kézben-őlben volt, és ehhez hozzávesszük a tisztábarakást, büfizést, altatást, játszást is.

Naná, hogy a gyermek megszokja, mert jó neki, mert anyukája közelében lehet, mert foglalkoznak vele, mert amíg nagyon pici és nem tud forgolódni, addig csak a plafont látja, és az baromi unalmas lehet.

Mikor nagyobb lett, elhatároztam,hogy most "bekeményítek", ja, majdnem. Hagytam is sírni, volt,hogy 1 órát bőgött a csórikám, de rá kellett jönnöm, hogy ez nem megoldás. Nem hagytam sírni ezek után, miért hagynám, amikor sokkal jobban ment neki az alvás azután, hogy megszeretgettem, megpuszilgattam.

Mondjuk úgy, hogy 0-24 órában mindig rendelkezésre álltam bármi gondja is volt. És persze ezzel együtt nagyon fáradt is voltam, de ezt el is felejti az ember amikor egy kiegyensúlyozott, mosolygós babát lát maga mellett.

A második gyermeknél a 1,5 óránkénti etetést nem fogom bevezetni, olvastam is róla, hogy a komfort-szoptatás nem ezt jelenti.

Nem beszélve róla, hogy ezek a kisbabák nyugtatónak is használják anyuci mellét, és van úgy, hogy nem akarnak leszakadni róla. Már régen nem eszik, csak cumizik, és aztán jól bealszik...

és erre nagyon könnyen rászoknak, mert megnyugtatja őket.

De az egyik ismerősöm arra esküdött, hogy a gyereket kell hagyni sírni, hagyta is..., sőt túl gyakran hagyta magára ebben ez elkeseredett állapotban. Most mondjam azt, hogy meglátszik a gyermeken? Igen, meglátszik.Nem kiegyensúlyozott, állandó bizonyítási vágya van, nincs önbizalma, és eléggé nehezen kezelhető, és rettentő szeretetéhsége van.

A mai napig ha valami bántja a fiamat, nagyon megszeretgetem, ha elesik úgyanúgy felveszem és megvígasztalom, nem mondom neki, hogy nagy fiú vagy már bírd ki, katonadolog. 3 és fél éves !Kisgyermek.És tudod mit? A gyerek sosem élt vissza ezzel, ha lehet ilyet mondani.Pontosan tudja, hogy hozzám, az apjához, és nagyanyjához bármikor odabújhat egy kis simire, egy kis bátorításra, vagy csak pihizni.Pontosan tudja, hogy vannak elvárások vele szemben, és meg is csinálja.

Valahogy úgy gondolom, hogyha ebben a korban (is)maradéktalanul megkapja a szeretetet és a jó értelemben vett kényeztetést, akkor később egy biztos pont lesz neki, kiegyensúlyozottab lesz és ezzel erősebb is. Ne vonja el a figyelmét a megtapasztalástól, tanulástól, ismerkedéstől semmi. :)))

Bocsika.