Egyes emberek miért szeretnek játszmázni, manipulálni másokat? Miért lelik örömüket ebben? (beszélgetős fórum)

Nagyon jó és tanulságos könyv, én is olvastam! Szerintem humoros is, olyan szinten poénkodik a freudi kliséken - a beöntőszalonokra néha elég rágondolnom, és már röhögök -, meg olyan szemléletesen írja le a problémát - a búegylet, meg a játszmák elnevezése... Telitalálat.

Jó kérdés, hogy azok, akik manipulálnak és ennyire profi szinten játszmáznak, hogy sakkban tartsák a másik embert, gonoszak-e vagy betegek? Nagyon rendes - talán túlzottan is rendes -, idealisztikus embertől hallottam olyan vélekedést, hogy rosszindulatú személy nincs, csak sérült. Ebben lehet valami, csak ez szerintem nem mentség arra, hogy az ilyenek mennyire tönkre tudnak tenni másokat (és még lelkifurdalásuk sincs emiatt, vállat rándítanak, hogy "nem az én problémám").

Ideillő a kifejezés, hogy "kisstílű". Vannak, akik akkor és csak akkor érzik magukat nyeregben, ha ilyen "vihar az éjjeliedényben" jellegű játszmákban győzedelmeskednek, a másik ember meg esetleg észre sem veszi, mit művelnek vele.

Nem tartom valószínűnek, hogy örömüket lelik ebben. Esetleg, átmenetileg diadalmaskodhatnak, de úgy képzelem, hogy nagyon rossz lehet nekik, ha állandóan ebből kell önbecsülést - vagy nem tudom, mit - meríteniük.

A legokosabb, amit tenni lehet, informálódni, hogy idejében fel tudjuk ismerni, ha már megint játszmázni próbálnak velünk.

Úgy emlékszem, a könyvben erre is van magyarázat.

Alapvetően ezeket a mintákat hozták otthonról, másrészt énvédő mechanizmusok.

Már megint magasra tetted a lécet, ha magadban nem találod meg a választ, a könyvben sem találtad, nem is fogod.

Ilyen a világ és kész. Nagyobb hatalmak vezérlik, mindig eszembe jut, az Omegától, a Fegyver kovács legendája...."Apja jót nevet, nyisd ki két szemed, ilyen a világ, kell a fegyver" .